Az állampolgárság kérdésköre Romániában

A román állampolgárság alaprendelkezéseit az 1991-ben elfogadott, majd 2003-ban módosított alkotmány, illetve az 1991/21-es törvény és utólagos módosításai szabályozzák. Míg az 1991-ben elfogadott alaptörvény negyedik szakaszának első bekezdésében a román államot a „román nép egységével” jellemezték, a 2003-as alkotmánymódosítás révén, a cikkelyben már előtérbe kerül az állampolgárok fogalma is: „Az állam alapja a román nép egysége és állampolgárainak szolidaritása.” Az alkotmány az állampolgárság kérdéskörét az ötödik szakaszban tárgyalja. A cikkely leszögezi: az állampolgárság nem vonható vissza azoktól, akik születésüknél fogva szerezték meg azt. Továbbá az állampolgárság megszerzésének és elveszítésének feltételeit az 1991/21-es törvény tartalmazza.
Az állampolgárság Romániában háromféleképpen szerezhető meg: születés, örökbefogadás, illetve kérelmezés útján. Házasságkötés révén nem lehet román állampolgárságot szerezni, ugyanakkor egy román és egy külföldi állampolgár házasságának felbontása nem befolyásolja ezek állampolgárságát.

Román állampolgárság
elnyerése születés révén
Mind az alkotmány, mind az 1991/21-es törvény egyértelművé teszi: nem vonható meg az állampolgársága annak a személynek, aki születése révén szerezte. Az állampolgárság szabályozásakor világszerte két irányelv érvényesül: az első a ius sanguinis, azaz a vérbeli származás elve. Eszerint függetlenül a születés helyétől, az újszülött a szülei állampolgárságát örökli; a másik a ius solii, vagy ius locii, azaz „a terület joga”, amelynek alapján, függetlenül a szülők állampolgárságától, a csecsemő azon állam állampolgárságát is megkapja, ahol született. Miközben Románia a vérségi elvet követi, addig az Egyesült Államok vagy Anglia a területi elvet érvényesíti. Tehát abban az esetben, ha például egy román állampolgárnak az Egyesült Államokban születik gyereke, az újszülött román és amerikai kettős állampolgársággal fog rendelkezni. A ius sanguinis alapján azok a gyermekek is román állampolgárságot szereznek, akik akár Romániában, akár külföldön születtek, legalább egyik szülőjük román állampolgár.

Román állampolgárság
elnyerése örökbefogadással
Csak kiskorú örökbefogadott nyerhet ilyen módon román állampolgárságot. Az 1991/21-es törvény értelmében az a külföldi állampolgárságú, vagy állampolgárság nélküli kiskorú, akit román állampolgárok fogadnak örökbe, hivatalból elnyeri szülei állampolgárságát. Amennyiben az örökbefogadó szülők nem rendelkeznek azonos állampolgársággal, megegyezés alapján döntik el az örökbefogadott leendő állampolgárságát. Hogyha a szülők nem jutnak egyezségre, bíróság dönt erről, a kiskorú érdekeit helyezve előtérbe. Amennyiben a kiskorú betöltötte a 14. életévet neki is egyet kell értenie leendő állampolgárságával. Az örökbefogadott abban az esetben veszítheti el állampolgárságát, ha a 18. évének betöltése előtt semmissé nyilvánítják az örökbefogadását, állandó lakhelye pedig külföldön található. Hasonló helyzet áll fenn abban az esetben is, hogyha az örökbefogadási szerződést felbontják. Amennyiben az örökbefogadott nem töltötte be a 18. évet, örökbefogadását felbontják, állandó lakhelye pedig külföldön van, a kiskorút jogilag úgy tekintik, mintha soha nem rendelkezett volna román állampolgársággal.

Állampolgárság elnyerése
kérelmezéssel
A 21-es törvény továbbá meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az állampolgárság nélküli, vagy külföldi állampolgársággal rendelkező személy román állampolgárságának elnyerésére. Ezek kérelmezhetik a román állampolgárságot, amennyiben Romániában születtek, és az állampolgárság kérelmezésekor állandó lakhelyük az országban található, továbbá az is igényelheti, aki bár nem Romániában született, legalább nyolc éve az országban lakik. Ám amennyiben a kérelmező román állampolgárral él házassági viszonyban, a nyolcéves időtartam ötre csökken. Továbbá, hogyha a kérelmező több mint 500 ezer eurót fektetett be az országba, illetve nemzetközileg elismert személyiség, az előírt időtartam felére csökken. További feltétel ugyanakkor, hogy a kérelmezőnek az év legalább felét Romániában kell eltöltenie. Továbbá annak, aki román állampolgárrá szeretne válni legkevesebb 18 évesnek kell lennie, és „viselkedésével kell bizonyítania hűségét a román állam iránt, nem támogathat közrend és nemzetbiztonság elleni kezdeményezéseket, valamint ki kell jelentenie, hogy a múltban sem vett részt hasonló tevékenységekben”, továbbá bizonyítania kell, hogy nincs büntetőjogi előélete. Szigorú követelmény, hogy a román állampolgárság kérelmezője ismerje a román nyelvet, a román kultúrát és civilizációt, annak érdekében, hogy kellőképpen beilleszkedhessék a társadalomba; továbbá ismernie kell az alkotmány előírásait, valamint a román himnuszt.
Azok a személyeknek – valamint ezek másodfokú leszármazottainak –, akik 1989 előtt akaratuk ellenére, a kommunista diktatúra megtorló intézkedéseinek következtében veszítették el román állampolgárságukat, kérelmezés esetén szintén eleget kell tenniük a felsorolt elvárásoknak, viszont ők már letelepedési joguk megkapása után négy évre kérelmezhetik az állampolgárság visszaszerzését. A 1991/21-es törvény értelmében a kiskorú, szülei állampolgárságának elnyerése időpontjában, maga is megkapja ezt.

Az állampolgárság
megadásának eljárása
A kérelmezőnek személyesen, vagy hitelesített megbízott által kell benyújtania iratait az elbírálóbizottsághoz, amely az Igazságügyi Minisztérium keretében működik. Azok a személyek, illetve leszármazottaik, akik korábban elveszítették román állampolgárságukat, a kérelmezés időpontjában pedig külföldön laknak, kérelmüket a román nagykövetségen is benyújthatják, a követségek pedig továbbítják a kérelmeket az elbírálóbizottsághoz. Az öttagú elbírálóbizottságot a bukaresti bíróság ügyészei és bírái alkotják.
A kérelmezés kivonatát a kérelmező költségére megjelentetik a Hivatalos Közlönyben, majd ezt követően 30 nap után bírálják el. Az elbíráláskor a bizottság kihallgatásra idézheti be a kérelmezőt, amennyiben az illető egymás után kétszer indokolatlanul nem jelenik meg, kérelmét hivatalból elutasítják. A bizottság továbbá más hatóságoktól, illetve magánszemélyektől is kérhet információt, ami segítheti a kérelem elbírálását, sőt az illető közhatóságok kötelesek eljuttatni a bizottsághoz a kérelmezőről birtokukban lévő esetleges inkrimináló adatokat. A kérelem elbírálása után a bizottság az Igazságügyi Minisztériumhoz küldi át következtetéseit, amelyek alapján az eldönti az állampolgárság megadását, vagy annak elutasítását.
Elutasítás esetén a kérelmező 15 napon belül megfellebbezheti a döntést a bukaresti ítélőtáblán. Újabb elutasítás alkalmával a kérelmet hat hónap után lehet ismét benyújtani. Az állampolgárság megadásakor a kérelmezőnek hat hónapon belül hűséget kell fogadnia az ország iránt az igazságügyi miniszter, vagy az erre megbízott államtitkár előtt. A külföldön tartózkodó kérelmező Románia nagykövetségén is megteheti ezt.

A román állampolgárság
elveszítése
A román állampolgárságot három esetben lehet elveszíteni: megvonással, lemondással, valamint a törvény által előírt más sajátos esetekben.
Az állampolgárság megvonása kapcsán az alkotmány, valamint a 1991/21-es törvény is leszögezi: az állampolgárságot nem vonhatják meg azoktól, akik ezt születésük révén szerezték. Ennek következményeként csupán azoktól vonható ez meg, akik örökbefogadás vagy kérelem által nyerték el állampolgárságukat. A román állam elsősorban azoktól vonja meg az állampolgárságot, akik ezt hamis adatoknak köszönhetően nyerték el. Ugyanakkor azoktól is megvonható az állampolgárság, akik külföldön tartózkodva olyasmit követnek el, ami sérti a román állam érdekeit, vagy rontja az ország hírnevét. Hasonló a helyzet akkor is, ha az állampolgár olyan állam katonaságába jelentkezik önkéntesnek, amellyel Románia hadi állapotban áll, vagy megszakította a diplomáciai kapcsolatokat. Továbbá az állampolgárság azoktól is megvonható, akik terrorista szervezetekkel tartanak kapcsolatot, illetve olyan tevékenységet folytatnak, amely sérti a nemzetbiztonságot. Az állampolgárság megvonása nem befolyásolja az illető házastársának, valamint gyerekeinek státusát.
Az állampolgárságról le is lehet mondani, ám csupán azoknak a nagykorú személyeknek nyílik erre alkalmuk, akik ellen nem indítottak bűnvádi eljárást, illetve nem kell börtönbüntetést letölteniük. Az állampolgárságáról lemondani akaró személynek minden adósságát törlesztenie kell, függetlenül attól, hogy az államnak, természetes vagy jogi személynek adósa. Mivel világszerte igyekeznek megelőzni az állampolgárság nélküli személyek létezését, a lemondani akaró román állampolgárnak előzőleg egy más ország állampolgárságát kell elnyernie, vagy legalább kérelmeznie kell más állampolgárságot. Ha mindkét szülő lemond állampolgárságáról, kiskorú gyermekük pedig velük együtt elhagyja az országot, ő is elveszíti ezen státusát.
Továbbá hogyha egy román állampolgárságú kiskorút egy külföldi állampolgár örökbe fogad, a kiskorú pedig elnyeri örökbefogadója állampolgárságát, akkor ennek elnyerése időpontjában hivatalból elveszíti román állampolgárságát. A 14 évet betöltött kiskorú beleegyezését ezúttal sem lehet figyelmen kívül hagyni. Amennyiben a fenti örökbefogadást semmissé nyilvánítják, a kiskorút jogilag úgy tekintik, mintha nem is veszítette volna el román állampolgárságát.