Magyarra cserélte a román mezt: Bíró Attila gólokkal mutatkozott be a magyar futsalválogatottban

– Szép bemutatkozó a magyar válogatott mezében: első két mérkőzés, egy-egy gól. Hogyan élte meg ezeket az összecsapásokat?

– Igazság szerint nem nagyon reménykedtem benne, hogy első két válogatottbeli találkozómon ilyen sok játéklehetőséget kapok. Már az első meccs első játékrészének közepe táján a szövetségi kapitány bizalmat szavazott nekem. Jól sikerült belépnem a játékba, egy gyors ellentámadást követően gólra is váltottam az első lehetőségemet, aminek nagyon örültem. Bár utólag a párharcot nem nyertük meg, kikaptunk 2–1-re.

– Azért az első találat a címeres mezben csak megmarad élete végéig.

– Ez mindenképp. Hatalmas élmény volt. A román felnőtt válogatottban kaptam kilenc mérkőzést, egyiken sem tudtam betalálni. Úgy gondolom, ha sikerült volna, attól a góltól akkor sem éreztem volna ilyen jól magam, mint ezzel a tudattal, hogy a magyar válogatott színeiben találtam be.

– A román nemzeti együttesben is játszott, az új szövetségi kapitány újból hívta a keretbe. Mégis a magyarok behívóját fogadta el.

– Nyáron átigazoltam a magyar élvonalba, Kecskeméten játszom. A magyarok szövetségi kapitánya, Turzó József felhívott, hogy lehetek-e magyar válogatott. Miután a román együttesben nem játszottam hivatalos mérkőzéseken, csak barátságos összecsapásokon, így rögtön az első edzőtáborba behívott, illetve tudatta, el kell döntenem, hogy melyik válogatottban folytatom. Közben a hír eljutott Kacsó Endréhez is, aki volt edzőm a román ifjúsági válogatottban. Szóval választanom kellett, én pedig a magyar mellett tettem le a voksom.

– Nehéz döntés volt?

– Őszintén, nem volt könnyű, hogy melyik mellett döntsek. Sok mindent meg kellett vizsgálnom, voltak pró és kontra érvek.

A fejlődés lehetősége volt végül a mérleg nyelve. Mind szakmailag, mind pedig a meccseken való játékperceket illetően többet kaphatok a magyartól. Többet tudok tanulni.

– A két góllal pedig megmutatta, hogy hálás azért, hogy ott lehetett a piros-fehér-zöld együttesben.

– Remélem, ezzel letettem a névjegyem, a következő találkozókra is kapok behívót. De nem csak ezen a két válogatottbeli meccsen múlik. Mert az NBI-ben ugyanúgy jól kell teljesíteni.

– Itt tartva, milyen a magyar élvonal? Jó pár székely játszik a Kecskemétben, illetve a bajnokságban is.

– Könnyű volt a beilleszkedésem, a csapattársak jól fogadtak. Persze kellett ehhez, hogy Mánya Szabolcs már lehúzott itt másfél évet. Bár papíron lehet, idegenlégiós vagyok, nem úgy tekintenek rám, hanem inkább székelyként. A magyar bajnokság amúgy sokkal másabb, mint a román. Alapból azzal, hogy tíz csapat van itt, valamint hogy

A klubok jobban be tudnak fektetni, ez meg is látszik, eléggé kiegyenlített jelenleg a mezőny: a második és a hatodik között tíz meccs után csak három pont a különbség. Erős megmérettetés, ez pedig meg is látszik, minden meccsre teljes erőbedobással, koncentrációval kell ott lenned, mert bármi megtörténhet.

– Hogy megy a játék? Bár abból kiindulva, hogy a válogatottban helye van, nem lehetett olyan rossz a szezonkezdet.

– A magyar élvonalban sokkal taktikusabbak a csapatok, jobban összpontosítanak, egységesebbek. Kötöttebb a játék, bizonyos sémák alapján épül fel minden csapat mozgása a pályán. A Kecskemétnél ez valamelyest eltér. Nálunk sok tapasztalt teremlabdarúgó van: három székely, két szerb, olyan magyar sportolók, akik régebben megfordultak a magyar válogatottban.

ennek is az eredménye, hogy jelenleg a tabella második helyén állunk. Célként a klubvezetés a rájátszás felsőházának elérését tűzte ki számunkra, vagyis az alapszakaszt az első ötben kell zárnunk. Aztán pedig, ahogy a régi mondás tartja, evés közben jön meg az étvágy…

– Egy egész csapatra való székely futsalos játszik a magyar bajnokságban. Színt visznek ezzel az NBI-be?

– Nyírgyulajnál négyen vannak a keretben, nálunk hárman. Szerintem emeljük a színvonalat. Már csak azért is, mert a székelyben van egy konok akarat, az, hogy mindenképp megmutatja, hogy bármire képes, odateszi magát, minden nehézséget áthidalva a végsőkig küzd céljai eléréséért. Húzóemberként számítanak ránk Kecskeméten, ahogy a többiekre is a másik klubnál. Volt is meccsünk egymás ellen, a mérkőzésen tettük a dolgunkat, a lefújást követően pedig ugyanúgy barátok maradtunk.

– Melyek a célkitűzései rövid, illetve hosszú távon?

– Idén Kecskeméttel érmet szeretnék nyerni. Még ide sorolnám, hogy a magyar válogatottságom számait is növelném. Igaz, ezt akár a hosszú távúba is tehetném. Fiatalnak azért nem vagyok olyannyira fiatal, de azért jó pár év van még előttem.

miután már megízleltem, hogy milyen romániai aranyat szerezni. Mindezt megkoronázná, ha a magyar nemzeti csapattal kijutnék egy világtornára: Európa-bajnokságra vagy világbajnokságra.

– Székelyudvarhelyen a szakmabeliektől rendre elhangzik, hogy egy egész sor székely kint játszik, sokkal jobb lenne, ha őket valamikor, valahogyan hazacsalogatnák, hogy újból bajnoki címet nyerhessen a város. Lát esélyt arra, hogy még visszatérjen?

– Sok az esély arra, hogy a játékosok visszakerülnek oda, ahonnan elindultak, azaz Székelyudvarhelyre. Rögtön megjegyzem: ha még visszafogadnak. Jómagam részéről csak annyit tudok mondani, hogy nagyon szeretnék még játszani otthon. Éveket. A szívem hazahúz, ott nevelkedtem, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor ott is szeretném befejezni a pályafutásomat.