Ez nem azt jelenti, hogy Románia független a világpiaci folyamatoktól, a földgáz- és a kőolajárak a világpiacon alakulnak, de mégis nálunk egy fokkal kisebb a bizonytalanság, pontosított a közgazdász. Az inflációval kapcsolatban is arra számítanak, hogy Románia nagy vonalakban elérte a csúcsot, még egy keveset növekedhet ugyan a mutató, de az év végére egy lassú csökkenést vetítenek előre, a Román Nemzeti Bank is az év végére 13,9 százalékos inflációval számol, ami lassan ugyan, de lefele tart a jelenlegi 15 százalék feletti szintről.

Példaként említette, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is technikai recesszióról beszélnek definíció szerint, mert az első negyedéves 1,6 százalékos visszaesés után a második negyedévben az évesített GDP csupán 0,6 százalékával esett vissza az amerikai gazdaság teljesítménye, de a gazdasági helyzet nem különösebben válságos egyelőre.

Bármikor bekövetkezhet egy hirtelen változás

A vizsgált négy mutatót lebontva Szász Levente elmondta, a gazdasági hangulat­index a vállalatok és a fogyasztók várakozásait méri fel, a közeljövő gazdasági folyamatok alakulására vonatkozóan, vagyis, hogy mit gondolnak a    különböző ágazatok – a termelők, a    szolgáltatók, az építőipari cégek, a kereskedők, illetve a fogyasztók – képviselői. Ez azért fontos, mert a gazdaságot emberek alakítják, és a várakozásaik sok esetben beindítanak önbeteljesítő folyamatokat: ha valakinek negatívak a várakozásai a cégénél, áremelkedéseket, fizetéscsökkentést tervez, vagy éppen elhalasztja a beruházásokat.

Közben Romániában most pontosan 100 az index értéke, és csak apró csökkenés tapasztalható, tehát az ország egyelőre jobban áll ebből a szempontból.
A második mutató az alkalmazási várakozások, ami azt méri fel, hogy a vállalatvezetőknek milyen terveik vannak az alkalmazottak számának bővítésével kapcsolatosan. Nyilván, aki azt tervezi, hogy növeli az alkalmazottak számát, arra számít, hogy jól fog menni a gazdaság, ha óvatos ezzel kapcsolatosan, akkor az borúlátást jelez. Az uniós és a romániai mutató is 100 felett van, ám az Unióban jobban tetten érhető a csökkenő tendencia.

A harmadik mutató a tőzsdeindex, amely azt jelzi, hogy mit gondolnak a befektetők a vállalati szektorról. A legfontosabb európai tőzsdét, a  Stoxx Europe 600-at vizsgálták, ahol erős csökkenés látható, a kisebb méretű romániai tőzsdén is észlelhető egy minimális csökkenés, az orosz–ukrán háború előtti történelmi maximumhoz képest 8 százalékos a visszaesés, de ez jóval kisebb mértékű, mint az európai.

Szász Levente rámutatott, e téren látható a leginkább negatív kép, vagyis hogy az államkötvények hozama meredeken elkezdett nőni az elmúlt időszakban az Unióban és Romániában is. Ez azt jelenti, hogy az állam, ha kölcsönt akar felvenni, azt egyre nagyobb költséggel teheti meg, meg kell győznie a befektetőket, hogy érdemes a román államnak vagy az Uniónak kölcsön adni, mert megbízhatóan visszafizetik. Minél nagyobbak a kötvényhozamok,  annál bizonytalanabb a kilátás az adott ország gazdasági helyzetében.

Befektetői szempontból persze jól néz ki, hogy a 10 százalékot „alulról nyaldosó” román államkötvényhozamokról beszélhetünk, egy hosszabb távra szóló, akár tízéves államkötvény jó befektetési lehetőség  válságos időszakban, de a kutatócsoport azt vizsgálta, mit mutat ez az állam a nemzetgazdaság szempontjából a jövőre nézve.

Szász Levente ugyanakkor rámutatott a négy mutatót összegyúrva rajzolódott ki egy kép a közeljövőre vonatkozóan, de figyelembe kell venni, hogy sok minden függ attól, milyen döntések születnek az orosz–ukrán háború kapcsán, a világpiaci nagy szereplők – az Amerikai Egyesült Államok, Kína – gazdasági szempontból milyen lépéseket tesznek. Bármikor bekövetkezhet egy olyan hirtelen változás, ami alapjaiban módosítja a kilátásokat – húzta alá Szász Levente.