Erdély leghíresebb cseresznyéskertje: tavasztól késő őszig gyümölcstermesztésből él meg Magyardécse lakossága

Ha cseresznye, akkor Magyardécse. Olyanszerű gyümölcstermesztési axióma ez Erdélyben, mint a makói hagyma vagy a vecsési savanyúság Magyarországon.

Nem véletlen, hogy a közkedvelt nyár eleji gyümölcs származási helyével egyre többen visszaélnek.

Bukaresttől Szatmárnémetiig sok árus odabiggyeszti a zömmel Bulgáriából származó, ízetlen cseresznyehalmok mellé Magyardécse román falunevét, Cireșoaiát, és máris drágábban kínálják portékájukat. A megvezetett vásárlók csak akkor sejtik, hogy valami nincs rendben, ha már kóstoltak décsei cseresznyét, aminek az íze semmivel nem hasonlítható össze.

Erről is társalgunk a vízmosta, nehezen járható mezei utakon, miközben Balla László terepjáróján a cseresznyeszüretelő család fele tartunk a határba. A 31 éves fiatalember nyolc hektár gyümölcsöst gondoz, amiben ötvözi a család több évszázados gyümölcstermesztési tapasztalatait a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kertészmérnöki szakán szerzett tudásával. Két piacolás között találkozunk Magyardécsében: barátnőjével, Dorottyával – akivel jövőre tervezik az esküvőt – hetente kétszer is úton vannak 500-600 kg cseresznyével székelyföldi településekre, ahova rendelésre visznek gyümölcsöt. A korábbi években is működött az online piac, a koronavírus-járvány miatt idén azonban felértékelődött az interneten vagy telefonon megrendelt áru házhoz szállítása.

„Sokkal többen vásárolnának termelői piacokról is, de a legtöbb piac személygépkocsival nehezen megközelíthető. A piacokat működtető polgármesteri hivatalok nem úgy álltak az ügyhöz, mint a bevásárlóközpontok, ahol parkolókkal látták el az áruházak környékét.

– magyarázza a hazai kistermelők értékesítési gondjait a magyardécsei vállalkozó.

Magyardécse mintegy 1600 lakójának többsége gyümölcstermesztéssel foglalkozik, vendéglátóm szerint legalább háromszáz család. Még az egészen idős emberek is megszüretelnek pár cseresznyefát, ugyanakkor van a faluban egy módosabb vállalkozói réteg is, amelyik több tíz hektáron termel gyümölcsöt. Ők nemcsak frissen ültetett intenzív és szuperintenzív gyümölcsösökkel rendelkeznek, hanem hűtőházakkal is. E két „véglet” között termel a falu népének többsége, akik délutánonként zömmel helyben értékesítik viszonteladóknak a falu központjában a frissen szedett cseresznyét.

A magyardécsei gazdálkodás erejét mutatja, hogy a budapesti kormány által támogatott Erdélyi Gazdaságfejlesztési Program keretében a marosvásárhelyi Pro Economica Alapítvány által meghirdetett kis összegű, húszezer eurós pályázathoz mintegy hetven helybéli gazdacsalád jutott hozzá. A pénzből elsősorban gyümölcstermesztéshez szükséges gépeket és kézi eszközöket vásároltak. Vendéglátóim szerint

az elmúlt harminc év viszonylatában ez a magyar állami támogatás jelentette a legnagyobb segítséget Magyardécse számára.

Balláék a nyertes pályázatból traktort vásároltak, de van, aki kis méretű hűtőházat építtetett, hogy biztonságosan tudja tárolni a leszedett gyümölcsöt, és pár nap múlva értékesíteni. Öt ilyen hűtőház van a faluban, miközben tíz-húsz évvel ezelőtt az ilyen beruházás elérhetetlen álomnak tűnt.

Balla László szerint így sincsenek könnyű helyzetben, mert hiába a kiváló minőségű cseresznyéjük, ha az importból származó gyümölcs leüti az árakat.

A bolgár cseresznyét hatlejes kiskereskedelmi áron kínálják több városban is, miközben a décsei cseresznye 10-12 lejbe kerül. Hat-hét lejért nagybani áron lehet a faluban megvásárolni.

Ahogyan a gyümölccsel tömötten megrakott fákat fürkészem, Balla László azt magyarázza, hogy az idei időjárás gyenge szüretet vetített előre. A csapadék nélküli, száraz telet roppant hideg és aszályos tavasz váltotta, miközben virágzáskor a korai cseresznyefajták elfagytak. Több fagyzúgós határrészben mindent letarolt az áprilisi és a májusi fagy.

„Eleink erre is gondoltak, amikor úgy osztották el a földeket, hogy a legtöbb határrészben mindenkinek van gyümölcsöse, így ha jégkár vagy egyéb természeti csapás ér egy dűlőt, a másik határrész megmenekül. Idén is ezzel volt szerencsénk” – magyarázza a szakember, aki a hatalmas fákból álló cseresznyés mellett egy öt éve ültetett intenzív cseresznyés parcellát mutat. Ezt dolgozta fel államvizsga-dolgozatában. A telepítés idén fordult termőre, de a seregélyek megdézsmálták. A korai cseresznyefajtákat nemcsak a fagy kezdi ki, hanem a madarak is. Júliusra tovább állnak, de júniusban nagy veszélyt jelentenek az érő ropogós gyümölcsre.

A fiatalember édesapja, Balla Tamás a család szezonmunkásaival reggel óta szedik a cseresznyét. Szerencséjük van egy fiatal családdal, aki huzamosabb időre elszegődött hozzájuk, hiszen itt egész évben van munka. Megkezdik a cseresznyével, utána jön a kajszibarack, majd a nyári alma és körte. Idén kiváló termés ígérkezik szilvából, a besztercei és a ringlószilva szedése is el fog tartani pár hétig. Ahogy végeznek, kezdődik a téli alma szezonja.

Mire bekerülnek a határból, már novembert tapossák.

A sokféle gyümölcs termesztése és értékesítése jelenti egyre több magyardécsei család számára – többek között Balláéknak is – a biztos megélhetést. Balla Tamás a létrán állva, szedés közben meséli, mekkora áldás volt a falunak a reformáció idején, az 1600-as években, hogy a Nyugaton tanult protestáns lelkipásztorok nemcsak az új hitbéli tanokat, hanem a gazdasági boldogulást elősegítő mezőgazdasági tudományt is magukkal hozták. Ők honosították meg a cseresznyetermesztést is.

Ennek köszönhetően erősödött meg a falu, és az addig nagy szegénységben élő közösség megsokszorozta lakosságát: a reformációt követő száz évben mintegy ezerre duzzadt Magyardécse népessége, ami a környék legnagyobb falujává avanzsálta az itteni magyar közösséget. Ezt a folyamatot elősegítette több református lelkész is a 19. század végén, amikor nemcsak faiskolát létesítettek a parókia kertjében, hanem a helyi egyházi iskola nebulóit arra kötelezték, hogy sajátítsák el a gyümölcstermesztés újabb tudnivalóit, és mindenkit megtanítottak oltani.

A néprajz iránt fiatal kora óta érdeklődő Balla Tamás kisebb történelemórát tart. A magyardécsei gyümölcstermesztés történetéről egy kiadóban vár megjelenésre könyve. De nem ez lesz az első, mert már évtizedekkel korábban összegyűjtötte és megjelentette könyv formájában a magyardécsei népmeséket.

Az idősebb gazda nem lelkesedik az intenzív telepítések iránt, a hagyományos fajtákra esküszik, de a nyolc hektárnyi birtok lassú átalakítása és korszerűsítése elkerülhetetlen.

Fia, László újabb és újabb parcellákat ültet be helyi alanyokkal, amit Magyarországról hozott szemző anyaggal olt be. A százéves, nagy fák kora lassan lejár, egyre nehezebb betakarítani róluk a termést. Nincs olyan esztendő, hogy a 8-10 méteres létrákkal történő fára mászás ne okozzon tragikus baleseteket. Tavaly is egy harmincas éveiben járó fiatalember vesztette életét. A terebélyes fák alternatívájaként egyre több határrészben jelennek meg az alacsonyabb növekedésű cseresznyések. De igaz ez a többi gyümölcsre is.

Az intenzív fajták gyors terjedésének egyelőre a vízhiány szab határt: nincs mivel a fákat öntözni.

A faluba ősszel vezetik be a községközpontból, Árpástóról az ivóvizet, jelenleg a csatornázás miatt vannak feltúrva az utcák. A gyors ütemű klímaváltozás miatt a falu területén sok kút száradt ki, az emberek pedig ciszternákban szállítják az ivóvizet. Az évről évre ismétlődő szárazság nehéz helyzetbe hozza a falut, miközben vendéglátóim szerint még tíz-húsz évvel ezelőtt is sok forrás volt a határban.

De nemcsak az egyre súlyosabb vízhiányra kell megoldást találniuk a magyardécsei gyümölcstermesztőknek, hanem az értékesítésre is. A piac gyors változása azt mutatja, csak azok a gazdák tudják jó áron és biztonsággal eladni termékeiket, akik el tudnak járni a faluból piacolni, vagy távolabbi vidékekre is vállalják a házhoz szállítást. Balla László szerint

megkerülhetetlenné válik egy értékesítési szövetkezet létrehozása, ami utat nyitna a magyardécsei cseresznye nagyobb tételben történő értékesítésére áruházakban is. A szövetkezetekbe tömörült külföldi gazdák áruival másként lehetetlen felvenni a versenyt.

Többen próbálkoznak a gyümölcsök helyi feldolgozásával. Balláék a szilvából készítenek hagyományos módszerrel – 14 órás üstben történő főzéssel – szilvaízet, amire nagy a kereslet. A másként nem értékesíthető gyümölcsből pálinkát főznek. Mindenki keresi a kiutat a mai helyzetből, amely nem kedvez az egyénileg boldogulni akaró gazdáknak.

„A faluban létre szeretnénk hozni egy gazdaegyesületet, ami révén hozzájuthatnánk egy falugazdászhoz is. Ez nagy löketet adhatna a helyi önszerveződésnek. Többen keressük a megoldást a közös értékesítésre. Előbb-utóbb sikerülni fog” – magyarázza magabiztosan vendéglátóm.