Telekviták: időbe és sok pénzbe kerül a pereskedés

Rengeteg a tulajdonjogi per a romániai bíróságokon: sok településen olyan termőföld- és erdőtulajdonosok keresik igazukat a helyi földosztó bizottságok döntéseivel szemben, akik a 2000 után megjelenő földtörvények értelmében nagyobb területeket igényeltek vissza. A helyi földosztó bizottság – amelynek a helyi polgármester az elnöke, és a polgármesteri hivatalok több alkalmazottja a tagja – számos településen azzal az indokkal utasította vissza a teljes restitúciót, hogy nem áll rendelkezésére a szükséges földterület.

Az egykor elkobzott földek jelentős részét az 1991-ben megjelent, első földtörvény alapján már kiosztották, olyan személyeknek is, akik az adott településen jogalap nélkül jutottak termőföldhöz,

az újabb jogszabályok alapján benyújtott kérések kielégítésére pedig csak ott volt lehetőség, ahol tartalékterülettel rendelkeztek. Sok esetekben a zsebszerződésekkel gazdát cserélt földek tranzakciójának a hivatalossá tételéért folyik a bírósági eljárás.

A Kézdivásárhelyen élő, 2006-ban Németországból hazatelepedett Taierling Johann anyai ágon a közeli rokonsággal együtt mintegy ezerhektárnyi erdőt, legelőt és szántóterületet igényelt vissza. Székely lófő nemes elődeinek nemcsak jelentős kiterjedésű mezőgazdasági területei, hanem számos ingatlanja is volt, amelyek egy részét bírósági úton perelte vissza. Elődei birtokából a család eddig 800 hektárnyi területet kapott vissza, ezek többsége erdő, és mintegy 100 hektár a legelő.

A 160 hektár szántóterületből azonban csak 30 hektárnyi termőföldhöz jutottak hozzá.

Ezek voltak a legértékesebb területek, így leghamarabb ezeknek „kelt lába” a korábbi földosztások során.

„Jelenleg három perünk folyik. Egy 30 és egy 69 hektáros szántóföld tulajdonba helyezését kérjük a kézdivásárhelyi és egy 12 hektáros területet a csernátoni földosztó bizottságtól. Mindkét esetben a helyi polgármesteri hivatalok ellen folyik a peres eljárás” – összegzi a 2006 óta tartó restitúciós peres folyamat újabb állomásait a kézdiszéki üzletember.

Taierling Johann úgy véli, ilyen szempontból nincs különbség magyar és román vezetésű önkormányzat között: a székelyföldi magyar polgármesterek éppúgy nem támogatják a teljes restitúciót, ahogyan a temesvári, kolozsvári vagy a jászvásári elöljárók sem.

– vélekedik a tulajdonos. A kézdivásárhelyi vállalkozó szerint a környéken sok gazda a bíróságokat járja, mert a polgármesteri hivatalok által felszínesen megoldott restitúciós kérések rendezésére az igazságszolgáltatás marad az egyetlen menedéke a földtulajdonosoknak.

Vannak persze szerencsés települések is, ahol már az 1990-es és a 2000-es években sikerült megnyugtatóan rendezni és lezárni a tulajdonvitákat. Igaz, kevés ilyen van Erdélyben.

Az Arad megyei Pécskán a városka mintegy 15 ezer hektárnyi termőterületének tulajdonjogát teljes egészében rendezték.

Antal Péter polgármester a Krónikának elmondta, ez elsősorban az elmúlt évtizedek földosztó bizottságainak az alapos munkáját dicséri. „A kimért területekkel a földtulajdonosok rendszerint meg voltak elégedve, így már az 1990-es években sikerült sok birtoklevelet kiállítani, és 2010-ig gyakorlatilag mindenki megkapta a földtulajdonát igazoló hivatalos papírját, így peres eljárások csak ritka esetben adódtak” – magyarázza a 11 ezer fős városka magyar polgármestere.

A birtokviszonyok megnyugtató rendezésével magyarázható az is, hogy a román kormány által finanszírozott országos telekkönyvezési program keretében az elmúlt két évben a külterületek mintegy felét sikerült telekelni, és a polgármester szerint a következő két évben száz százalékban betábláznak minden földterületet a településen és annak határában.

Kis Júlia kolozsvári jogász sok tulajdonjogi perben képviseli a földtulajdonosok érdekeit a kolozsvári vagy más erdélyi bíróságokon. Tapasztalata szerint ezeknek a pereknek jelentős része a korábbi évtizedekben megkötött zsebszerződések legalizálását hivatott biztosítani. A jogásznő szerint a hasonló perek már közvetlenül a rendszerváltás után elkezdődtek, hiszen

a kommunizmusban nem volt magántulajdon, így a törvények nem tették lehetővé a szabad eladást és vásárlást.

Az akkor kötött zsebszerződéseket 1990-től érvényesítették bírósági úton a tulajdonosok. A zsebszerződésekkel történő földterületek adásvétele azonban a rendszerváltás után is jó darabig folytatódott.

Ennek okait a szakember a tisztázatlan tulajdonjogi kérdésekkel, a hiányzó birtoklevelekkel, a hagyatéki tárgyalások elmaradásával vagy a hivatalos adásvétellel járó költségek vélt megtakarításával magyarázza. Sokan nem fordultak szakemberhez, nem ismerték a törvényeket, így megszokásból választották ezt a bizonytalan kimenetelű adásvételi megoldást.

Egy másik módszer a helyzet rendezésére az elbirtoklás volt, amikor a szerződés megkötésétől esetenként 10, 20 vagy 30 évnek kellett eltelnie az új birtokos nevének bevezetésére a telekkönyvi hivatalban” – magyarázza a kincses városi ügyvéd.

Kis Júlia ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az úgynevezett könnyítésként elfogadott jogszabály azon tulajdonjogi esetek rendezésére, amikor a zsebszerződéssel vásárolt területek tulajdonosa három éven belül válhat a telekkönyvben jegyzett tulajdonossá, nem minden esetben járható út, és számos jogi feltétele van.

A kolozsvári jogász arról is beszélt, hogy a zsebszerződéseket sokan azért részesítették előnyben a rendszerváltás után, mert nem akarták kifizetni az ezzel járó költségeket. Ami azért tévhit, mert ha egy ilyen tranzakciót hivatalossá akarnak tenni, akkor az ezzel járó kiadásokat utólag kell rendezni.

– sorolja a zsebszerződések utólagos hivatalossá tételének költségeit a szakember. Magyarán szólva, az ilyenfajta adásvétel egyáltalán nem éri meg senkinek.

A földtulajdonnal kapcsolatos bírósági perek másik nagy csoportját a visszaszolgáltatási procedúrák jelentik. Kis Júlia szerint nagyon sok helyen nem zárult le a birtoklevelek kiadása,

rengeteg a tulajdonjogi vita, amelyeket a polgármesteri hivatalok vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak megoldani, így a földtulajdonosok útja az ügyvédhez, és innen a bírósághoz vezet.

Mivel nem pontosak a tulajdonba helyezések, gyakoriak a szomszédok közötti peres eljárások, mások a polgármesteri hivatalokat perelik.

A pereskedés azonban időbe és pénzbe kerül. Jó esetben egy tulajdonjogi vita a bíróságon megoldható pár hónapon belül, de gyakori, hogy évekig elhúzódik. Kis Júlia szerint az elhúzódó perek leggyakoribb oka, hogy olykor éveket kell várni a szakértői véleményekre, miközben kéthavonta tűznek ki tárgyalási időpontot, azaz egy évben átlagosan hat tárgyalásra kerül sor egy ügyben a bíróságon. Ahol több felperes van – esetenként külföldi lakcímmel is – az tovább bonyolítja a történetet és a perek időbeni kimenetelét.