Út egy másik, saját irány felé – Beszélgetés Fazakas Barna képzőművésszel

A közelmúltbeli csíkszentmihályi hazatérésem előtt évekig éjszakai bárosként dolgoztam egy belgiumi shotbárban/klubban,és volt mellette időm foglalkozni az alkotással is. Aztán megint fordult egyet a világom, úgy éreztem, ideje visszatérnem a gyökereimhez,és megpróbálni a kint szerzett tapasztalataim segítségével itthon, többé-kevésbé függetlenül érvényesülni.

– Számoljuk csak össze: a képzőművészeti alkotómunka mellett volt DJ, fotós, reklámgrafikus, de dolgozott építkezésen, kórházban, áruházban, és volt már báros, tördelő, filmstatiszta, költöztető, kertész stb.

– Úgy érzem, hogy ezek a tevékenységek valahol mind összefüggenek. A DJ-zés ugye a zene iránti szeretetemhez kapcsolódik, a fotózás a pillanatok és események megörökítésén kívül fontos szerepet játszik a témakeresésben, ahogy a szem és a látásmód fejlesztésében is, a reklámgrafika pedig a számítógép segítségével kifejezett kreativitás (kellene, hogy legyen). Volt már nem egyszer olyan pillanat, amikor úgy éreztem, ideje végre egyet választanom, mert a szétágazó figyelem- és időbeosztás miatt egyikben sem fogok tudni igazán fejlődni.

Először a zene, utána a kávé

– Végül viszont megvalósulhatott a régi terv is, a hazaköltözés Csíkszentkirályra.És marad a jövőre nézve csak a művészet, az alkotás szabadsága?

– Igen, megtörtént, és persze, hogy nem sikerült elsőre, az elhatározástól számítva jó pár év eltelt, míg összejött. Mindenképp szeretném úgy kialakítani az életvitelem, hogy minél több alkotó és kreatív munka beleférjen, de továbbra sem idegen tőlem a kétkezi munka vagy bármilyen más/új tapasztalat- és pénzkereseti lehetőség.

– Hogyan telik egy átlagos napja, milyen módon kapcsolódik ki a munka után? Több művének címe, képi világa utal a zenei „alapokra”, inspirációra. Hogyan került közel a zenéhez, az hogyan kapcsolódik a képzőművészethez?

– Azt hiszem, egyik napom sem mondható átlagosnak, inkább úgy jellemezném, hogy nyugisabb és pörgősebb időszakok váltogatják egymást, szinte véletlenül is kerülve a monotonitás beállását. Most, hogy vidéken lakom, kerttel, veteményessel és egy rendberakásra várakozó házzal rendelkezem, így jócskán kibővült a tevékenységek száma.

– Mi a munkamódszere, mik a kedvenc technikái?

– A zenét nem tartom ihletforrásnak, inkább azt a hangulatot, ritmust, esetleg nyugalmi állapotot, amit létrehoz bennem, amely a segítségemre szolgál – és sok esetben motivál – az alkotásban. Mint említettem, egy ideje már a fényképezőgép és a telefon vette át a szerepet a jegyzetfüzettől a szememnek tetsző részletek, formák, színek, fények, árnyékok megörökítésében, de a következő fejezet általában egy kockásfüzetlapon való vázlatolással folytatódik. Alkalmanként az is megtörténik, hogy a számítógépen szerkesztem meg a gondolataimat.

Aztán következnek a szokásos műveletek: farost vagy vászon alapozás, felrajzolás, nagy foltok, aztán kisebbek, aztán rétegek és részletek egymásra, ahogy és amennyire az idő és az akril engedi. Jobbik esetben három-négy napig, rosszabbikban jó pár hónapig tart, amíg ki bírok engedni a kezemből egy munkát.

– Milyennek látja itthon a lehetőségeket, bekapcsolódhat-e, elérheti-e egy művész Székelyföldről a világ művészeti körforgását? Egyszerűbb lett volna-e Belgiumból, ahol sokáig élt?

– Lehet, meglepően hangzik, de tizenegy év kintlét után úgy gondolom, művészként több lehetőség és alkalom adódik itthon, de az is valószínű, hogy ezt csak a hosszú távollét utáni hazatérés frissessége hozza ki belőlem.

– Mesélne a közeljövő projektjeiről, folyamatban levő alkotásokról, megjelenési tervekről?

– Amint már utaltam rá, továbbra is – és még mindig – az alkalmazkodás és a megélhetés biztosítása határozza meg a mindennapjaim. Ha sikerül néha néhány napot szakítanom az alkotásra, akkor az már valamennyire elégtétellel tölt el, ahogyan az a pár alkotótelep is az év folyamán, amelyeken részt veszek. Februárban a csíkszeredai Székelyföld szerkesztősége galériájában egy egyéni kiállításon foglaltam össze közelmúltbeli munkám, jelenleg pedig éppen azon vagyok, hogy a következő kiállításig kellő mennyiségű és minőségű alkotással tudjak előhozakodni. Megkerestek már Sepsiszentgyörgyről, Brassóból és Szegedről, a többi már rajtam múlik.