Azok a fránya kütyük

Sőt két-három gomb kombinációjával újabb parancsok osztogathatók a kütyüknek. Mondogattam is, elsősorban gyermekeimnek, aztán fiatalabb barátaimnak, hogy mi még a „petróleumlámpás korszakában” születtünk, amikor a házban egyetlenegy „gomb” volt, a villanykapcsoló, aminek két állása – fel és le – létezett. Sőt arra is jól emlékszem, mekkora megtiszteltetés ért, amikor középiskolás koromban jóapám engedélyezte, hogy első televíziónkat bekapcsolhassam. Addig szabadott róla port törölni, de egyéb gombokat nem nyomogathattunk rajta összevissza, mint ahogy a mostani tinédzserek „zongoráznak” a például a mobiltelefonon. Nos, erről folytattunk magasröptű eszmecserét reggeli kávé mellett Manci szomszédasszonnyal, ugyanis nekik is lett egy zenekütyüjük, amivel sehogyan sem tudnak „szót érteni”. Az ördöngös szerkentyűt a Londonba származott lányától kapta tucatnyi CD-vel együtt, hogy legyen amin José Carreras- és Luciano Pavarotti-áriákat hallgatnia. Örült is neki, már hogyne örült volna, hiszen a régi bakelitlemezes lemezjátszó már csak recsegett-kerregett, és egyébként is ma már mindenki CD-ről hallgat operát. Amint kézhez kapta, az angol nyelvű leírást silabizálgatva sikerült is beállítania rajta az órát, amit a lánya igencsak nagyra értékelt, mondván: „ügyes vagy, látom egyedül is boldogulsz”. Azzal Manci maradt a kütyüvel, a sok gombbal és a sokféle állítási lehetőséggel anélkül, hogy tudta volna, mire is képes a zenegép. Nos, nem is volt gond egészen addig, míg egy éjszaka pontosan éjfélkor nem kezdett sokdecibeles hangerővel áriázni Pavarotti a CD-ről. A baj az volt, hogy Manci hiába nyomogatta a gombokat, mert utána való éjszaka és a rá következőn is rázendített a neves tenor. No de, szomszédasszonyomat nem olyan fából faragták, hogy kifoghatna rajta egy ördöngös CD-lejátszó. Nosza, kivette belőle a CD-t, mondván: „Most énekelj, ha tudsz!” Másnap reggel azonban a férje szólt: „Az éjjel megint énekelt a kütyüd, de most más nótázott, nem az, aki szokott”. Kiderült ugyanis, hogy az a fránya kütyü CD hiányában egykettőre talált egy működő rádióhullámot, és úgyis ébresztett éjfélkor.