Elvárható a katonás fegyelem? Elképzelni is nehéz, hogyan tudják majd betartatni a szabályokat az iskolákban

Húszéves pályafutása alatt megélt már nagyobb tanügyi sztrájkidőszakokat, de egészségügyi, egész közösségeket érintő leállást még nem tapasztalt Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) alelnöke, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója. Márciusban az oktatás egy olyan virtuális térbe került át, ahol sem szülő, sem pedagógus nem mozgott otthonosan – legalábbis a kezdetekben –, egy olyan környezetbe, ahol a gyerekek is leginkább „belecsobbantak” a digitális világba.

A szülőkre hárult a szűrés feladata is, ennek mértéke pedig nagyban befolyásolta azt, hogy a gyermekek milyen mértékben és minőségben találkoztak online tartalmakkal.

Ferencz-Salamon Alpár úgy véli, érdemes lenne tanulmányt készíteni arról, hogy a diákok ebben az időszakban milyen minőségű tartalmakat értek el, hiszen az egyértelmű, hogy a gyerekek internetfogyasztása jelentősen megnőtt. „Mi úgy gondoljuk, hogy azokban a családokban, ahol lehetőség volt home office-ban dolgozni és otthonról felvigyázni a gyerekek internetestartalom-fogyasztását, munkáját, ott a kulturális sokk és a tartalmak jobb minőségűek voltak, sűrűbb szűrőn mehettek át. De nagyon sok helyen ez csak részlegesen vagy egyáltalán nem volt ellenőrizve, támogatva a szülők által” – mutat rá a pedagógus.

Erre a periódusra az is jellemző volt, hogy a közoktatás rengeteg bírálatot kapott, de a szakember szerint azt mégiscsak elmondhatjuk, hogy egy olyan tanintézet esetében, ahol a pedagógusok és az igazgató olyan környezetet teremt, ahol megvannak a közösségi értékek, ott az iskolának erős szocializációs szerepe van.

A leállás időszakában éppen ez a szocializáció maradt ki, ennek pedig már most is van látható negatív következménye.

Hónapok óta mintha megfogyatkoztak volna a városokban a nagyobb gyerektársaságok, így nem is meglepő, hogy sok tanuló várja már a tanítás elkezdését.

„Nekünk, pedagógusoknak, a családokkal együttműködve módszereket kell kidolgoznunk arra az esetre, ha bármelyik iskola részben vagy teljes mértékben online oktatásra kényszerül a következő időszakban. Ilyenkor igyekezzünk biztosítani a szabadtéri tevékenységek, a minőségi időtöltés különböző formáit, hiszen nagyon fontos a szociális kompetenciák fejlesztése és a tartalmas együttlét a gyerekek életében” – hívja fel a figyelmet Ferencz-Salamon Alpár.

Ha a tanévkezdés után teljes fizikai jelenlétet tudnak biztosítani az iskoláknak, akkor a pedagógus meg tudja teremteni szinte százszázalékosan a márciusi leállás előtti feltételeket, és oda tud figyelni a kockázati csoportokra, a hátrányos helyzetben lévő gyerekekre is. Ha részben vagy teljesen online oktatásra kényszerül ismét egy osztály vagy egy egész iskola, akkor ez az odafigyelés a hátrányos helyzetűek esetében lesz halmozottabban gyengébb, szegényesebb.

Az RMPSZ alelnöke úgy véli, a sokat hirdetett decentralizáció továbbra is skatulyában való gondolkodásra és korlátok közötti lehetőségek világában tartja a tanintézet-vezetőket.

„Az oktatás megszervezésének nehézségei, korlátai jelen vannak, és nem tudnak mindenhol azonos fizikai feltételekkel tanévet nyitni. Úgy gondolom, hogy az államnak egy szociális csomaggal is kellene jelentkeznie, de ez még várat magára. Eddig mindössze egy normatív tervezettel találkoztunk, annak alapján dolgozunk, de a tanügyminisztériumnak oktatásszervezési útmutatót, a szociális ügyekért felelős szaktárcának pedig olyan módszertant kellene életbe léptetnie, hogy az önkormányzati iskoláknak lehetőségük legyen megfelelő módon odafigyelni a kockázati kategóriákra” – magyarázza Ferencz-Salamon Alpár.

A pedagógus megemlítette, hogy az oktatásszervezéssel kapcsolatban számos ellentmondás merült fel, ilyen például az, amikor olyan egészségügyi feltételeket szabnak, amelyek nincsenek összhangban a közoktatás szabályzatával.

Előírják mondjuk, hogy a gyerekek két váltásban tanuljanak, aztán jön a rendelkezés, hogy egy osztály csak egy osztályteremben tanulhat. Eközben a tanügyi törvény továbbra is előírja, hogy a diákok egy váltásban tanulhatnak – törvénymódosítás nélkül hogyan alkalmazzák az új rendelkezést?

Arról nem is beszélve, hogy ha két váltásban szervezik meg az oktatást, hogyan fogják ezért megfizetni a túlórázó pedagógusokat.

Hasonló a helyzet a társadalmi jellegű kérdésekkel is: ideális esetben a szaktárcának olyan kereteket kellene adnia a helyi döntéshozóknak és oktatásszervezőknek, amelyekkel utóbbiak azonos feltételeket tudnak biztosítani a hátrányos helyzetű családoknak is.

„A csíkszeredai József Attila Általános Iskolában, ahol igazgató vagyok, húsz autista gyereket is fejlesztünk. Hogyan tudjunk online fejlesztési lehetőségeket biztosítani ezeknek a gyerekeknek, akik nem kommunikálnak? Az ilyen sajátosságokra nem tér ki az oktatáspolitika abban a kevés oktatáspolitikai intézkedésben sem, amely létezik, így sok esetben 22-es csapdájába kerül a döntéshozó” – szemléltette a bonyolult helyzetet Ferencz-Salamon Alpár.

Az óvoda az első olyan szociális közeg, ahol a gyerek az otthoni dackorszak után megtanulja, hogyan osszon meg tárgyakat, hogyan ismerkedjen, játsszon másokkal.

Az illetékes minisztériumok által most támasztott követelmények egyáltalán nem kedveznek ennek a fajta készségfejlesztésnek, aminek a lényege újfajta dolgok megtanulása, az első társas kapcsolatok kialakítása.

Kovács Júlia magyar óvodákért felelős Maros megyei szaktanfelügyelő megkeresésünkre elmondta, tisztában van azzal, hogy az óvodák hatalmas kihívások előtt állnak és nehézségekbe fognak ütközni tanévkezdéskor, amikor fogadni kell a pici gyerekeket, amikor a kicsiknek el kell szakadniuk a szülőktől és egy idegen ember gondjaira lesznek bízva.

Ez a „fogadási procedúra” az új előírások miatt a szokásosnál is hosszasabb lesz, emiatt szükség lenne a személyzet bővítésére is, ami azonban nem erős pontja a hazai közoktatásnak. A szaktanfelügyelő rámutatott, érzelmi szinten ezt mindenképp megsínylik a gyermekek, hivatalosan például nem is lehet majd ölbe venni a kicsiket.

„Ilyenkor sok minden kavarog az ember fejében, hogy miként tudja ezt megoldani. Hatalmas trauma a pedagógusnak és a gyereknek is. Arany középutat, kompromisszumos megoldást kell találnunk. Elég keserű szájízzel kezdődik a tanév számomra is, gondolom, a kollégák, szülők és gyerekek számára is. Nehéz első hetek lesznek, nehéz lesz az elválás hat hónap kimaradás után, az elszakadásból fakadó érzelmi részét nem tudjuk, hogyan lehet könnyebbé tenni” – panaszolja Kovács Júlia.

Rengeteg kérdés kavarog most a pedagógusok fejében, amelyekre nem kaptak választ a szaktárca részéről, és amelyekre már csak éles helyzetben találhatnak majd kompromisszumos megoldásokat. Gráger Éva Zita a nyári időszakban is dolgozott egy marosvásárhelyi óvodában, ahova pár gyereket bevittek a szülők a nyári programra. A pedagógus azonban úgy véli, teljesen más három-négy gyerekkel dolgozni, mint tizenöt-hússzal.

„Nincs tapasztalatunk azzal kapcsolatban, milyen együtt dolgozni sok gyerekkel és rengeteg új, szinte irreális követelménnyel. Minden gyerek külön asztalhoz fog ülni, külön játékokat kap – kicsit emlékeztet a kommunizmusra, amikor alig volt pár játék és szigorú szabályoknak kellett megfelelni. Akkor sokan bepisiltek, mert féltek szólni, hogy ki kell menniük a WC-re, lehet, hogy most is előfordul majd ez, mert az intézkedések miatt nem lehet bármikor kimenni.

– hívja fel a figyelmet a közelgő időszak problémáira az óvónő.

Egyébként megdöbbentő volt számára, hogy a nyár folyamán a gyerekek pontosan tudták, mi a dolguk, „hol a helyük” a teremben, és próbáltak minden szabályt katonásan betartani, de akkor csak négy gyerek volt az egész intézményben. „Eddig az első hetek arról szóltak, hogy a hároméves, akit elszakítanak az édesanyjától, sokat sír. Hogy lehet megtenni, hogy nem vesszük ölbe őt?” – tesz fel egyet a rengeteg megválaszolatlan kérdés közül Gráger Éva Zita.

A helyzet korántsem jobb egy oktatási szinttel fennebb, az elemi tagozatokon sem. Az elemi iskolások is megsínylették a kimaradást, mert nem volt lehetőségük másra, csak közös online tevékenységekre, emiatt sérülnek a kapcsolatok is kisebb és nagyobb közösségekben egyaránt. Fejes Réka, az elemi osztályosokért felelős Maros megyei szaktanfelügyelő rámutat, az alsó tagozatosok számára sok versenyt és játékos tevékenységet szoktak szervezni a pedagógusok, ezek most mind hiányoztak. Igyekeztek online pótolni, amit lehetett, de nem volt meg az a fajta közelség, amihez hozzászoktak a gyerekek, nem tudtak úgy kommunikálni, és ez nyomot hagy bennük.

A következményeket reálisan csak akkor tudják felmérni, amikor visszamennek az iskolába, de valójában erre sem lesz 100 százalékig lehetőség, hiszen a kisdiákokkal be kell tartatni egy sor előírást, így a szociális távolságtartás szabályait is. Nem lesz egyszerű, ugyanis a kicsik közelséghez vannak szokva, szükségük van a szoros kapcsolatra a társakkal és a felnőttekkel.

Hány gyereknek volt fontos, hogy megölelje a tanítót, közel kerüljön hozzá, sok helyzetben szaladtak a pedagógushoz, mint a kis csibék a tyúkanyóhoz. Nehéz lesz ezt kihagyni a pedagógusok tevékenységéből, de igyekszünk beszélgetni online pedagóguskörökben arról, milyen lehetőségeink vannak pótolni ezeket” – tette hozzá Fejes Réka.

A járvány elsősorban természetesen egészségügyi kérdésekről szól, de

talán ennél is látványosabb a gyerekek fejlődésére gyakorolt hatása, hiszen érzelmi és értelmi fejlődésükre nézve sokkal nagyobb károkat okoz, mint egészségügyi szinten.

Szalay Zsuzsanna székelyudvarhelyi pszichológus, iskolai tanácsadó rálát a probléma érzelmi és személyiségfejlődési vonatkozására is. Úgy látja, a gyerekek többsége visszavágyik társai közé, és hiányzik a rendszer az életükből.

A 0–4. osztályos elemisek fejlődése szempontjából jelenti a legnagyobb veszélyt a leállás, mert ebben a korosztályban alakulnak ki az alapkészségek – írás, olvasás, számolás –, és ezek kialakításához idő kell, gyakorlás és szakszerű irányítás. Ha ezek nem stabilizálódnak és válnak készségszintűvé ebben a korosztályban, később sokkal nehezebben, nagyobb erőfeszítéssel sajátítják el a gyerekek, de előfordulhat, hogy pótolhatatlan lesz számukra.

Az általános iskolások már elsajátították ezeket a készségeket, így ebben a korosztályban az információátadás a fontos. Náluk már megvan az alap, ami a kicsiknél hiányzik. „Nem mindegy, hogy a tanító vagy a szülő tanítja a tízes átlépést matematikából, még akkor sem, ha online nézzük, mert nincs elmélyítés, visszacsatolás, folytonos korrekció” – mutatott rá a gyerekek értelmi fejlődésére gyakorolt hatásokra a pszichológus.

A szakember ugyanakkor nem biztos abban, hogy ha egy gyermeknek otthon el is mondják, hogy be kell tartani a távolságot a társaival szemben, akkor így is tesz – ez irreális elvárás is lenne egy kisgyerektől. „Náluk a folyamatos külső szabályozás működik, folyamatos jelenlét kell, valaki, aki betartatja velük, hogy mit szabad, mit nem, de ezt amúgy sem tudjuk órákon kívül szabályozni” – tette hozzá Szalay Zsuzsanna.

A pszichológus szerint egyértelműen negatív hatással lesz a gyerekek fejlődésére a folyamatos tiltás és a társakhoz való közeledés állandó szabályozása. „Olyan félelmek és szorongások magjait ültetjük el így bennük, amelyek később a kapcsolatrendszerükben mint régi rossz emlék, beidegződés jelen tudnak lenni. Ennek tudatában kell lennünk. Felnőttként is érezzük, de a gyereknél más, mert náluk nagyobb az érzékenység, a képlékenység, a rögzítések más talajba hullanak, ez teljesen negatív irányú, akkor is, ha tudatosan hangsúlyozzuk, hogy miért van erre szükség” – figyelmeztetett a szakember.

A pszichológus azt is hangsúlyozta, hogy kevés az a helyzet, amelyben a gyerekek reális félelemkezelési stratégiákat tudnak elsajátítani, ezért jó, ha rendszeresen járnak intézményes közegbe, ahol pszichológusok, szakemberek is jelen vannak. Olyan országok is vannak, ahol megnövelték a pszichológusok és pedagógusok számát, mert megérezték ennek szükségességét.

Szalay Zsuzsanna tisztában van azzal, hogy a korlátozásokra biztonsági tényezők miatt van szükség, de közben folyamatosan azt tapasztalják gyerekcsoportok esetében, hogy a kicsik nem tartják be a szabályokat, nem is tudják betartani, és nem is lehet ezt elvárni tőlük.

– véli Szalay Zsuzsanna, aki pszichológusként egyértelműen érzi a járvány és a fejetlen intézkedések következményeit. Elmondása szerint az elmúlt időszakban megugrott a kényszer- és pánikbetegek, szorongásos betegek száma, illetve a depresszióban szenvedők aránya. Ezeknek gyökere részben társadalmi szintű: a bizonytalanság, állandó félelemkeltés az oka.

Azt tanácsolja, ha a szülő szorongásos tüneteket tapasztal a gyereken vagy akár saját magán, jobb már az elején segítséget vagy tanácsot kérni, mert ha ezek hosszú távon automatizálódnak, beidegződnek, sokkal nehezebb lesz megoldani a problémát.