Székelyudvarhelyről becsúszni az olimpiára: szép jövő előtt állnak a város fiatal alpesi sízői

Ezzel a zsebében lépésről lépésre adja át a gyerekeknek sítudását. Úgy véli, ez egy másfajta elgondolás, mint amit eddig a fiatalok kaptak az itthoni edzőktől.

„Kiss Anna volt az első tanítványom, aztán érkeztek a többiek. Ő már kinőtte a mi szintünket, hiszen ahogy fejlődsz, egyre többet kell külföldön lenned. Ezt nem mindenki engedheti meg magának. Nekünk a Madarasi Hargita a legjobb opció az edzésekre. Azt még nem értük el, hogy pályákat zárjanak le nekünk, de kapukat tudunk tűzni, ott gyakorolhatunk. Ezt nem minden kis síközpont engedi meg térségünkben, hiszen ők a turistákra fókuszálnak” – mondta el az első lépéseket a tréner.

A hétvégi és a versenysízés között óriási a különbség. Sőt összehasonlíthatatlan. Elsősorban a mennyiség szempontjából. Ahhoz, hogy jó légy, az év 365 napjából legalább 200-at a havon kellene tölteni. Ez Székelyföldön kivitelezhetetlen, így aki a profi sízést választja, annak utaznia kell.

Ami még döntő, hogy gyerekként egy jól felépített edzésprogramot kapj. Azt azonban nem szabad elfeledni, hogy ahogy nő a gyerek, egyre nagyobb lesz az az összeg, amit be kell fektetnünk. Nehezebb tartani a lépést: elég csak arra gondolni, hogy az élmezőny – az osztrákok – már ott van a helyszínen, nekünk viszont még el kell utaznunk odáig. Minél nagyobb vagy, annál többet kér tőled a sport” – fejtette ki Nagy Norbert.

Amikor két évvel ezelőtt nekivágtak, Norbinak az volt a célja, hogy tanítványaitól azt lássa, mindenki tökéletesen sízik. Nem arra összpontosított, hogy versenyeket nyerjenek. A legelején kipróbálták magukat egy osztrák megmérettetésen, amely egy kisebb gyerek-világbajnokságnak számít.

Nagyon könnyen elijeszthető a gyerek

Hogy mikor kezdje a gyerek a sízést? Az oktató szerint ez egyénfüggő. „Nem szabad erőltetni. A sport iránti szeretet és a bátorság hozza azt, hogy mikor is legyenek meg az első lépések. Ha valamit el szeretnénk érni, akkor már három-négy évesen kell csúszni.”

A jövőbeli célkitűzés, hogy minél több külföldi versenyre eljussanak. A Nagy Norbert Ski Team tagjai szeretnek megmérettetésre járni, ez pedig fontos, mert az edző bevallása szerint egy rossz oktatással meg lehet utáltatni a fiatallal a sízést.

A sízés szeretete minden esetben megegyező náluk, a szülőktől tanulták meg az első lépéseket. Ezt kinőve lassan a komolyabb felkészülés felé vették az irányt, így kerültek be a csapatba. Bálint szinte teljesen kezdőként érkezett, lassan felzárkózott, több versenyen indult, sokat dolgozik, hogy dobogóra kerüljön. „A sebesség és az, hogy kell gondolkozni is benne” – ez tetszik neki legjobban a sportágban.

Mátyás a legfiatalabb, egyben ő kezdte el leghamarabb, hiszen már kétévesen ott volt a pályán, édesapja segítette az első csúszásán. Itthon korosztályában ő a legjobb, egy osztrák versenyen félelmet nem ismerve, remek sízéssel kétszer állhatott fel a dobogó harmadik fokára. „Kezdetben sokat estem, még most is van rá példa, de csak így lehet tanulni” – vonja le a következtetéseket.

Szilárd négyéves volt, amikor síléceket húzott. „Beírattak egy egyhetes sítáborba. Mielőtt megkezdődött, könyörögtem, hogy ne kelljen elmennem. Amikor lejárt, már azért könyörögtem, hogy minél többre mehessek” – mesélte. Most a suli miatt már kevesebben tud részt venni. Ami a versenyeket illeti, eddigi legjobb helyezése egy európai gyerekversenyen a tizenkettedik pozíció, célja, hogy kijusson az olimpiára.

Ez pedig nem elérhetetlen – teszi hozzá az edző:

Péter először hason csúszott le a pályán, több edző után jutott el Norbihoz. Több versenyen is első helyen zárt, így nehéz kiemelnie olyan megmérettetést, amely a kedvence volna.

A két testvér cumival a szájában, édesapja nyaka körül ismerkedett meg a sízéssel. Bernadett már több korosztályos versenyen indult, sokat meg is nyert. Amikor a példaképekről beszélünk, a lányoknál már Hirscher mellett megjelenik Mikaela Schiffrin is. Abigél követte nővérét, bevallása szerint van közöttük versengés. Amennyiben a Nagy Norbert Ski Team összesített eredményeire nézünk, megállapíthatjuk, hogy bőven van, amire büszkék legyenek a lányok.

Éva is korán, már kétévesen elkezdte a sízés alapjainak megtanulását. Kezdetben sokat hisztizett, aztán valami csoda folytán megszerette. Több edző irányította eddigi pályafutását. Ő a csapat legidősebb tagja, már ifjúsági versenyekre jár. „Országos szintű versenyeken indulok, itt Romániában eléggé gyenge a színvonal. Nem mondható, hogy ne lenne pálya vagy éppen pénz. Elsősorban a felfogásnak tudható be ez” – fejti ki.

Miklós Edit nyomdokaiban a fiatal udvarhelyi

Kiss Anna már rég kijárta azt az utat, amit a többiek most taposnak.

Természetesen célja az ötkarikás játékokon való indulás, sőt, ha lehetséges, világkupán is előkelő helyen zárna. Az óriás-műlesiklást szereti legjobban.

– Te már előrébb jársz, mint a többiek. Hol is tartasz?

– Tavaly fejlődtem legtöbbet, akkor volt a legjobb évem. Ott figyeltek fel rám mind Romániában, mind Magyarországon. Idén már nem volt ennyire látványos a haladás, amihez hozzátartozik az is, hogy az edző is távozott onnan, ahol eddig voltam. Jó úton haladok, viszont még mindig nem tartok ott, ahol ilyen életkorban kéne lennem.

– Eredmény szempontjából idén mit értél el?

– Sok külföldi versenyt kihagytam, nem mentem el, mert inkább az edzésekre összpontosítottunk. Azért volt sikerben is részem, Brassópojánán egy nemzetközi versenyen harmadik lettem, Ausztriában a Landescop Kupán ötödik. Több román országos futamot megnyertem, illetve a magyar bajnokságban második lettem. Legbüszkébb a topolinói serdülő vb-re vagyok, ahol a kilencven indulóból huszonkilencedik lettem.

– A következő lépés már az ifik között lesz.

– Igen, egyre magasabban van a léc. Nehezebb lesz, csapatot kell találni. Egyelőre nincs edzőnk, mert most egy kisebb balhé van a Magyar Síszövetségnél.

– Mi az a szint, ahova eljutnál?

– Első körben világkupákon top 30-as eredményt elcsípni. Aztán persze jó volna előrébb végezni. Nagyon nagy szó lenne a világbajnokság, akár az olimpiai indulás és ott a jó szereplés.

– Ebben a sportágban is a kitartás a legfontosabb. Van, amikor elszakad a cérna?

– Megesik. Volt, hogy egyedül voltam lány a csapatban, nem nagyon találtam a helyemet. Anyának mindig elpityeregtem magam a telefonban. Aztán tanulnom is kell.

Az osztrák versenyzők például ebben is előrébb járnak. Én Székelyudvarhelyen járok iskolába – ezúton is köszönöm a tanároknak és az osztálytársaknak, hogy az oktatás terén sokat segítenek. Az osztrák rendszer más, ők ősszel járnak iskolába, akkor is két napot tanulnak, két napot pedig síznek. Edzőtáborokba járnak, aztán a főszezonban három hónapon keresztül nincs más, csak sízés.

– Nem szeretnél odáig eljutni, hogy bekerülj egy ilyen közegbe?

– Ez nem lehetetlen, igazából tőlem függ. Na meg a szüleimtől. Volt már szó arról, hogy kipróbáljam a sísulit. Nekem nagy a honvágyam, valószínű, hogy nem bírnám az egészet. Esetleg ha megtanulom a nyelvet és fizikailag is erősebb leszek, talán érdemes lesz ezen elgondolkodni.

– Volt már arra példa, hogy Székelyföldről indult el egy síző, és magyarként odaért az olimpiára. Egy ilyen sztorival te is beérnéd?

– Reménykedem, hogy megadatik. Tudom, hogy sokat kell ahhoz tennem.