Húsz év után van esély, de teendő is – Soós Zoltán a polgármester-jelöltségről

2019. november 11., 18:43

A Kilátó interjút kért Soós Zoltántól, a marosvásárhelyi magyarok polgármesterjelöltjétől, aki 2020-ban arra készül, hogy húsz év után visszanyerje a magyarok számára a polgármesteri széket. Kérdéseinket e-mailben küldtük el, így visszakérdezésre már nem maradt lehetőségünk.

Fotó: Haáz Vince

– Múzeumigazgatóként nyugis élete lehetne, mégis a marosvásárhelyi helyi politika frontvonalában van évek óta – mi az, ami önt hajtja?

– Nem tudom ölbe tett kézzel nézni, hogy ma Vásárhely egyszerre alvó város és fortyogó tűzhányó. Az alvó embereket kicsit felrázni, a forrongó embereket hűteni kellene. Évek óta nem jó itt élni. A fiatalok elvágyódnak, és többségében el is mennek, az idősek pedig panaszkodnak.

20 éve nem történt semmi. Lehet ezt szemlélni, vagy meg lehet próbálni mozdítani valamit.”

Hat gyermekem van, ha nem akarom, hogy valahova a nagyvilágba széledjenek szét, akkor olyan várost kell létrehozni, amit ők is legalább annyira meg tudnak szeretni, mint ahogy mi megszerettük kamaszkorunkban.

– Marosvásárhely az erdélyi magyar politika fekete foltja – lassan húsz éve nem sikerül visszaszerezni a polgármesteri széket, az utóbbi három év alatt pedig a városvezetés, mind a polgármester, mind a helyi tanácsban jelen levő pártok elképesztő méretű zuhanást idéztek elő. Hogy értékeli ön a mai vásárhelyi állapotokat?

– 20 éve nem történt semmi. Ha belegondol, nagyon erős kijelentés ez. Mondhatni tragikus. Még azt sem mondhatjuk, hogy rossz az irány, mert igazából nincs is irány. Önös érdekek vannak, azok érvényesülnek. Dorin Florea mesterien alkalmazta az oszd meg és uralkodj módszert. Nemcsak románok és magyarok között, hanem a magyar közösség körében, de még az RMDSZ berkein belül is! Szabad-e kokettálni vele, vagy nem? Legalább tíz-tizenkét éve ez a legfontosabb kérdés az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetén belül. Akik ezt ellenezték, azoknak a hangja egyre halkabb volt, sokan csöndesen visszavonulót fújtak, az aktív szerepvállalással felhagytak. Ennek köszönhetően sok az indulat ma a városunkban. Egymást szapuljuk, egymással hadakozunk, s közben azok, akik ezt előidézték, nevetnek a markukban. Micsoda paradoxon az, hogy nem arról kell meggyőzni a város lakóit, hogy Floreát le kell váltani, hiszen azt gyakorlatilag már szinte mindenki látja, hanem arról, hogy ezt tegyük is meg. Mindenki tudja, hogy csak közös erővel lehet, 2016-ban mégsem úgy szavaztunk. Nem akárkire kell szavazni, hanem arra, akinek esélye is van. A sors különös kegyelme, hogy ezt mondhatom, de ennek a városnak a lakói csak akkor kapnak ismét esélyt arra, hogy újra büszkék legyenek magukra, ha rám és csapatomra szavaznak.

– Hogy jutottunk idáig? Hogy jutott idáig az a Marosvásárhely, amely Kolozsvár mellett az egyik legfontosabb szellemi-kulturális központja volt Erdélynek, az erdélyi magyarságnak?

– Stratégia hiányában, politikai és önös gazdasági érdekek mentén.

Az elszalasztott lehetőségek városában élünk. Teljes generáció nőtt fel úgy, hogy csak a magyarázkodást hallotta: mit miért nem lehet. Kisstílű, de nagyratörő percemberek, az üzletelő, taktikázó politikusok városa lettünk.”

Mindenkinek csurrant-cseppent valami, ha akkor hallgatott, amikor kellett. Az sem mellékes, hogy az etnikai arányok miatt Marosvásárhely ma is különös figyelmet élvez a központi hatalom részéről. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek – tartja a mondás. Ez pedig a városvezetőre és körére teljes mértékben igaz. Amit ők büntetlenül elművelhettek itt 20 éven keresztül, azt nemhogy Csíkszeredában, de még Ploiești-en sem követhette volna el egy választott vezető. Ezt a kettős mércét tetten lehet érni a piaci versenyben, a civil szervezetek, egyházak vonatkozásában is.

– Bár indulása elsősorban a magyar szavazók felé jár üzenetértékkel, saját elmondása szerint a románok szavazataira is számít. Ön szerint meddig, milyen körülmények között tartható fent Marosvásárhelyen az etnikai szavazás? Marosvásárhelyen túlmenően is értve: mi a véleménye az etnikai szavazásról, tekintve, hogy demográfiai okok miatt előbb vagy utóbb ezt a kérdést az erdélyi magyar politikának is újra kell gondolnia?

– Az etnikai szavazást nem kényszeredetten tartjuk fenn, hanem ez a természetes alapállapot. Ez addig lesz így, amíg az etnikai/kisebbségi céljaink, a megmaradásunk úgy általában elsőbbséget élvez mondjuk a jóléti kérdésekkel szemben. Aki azt mondja, hogy az etnikai szavazás rossz dolog, az azt is mondja, hogy a kisebbségi problémáink meg vannak oldva, vagy nem fontosak. Nem helyes dolog a kisebbségi célokat és a jóléti szempontokat szembe állítani, ugyanis ezek nem zárják ki egymást. Lehetek úgy a kétnyelvű utcanévtáblákat fontosnak tartó polgár, hogy közben az óvodák legmodernebb eszközökkel való felszerelését is támogatom. Aki viszont azért szavaz egy román vagy vegyes pártra, mert az óvodák felszerelését előbbre valónak tartja, az gyakorlatilag annak az esélyét gyengíti, hogy egyszer valódi kétnyelvűséget tapasztaljunk a vásárhelyi közigazgatásban. Hogy ez utóbbi egyébként milyen hangosan és milyen hatékonysággal volt képviselve az elmúlt évtizedben, van okunk a magunkba fordulásra, elismerem.

De sosem adhatjuk fel. Az országos politikai diskurzus is az etnikai szavazást erősíti. A román pártok folyton felvetik a magyarveszélyt, emiatt a románok és a magyarok is összezárnak. A felmérések azt mutatják, hogy a vásárhelyi magyarok mintegy 10 százaléka könnyen szavaz román jelöltre, a románok esetében viszont csak 1-2 százalék támogatna magyar jelöltet.”

Ettől függetlenül a román lakosság irányába is van és lesz üzenetem, azonban teljesen más kell legyen az ügyek megfogalmazása a román közösség számára. Felmérésekből is látszik, hogy itt óriási a szakadék a román és a magyar álláspontok között. Ugyanazon problémákról, kérdésekről másként gondolkodunk.

– Hogy látja, a marosvásárhelyi döntéshozatal és a hétköznapi élet során mennyire van jelen még mindig a fekete március által elmélyült etnikai törésvonal? Vannak pozitív példái?

– Itt párhuzamosan él a két közösség egy városban. Az átjárás minimális, de az együttműködés elkerülhetetlen. Az igazán szélsőséges hangok a hétköznapi életben már nem érhetők annyira tetten, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. A mindennapokban számos pozitív példa van az együttműködésre, a kulturális életben is több ilyen alakult ki. Intézményvezetőként én is magyar–román közösséghez szóló projektekben gondolkodtam. A politikai pártok és politikusok ebben nem feltétlenül érdekeltek. Amikor viszont politikai választásokra kerül sor, élesedik a helyzet, akkor valahogy mindig az derül ki, hogy nem lehet felvállalni, hogy valaki románként magyar emberre akar szavazni. Ezt saját bőrömön is tapasztaltam.

– Alighogy bejelentette indulását, máris kritikák kereszttüzébe került – főleg a saját párttársai, a marosvásárhelyi RMDSZ nemrég leváltott vezetősége fogalmazta meg azt a vádat, hogy jelölése szabályellenesen történt volna. Hogyan kommentálná ezeket a híreket?

– A jelölésem teljes mértékben jogszerűen zajlott le. Ha pl. a kisebb magyar pártok kérésének megfelelően függetlenként indulok, akkor végképp semmilyen kifogást nem lehet emelni. A Maros megyei szervezet küldöttgyűlése egyértelműen jelezte, hogy az én jelöltségemet támogatják. Azóta az Erdélyi Magyar Néppárt is megfogalmazta támogatását. Azt kell mondanom, hogy az ön által említett személyeknek nem a szabályszerűséggel van problémájuk, hanem az irányomban érzett haragjuk nagyobb, mint a Vásárhely iránt érzett szeretetük. Ha ez csak sértettségből fakad, akkor lassan alábbhagy. Ha másfajta okai vannak, akkor a választás napjáig szabotálni fogják a munkánkat. Ez viszont a RMDSZ harmincéves történetében példátlan lenne. A választópolgárok azonban bölcsek és látják, hogy ki kinek a szekerét tolja, kivel játszik össze, és akar vagy nem változást a városunkban.

– Milyen programmal készül a választásokra, másképp kérdezve, melyek lennének a legfontosabb intézkedések, amelyeket már az első hónapokban meghozna?

– 2016-ban is összetett városfejlesztési programunk volt, csak nem sikerült kellőképpen bemutatni a vásárhelyieknek. Ennek mentén, a vásárhelyieket meghallgatva, és a nagyvilágba szétszóródott, de nyugati megoldásokat látott vásárhelyieket megkérdezve alakítunk stratégiát. Az RMDSZ megyei elnöke most hirdette meg a Társadalmi Párbeszédet, amivel azt szeretné elérni, hogy közmegegyezés szülessen egy jövőbeli Marosvásárhely víziójáról. Ez az elképzelés szerves része kell legyen minden vásárhelyi stratégiának. Persze vannak égető területek, mint például a tömegközlekedés, a parkolás kérdése, a bicikliutak kérdése, amelyekkel azonnal foglalkozni kell. A prioritást azonban a vásárhelyiek kell meghatározzák.

– Támogatná a Kolozsváron már működő részvételi költségvetés (bugetare participativa) bevezetését?

– Az elvet támogatnám, hiszen ez egy jó példa arra, hogy az önkormányzat nemcsak a választások során fordul a városlakókhoz, hanem be is avatja a döntési mechanizmusba. A Társadalmi Párbeszéd egyfajta előszobája ennek. Azonban a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal adósságait nem ismerjük – sejtjük, hogy nagy a baj. Attól tartok, hogy a következő polgármester évekig a felhalmozott adósságokat fogja kezelni és a lakosságot legfeljebb arról tudja megkérdezni, hogy melyik lyukat foltozza előbb.

– A gazdaság mely területét részesítené előnyben, tekintve, hogy az IT-én kívül Marosvásárhelyen csak a vegyipari kombinát van, amelyik ágazati szereplőnek tekinthető...
         
– Ha jeles ágazati szereplőket említ, akkor szerintem azt is el kell mondani, hogy az egészségügyi szektor terén is jól állunk. Ahhoz mindenképpen, hogy erre alapozni lehessen. Tekintettel arra, hogy az IT-szektor sem mondható gyengének, én a város legjobb koponyáit hívnám össze annak megvizsgálására, hogy a kutatásfejlesztés, mondjuk az orvosi informatika területén, milyen körülmények között és mennyi időn belül lehet gyümölcsöző a város számára? Kiaknázatlan terület a turizmus is. Ehhez viszont attrakciófejlesztésre van szükség. Ami pillanatnyilag van, az nem elég ahhoz, hogy minőségi turizmust bonyolítsunk le. Ezt szintén a város illetékes szereplőivel közösen alkotott stratégia mentén lehet kidolgozni.

A közeljövőben logisztikai központ leszünk. Három autópálya fog itt találkozni, repülőterünk van, és talán még arra is van esélyünk, hogy gyorsvasút érjen el hozzánk.”

Fel kell erre készülni, hogy az ország egyik legjelentősebb elosztóközpontjává válunk.

– Mit lehet kezdeni a kombináttal? Jelentős számú marosvásárhelyi dolgozik ott, a kombinát bezárásával ők utcára kerülhetnek, ugyanakkor a jelenlegi helyzet sem tartható fent túl sokáig – van-e elképzelése arra nézve, hogy mi lehet a megoldás?

– Én továbbra sem vagyok a kombinát rajongója. Nincs helye a város közelében. Tekintettel a Vásárhelyen is érezhető akut munkaerőhiányra, lenne elképzelésem a felmerülő problémára, de sajnos az is világosan látszik, hogy ez a létesítmény nemzetstratégiai fontosságú a bukaresti kormányzat számára. A város lakossága sem egységes ebben a kérdésben. Ilyenformán azt kell mondanom, hogy ennek felszámolása, bezárása nem esedékes a következő 5-8 évben.

– Marosvásárhely tekintélyes számú és minőségű egészségügyi intézménnyel rendelkezik, bár az orvosi egyetem színvonalának csökkenése ennek látszólag ellentmond – miként lehetne az ebben rejlő potenciált kihasználni?

– A városnak az alárendeltségében nincs kórház. Közigazgatásilag semmit nem tud ez ügyben tenni. PPP-konstrukcióban talán igen, de ez Romániában egyelőre nem volt sikeres modell, inkább innovációösztönzésben és kutatásfejlesztésben lehet szerepe az önkormányzatnak. A városmárkázás szintén lehet egy olyan eszköz, ami segíti ezt a területet, netán egészségügyi turizmust is eredményezhet. Egyelőre azonban nem remekelünk, hiszen bár regionális központ vagyunk, még a nagykórház megközelítését sem voltunk képesek megszervezni. A magánpraxisok szaporodása, a magánklinikai rendszer hozhat változásokat, de ebben az önkormányzat eszközei borzasztóan szűkre szabottak.

– Orvosi egyetem – a magyar kar beindítása 30 éves álma az erdélyi magyarságnak. Mit tehet ebben az ügyben egy magyar polgármester?

– Semmit. Aki mást mond az hazudik, vagy hamis ábrándokat kerget. Esetleg, ami még rosszabb, félrevezeti a választókat. Törvény által biztosított eszköze erre nincs. Lehet persze azt mondani, hogy nyomásgyakorlás eszközével élhet, de ez könnyelmű kijelentés. A nyomásgyakorlás és a hatalommal való visszaélés között csak értelmezésbeli különbség van. Egy magyar polgármester ezek között nem tud egyensúlyozni. Párbeszéd, lobbizás, a tisztségből fakadó nyilvánosság ereje. Ezek az eszközök léteznek.

– A 2012-es választási kampány során felmerül, hogy Marosvásárhelyen is megnyitja kapuit a magyar állam konzulátusa. Az ügy elhalt, számíthatunk rá, hogy újabb lendületet kap, ha polgármester lesz?

– Ha ez rajtam mint polgármesteren múlik, akkor mindent meg fogok tenni. Nemcsak adminisztrációs szempontból jelentene könnyebbséget sokaknak, hanem szimbolikusan is. Segítene az elhanyagolt város szindróma leküzdésében. Ez a döntés ugyanakkor a külügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Ezt még Florea nyakába se lehet varrni. Nem is Budapest akarata hiányzik hozzá, ha a román kormány ezt nem teszi lehetővé, akkor ábránd marad. Márpedig nekem nem úgy tűnik, hogy a román–magyar megbékélés irányába nagy lépéseket tettünk volna az elmúlt időszakban.

Fotó: Haáz Vince

– A polgármester nehezen tudja végezni a dolgát, ha a helyi tanács nem támogatja. Tekintve, hogy a városi RMDSZ sikeresen lefaragta saját népszerűségét könnyen elképzelhető, hogy a szövetség egyedül nem tudja megszerezni a többséget a helyi tanácsban. Kikben látja ön a lehetőséget, hogy partnerei legyenek, segítsenek polgármesteri munkájában?

– Az RMDSZ-nek már 7 éve nincs többsége a tanácsban. Mondjuk úgy, hogy realista hozzáállás, ha nem arra készül az RMDSZ, hogy egymagában fog többséget alkotni. A tanácsosi listájának összeállítását úgy tudom, hogy nem csak a megyei, de a szövetségi elnök is prioritásként kezeli. Valamelyest talán nekem is lesz ráhatásom annak alakítására. Én hiszek abban, hogy egy új és hiteles tanácsosi csapat vissza tudja nyerni az emberek bizalmát.

– A magyar kormány rengeteget fektet be Erdélybe, de Marosvásárhelyen mindez alig érződik. Milyen projektekkel tudna bekopogni a magyar kormányhoz, hogy támogassák önt? Egyáltalán, tervezi magyarországi befektetők idevonzását?

– Lehet ezt befektetésnek is nevezni, nemzetpolitikai szempontból meg is állja a helyét a megfogalmazás, de talán helyesebb támogatásokról beszélni. Látni kell ugyanakkor, hogy a magyar kormányzati forrásokból közösségi kezdeményezések, egyházi projektek és más kisebbségi vonatkozású projektek részesülnek. Önkormányzatok, román állami struktúrák értelemszerűen nem kaphatnak ilyen támogatásokat. Azonban, ha önkormányzatként ösztönözni tudjuk azokat a civil elképzeléseket és projekteket, amelyek megvalósításához az önrész mellett a magyar pályázati forrásokból is hozzá kell rendelni valamennyit, akkor azt tudom ígérni, hogy lehet majd ránk számítani. Cégek, nagyvállalatok esetében pedig nemcsak magyar, de általában véve nyugat-európai beruházók meggyőzése lenne a cél.

– Milyen intézkedéseket hozna a befektetési környezet javítására?

– Elsősorban vállalkozásbarát hivatalra van szükség. Gördülékennyé kell tenni azokat a folyamatokat, amelyek miatt a vállalkozók a várossal kapcsolatba kerülnek. Építkezési engedély kiállítása ne jelentsen hónapokon át tartó folyamatot, minél szélesebb legyen azoknak a szolgáltatásoknak a tárháza, amelyeket online el lehet rendezni, s ha mégis be kell jönni személyesen a hivatalba, akkor hatékony és emberséges ügyfélszolgálattal találják szembe magukat az emberek. Ezen kívül ipari park és inkubátorház létesítése hozhat komolyabb változást. Ezekben a kérdésekben a Metropolisz Övezetet el kell kezdeni működtetni, mert csak ebben a felállásban lehet eredményt elérni.

Florea sikertelensége pont abból a megátalkodottságból fakad, hogy mintsem magyar polgármesterekkel, magyar társelnökkel együtt dolgozzon, inkább tudatosan szabotálja a Metropolisz Övezet működését.

Kedvezmények listázása, a szakképzés erősítése és az infrastruktúra fejlesztése még hatékony eszköz lesz.

– Bolyai, Papiu, Művészeti, egyetemek esetében a Színi, a Sapientia, az orvosi – nem sok, de a közeli Kolozsvárhoz mérve, ez nem is kevés. Milyen tervei vannak a városi oktatás fellendítésére? Hol szólhat bele a folyamatokba a polgármester, és mit tud tenni?

– Azt látom, hogy az oktatás területén számos tisztázatlan pont van még. A városnak működtető szerepe van, ebben kell neki jól teljesíteni. A gyerekek télen ne fázzanak, se krétára, se légkondicionáló eszközre ne kelljen pénzt gyűjtsenek a szülők. Az ingatlanok legyenek felújítva, karban tartva, a modern oktatási eszközök legyenek elérhetőek a tanulók számára. Volt egy kezdeményezés a városi tanácsban egy új iskolai kampusz építéséről. Nem elvetendő ötlet. Az egyetemi oktatás, a vendég diákok élete egy külön nagy terület. Mindez ugyanakkor fontos szelete a Társadalmi Párbeszédnek, amelynek a végén egy átfogó problématérképpel és azt követően megoldással is elő fogunk állni.

KILÁTÓ - DOM

Soós Zoltán
A budapesti tanulmányai végeztével hazatért Marosvásárhelyre, majd bement az RMDSZ-hez jelezni, hogy ki akarja venni a részét a közösségi munkából. Úgy mesélt erről az időszakról, hogy politikai céljai nem voltak, de középiskolás kora óta izgága, szervező típus volt. Az egyetemi évek után kimondottan kereste a lehetőséget, hogy szervezhessen, részt vegyen a közösségi életben. A Maros Megyei Múzeumnál helyezkedett el, majd később versenyvizsgán elnyerte az intézmény igazgatói tisztségét. 2016-ban mindössze 1700 szavazattal maradt alul a polgármester-választáson Dorin Floreával szemben. Jövőre újra megpróbálja.
Interjúnk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő oknyomozó, háttérinformációs kiadványában, a Kilátó legfrissebb számában látott napvilágot november 11-én.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat