Cipő

De a lány nem akart megérkezni. Épp a telefonját kereste a zsebében, hogy megkérdezze, egyáltalán várjon-e még, mikor két idegent látott közeledni. Messziről mustrálgatták őt, pedig igencsak rosszul láthattak a sötétben. Nyugtalankodni kezdett, a két idegennek nem volt valami bizalomgerjesztő külseje. Már azon gondolkodott, hogy lemond a találkáról is, és eltűnik az éjszakában, mielőtt baj lesz a dologból. De mire felállhatott volna a padról, az idegenek már ott is teremtek. Berezelt. Gondolta, most aztán lesz neki, de a gyanús alakok megálltak előtte: Nem adnád el a cipődet? – hangzott el a kérdés. Fekete surranójára tekintett a valószínűtlen kérdés hallatán. Elkönyvelte magában, hogy valóban szép a sportcipője, de hát hogy gondolták ezek, zokniban menjen haza? Micsoda ajánlat... Az idegenek csalódottan odébbálltak. Ekkor érkezni látta a lányt, amint a pad felé araszol magas sarkú cipőjében, de minduntalan félrelép a kavicsos ösvényen. Alig bírta visszatartani a csipkelődést, szinte megkérdezte tőle, nem lenne jobb lehúzni azokat a kis cipőket? De arra gondolt, mi lett volna akkor, ha egy sötét sikátorban találkozik a két gyanús alakkal. Talán képesek lettek volna ellopni a surranóit, és már látta is magát tétován álldogálni a fehér zoknikban. Megkönnyebbülten állapította meg, hogy milyen jól mutat a lány karcsú lábán a magas sarkú cipő, akkor is, ha még meg kell tanulnia járni benne.