A vidámság városa

Ráadásul ez nem csupán várospropaganda vagy ócska imázskampány: Nagyvárad teljesen független és pártatlan fórum, az amerikai székhelyű, kulturális termékek forgalmazásával foglalkozó Reader’s Digest készítette felmérésen érdemelte ki a címet. Az akció teljesen komolyan zajlott: a cég kérdezőbiztosai a partiumi fővároson kívül Bukarest, Temesvár, Nagyszeben, Jászvásár, Brassó és Craiova utcáin szólítottak meg járókelőket, és arra kérték őket, meséljenek el egy viccet. A maximális pontszám 30, az eredményt annak alapján számolták ki, hogy a megkérdezettek közül hányan voltak hajlandóak viccet mesélni.

Mondanom sem kell, hogy Nagyvárad csont nélkül vette az akadályt, és a legmagasabb pontszámot gyűjtötte be. Mögötte messze lemaradva következik a 17 pontos Temesvár, míg Brassónak és Craiovának 10-10 pontot sikerült összegyűjtenie. A többiek a „futottak még” kategóriát képviselik. A Reader’s Digest illetékesei szerint az eredmény annak tudható be, hogy Nagyvárad mindig is közelebb volt a nyugati kultúrához, mint a többi város.

Persze én igazából mindig is tudtam, hogy Nagyvárad a móka és kacagás otthona. Csak nem egészen úgy fogalmaztam volna ezt meg, ahogy azt a felmérés készítői tették. Hiszen a város polgáraként azt is tudom, hogy ez az a hely, ahol az önkormányzat néha a saját határozatainak gyakorlatba ültetését szabotálja a legnagyobb hévvel, különös tekintettel a magyar utcanévtáblák kihelyezésére. Már ha egyáltalán tudják a közgyűlés tagjai, hogy éppen mit szavaztak meg, mert az is előfordult már, hogy fogalmuk sem volt, mire bólintanak rá. Aztán egyszer csak egy iskolai sportpályáért bejelentkezett az egyik egyház mint főbérlő.

Szóval én kissé árnyalnám a végső következtetést, miszerint Nagyvárad a legviccesebb város. A valósághoz talán az áll a legközelebb, ha úgy fogalmazunk: ami ott zajlik, az néha kész röhej.