Végtelen felé vezető út: beszélgetés Xantus Géza grafikus-, szobrász- és festőművésszel

– A számos képzőművészeti műfaj közül, amelyben alkot, miképp dől el, hogy egy ötlet vagy téma milyen formában öltsön testet? Melyik a legkedveltebb technikája?

– Régebben a grafikai technikákat kedveltem, több, mint egy évtizeden keresztül szinte kizárólag aquaforte, aquatinta eljárással készült nyomatokat készítettem. Több százra tehető ezeknek a munkáknak a száma, amelyekkel számos nemzetközi grafikai kiállításon vettem részt, és egyéni tárlatokat is rendeztem, majd fokozatosan áttértem a színes tussal való ábrázolásra.

A római Accademia di Belle Arti festészeti karán végzett tanulmányok után az olajfestés technikája került előtérbe, ezzel párhuzamosan egy időben elég sok pasztellképet is készítettem, de megrendelésre freskót, szekkót és színes üvegablakot is festettem. Az akadémián választott tantárgyként felvettem a szobrászati technikákat, ezek elsajátítása révén vállalkoztam mintázott, faragott és forrasztott szobrok elkészítésére. Ugyanakkor a monumentális alkotások elkészítését kizárólag megrendelésre vállalom. Itt a téma és a technika is adott, a felület megkomponálása van rábízva az alkotóra, különben nem lehetséges több tíz négyzetméteres munka elkészítése.

Utóbbi időben a játékosabb hangulatú, papírra rajzolt képeknél, illusztrációknál előszeretettel használom a lavírozott pác technikát is,

Kihasználni az időt

– Hogyan néz ki egy átlagos napja a műteremben? Hogyan kapcsolódik ki, töltődik fel két alkotás között?

– Többnyire már reggel nyolc órakor a műteremben vagyok, délelőtt a korábban felvázolt vagy elkezdett képeket festem, délben hazajövök ebédelni, és egy kis szieszta után vagy visszamegyek a műterembe folytatni az elkezdett munkát, vagy otthon az újabb kompozíciók vázlatait készítem, esetleg az összeállt képet rajzolom fel a vászonra. Itt szeretném megemlíteni, hogy

– Mikor mutatkozott meg először a tehetsége? Minek a hatására döntötte el, hogy művész lesz, és milyen út vezetett odáig?

– Kisgyerekkorom óta szerettem rajzolni, ugyanakkor a vallás iránti vonzódásom is erős volt, így felváltva tanultam mindkettőt, és utólag úgy érzem, jól döntöttem.

– Kiállítás-megnyitóin gyakran elhangzik a fény és a vallásosság jelentősége a műveiben. Hogyan került ez az iránytű az alkotási folyamat középpontjába?

– Mint említettem,

Láttatni a láthatatlant

– Szintén többek méltatásában elhangzik, hogy egyfajta prófétai szolgálat az, amit végez, szavainkkal talán nem tudunk mindig olyan közel jutni az emberek szívéhez, gondolkodásához, de műveivel láthatóvá varázsolta a láthatatlant, az empirikus valóságon túli világot. Milyennek látja ezt a láthatatlan világot, amelyet meg szeretne a közönségnek mutatni?

– Az ars poeticámban megfogalmaztam, hogy

– Min dolgozik jelenleg? A közönség most márciusban Marosvásárhelyen láthatta képeit. Legközelebb hol állít ki?

– Folyamatosan festem az említett „nagy kép” különböző stációit, aminek egyik része az az Apokalypsis sorozat, amiből már két rész elkészült. Korábban elkezdtem egy grafikai sorozatot Csíksomlyó, a kegyhely címmel, azt is szeretném folytatni, és néhány elvállalt megbízást is befejezni.

A marosvásárhelyi kiállítás egy kétéves egyéni kiállítássorozat utolsó része volt, azt az anyagot egyelőre nem szeretném sehová vinni. Csoportos kiállításra ugyanakkor több helyre is van meghívásom, többek között Budapestre és Nagybányára.