– vetítette előre Tünde. Elmondta, nem mindegy, hogy miért vállalunk gyereket: elég idősek vagyunk-e már, társadalmi nyomás hatására tervezzük-e be, az én egyéni kiteljesedésem miatt vállalok-e gyereket? Szerinte az ideális időpont kiválasztását nem a lakodalom időpontjától vagy bármi mástól kell függővé tenni: „Évek óta együtt lehetünk, sőt együtt is lakhatunk, de a házasság után teljesen más szereposztásba kerülünk, ott már férjek és feleségek vagyunk, sokkal több felelősséggel. Nem beszélve az összecsiszolódásról, amely elengedhetetlen a friss házasok esetében” – javasolta, rámutatva a gyerek érkeze előtti 2–3 év kétszemélyes házasságra.

Erre az ünnepeket hozta fel példaként: a hétköznapokban mindenki elvan, rendezi a szokásos dolgokat, de ünnepekkor ki kell alakulnia, ki takarít, ki főz, ki díszíti fel a lakást. Borota Gábor azzal egészítette ki mindezt, hogy amint a gyerek megszületik, már nem ketten vagyunk a házasságban, és a figyelem megoszlik, ami ellehetetlenítheti a közös, kétszemélyes életet. „Megfigyelhető, hogy amint tizennyolc éve után a gyerek kirepül, a házasság megromlik. Az addigi összetartó erő eltűnik, a házasok pedig nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, hiszen nem mélyítették el a házasságukat a kezdeti években”– hangzott el az erőteljes, de valóságos felvetés. 

Új viselkedésmód

A várandósság időszakában a férfiak többsége előzékenyebb, figyelmesebb lesz, hiszen rájön: a nőnek nagy teher kihordani a közös gyereket. „Más szemléletében viszont olykor riválisként jelenik meg a gyerek, ami a testvéri szeretethez vezethető vissza. Ha akkor meg kellett küzdeni az anyai szeretetért, ez újból előjöhet” – magyarázta Gábor.

A gyerek érkezése felborítja a pár életét – ezt normatív krízisnek nevezte Tünde, hiszen életciklusváltás következik be. Mindez új viszonyulási módot követel a pároktól, akik szülőkké válnak: az önállóság jelentős része feladódik, a barátok háttérbe szorulnak, a koncentráció a családra helyeződik. „Elveszítjük a szülői védettséget, nagyobb a felelősségünk az életben, nem döntünk már egyedül. Néha az ideális házasságról való rózsaszín képünk is mostanra már eltűnik” – jelezték. 

0–3 éves kor között

A hormonváltozások az anyákat jelentősen befolyásolják a szülést követő időszakban, esetükben a gyengédség megléte és tapasztalása mindennél fontosabbá válik. A férfi türelmi ideje a szokásosnál is hosszabbá kell váljon, de a határokkal bevont családi segítség enyhíteni tudja a kezdeti nehézségeket. Lerövidül a pár közös ideje, hiszen a nap huszonnégy órájában a gyerekre kell figyeljen egyik vagy a másik.

– példálózott Gábor az időbeosztásról, megemlítve, a nemi élet is hasonló mederbe kerül. Kiemelte, fontos, hogy férjként ne a sértődött gyerek legyünk a kapcsolatban, hanem tudatosan vegyünk vissza igényeinkből. A veszteségek terén még elhangzott, a kisgyerekes családok ingerszegény környezetbe kerülnek, karrier szempontjából pedig megáll a fejlődés.

Szerepek, családkép

A szülői szerepek az otthonról hozott minták alapján alakulnak ki: annak mentén vagy épp ellentéteként. „Tökéletes gyerek nincs, szóval arról le lehet tenni, hogy a mi gyerekünk majd nem fog hisztizni és nem fog követelőzni. De ez normális, ő ki kell és ki is fogja fejezni az akaratát” – mondta Tünde, hozzátéve, ilyen esetben a szülőnek nem kell feltétlenül azt éreznie, hogy ő rosszul nevel. Gábor szerint fontosabb, hogy szülőként ne veszítsük el a tekintélyünket és nálunk legyen a kontroll: ne engedjünk a nyomásnak, ne hagyjuk magunkat manipulálni, hiszen a gyerek megtanulja, hogy ezután milyen úton juthat hozzá bármihez.

– értékelte Gábor. Mindkét szakember egyetértett abban: tilos a szülőknek egymás között felosztani a gyerekeket, hiszen idővel ők maguk egymás ellen fognak fordulni, hogy »miattad nincs apám; miattad nincs anyám«. 

Korpos Attila