Ez nekem magadatott, speciális eset volt. Összegezve az utolsó három és fél évet edzőként, egy olyan szakmai alapot és tapasztalatot kaptam, ami a jövőre nézve nagyon-nagyon hasznos lesz. Bízom benne, hogy amennyire erősen kezdődött edzői pályafutásom, ezután még feljebb tudok lépni.

– A nyár végén járt le a második megbízatása a Budafok élén. Azóta mivel foglalkozik, voltak ajánlatai más kluboktól?

– Megmondom őszintén, hogy voltak, nemrég is volt egy megkeresés egy csapattól, és előtte is tárgyaltam klubokkal. Volt, ahol nagyon szerettek volna, de aztán megakadt a dolog. Örülök, hogy vannak megkeresések és elismerik az elmúlt három és fél éves munkámat. Folyamatosan próbálom képezni magam, ellesni a szakmát, kilátogatok a mérkőzésekre, és a külföldi bajnokságokból is elemzem a meccseket.

– Nemrég hazalátogatott és szakmai úton vett részt, ennek keretében több székelyföldi klub tevékenységébe nyert betekintést, illetve mérkőzéseket nézett meg a helyszínről. Milyen benyomásokat keltettek ezek a csapatok?

– Tizenhárom napos túrán vagyok túl, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem. Amióta 22 éve eljöttem otthonról, alig volt időm hazalátogatni és ennyire körültekintően megnézni a munkát, ami zajlik Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen és Kolozsváron. Nagyon nyitottak voltak a szakmai vezetők, bármelyik csapatnál voltam, jólesett, ahogy fogadtak, és minden kérdésemre választ kaptam.

Az FK Csíkszereda a tavaly kivételével az első hatban, a felsőházi rájátszásban játszott. Látva a játékoskeretüket, ha nem kerülnek hullámvölgybe, a bajnokság egyik esélyesei, hogy feljussanak az élvonalba, ami hatalmas dolog lenne, hogy két székely csapat szerepeljen az első osztályban, ez a vágya mindenkinek. Személy szerint én is nagyon örülnék neki, ha ez létrejönne. A Sepsi OSK évről évre fejlődik, tíz éve senki nem gondolta volna, hogy Román Kupa-győztes lesz. A csapatnak mindenképpen ott a helye a bajnokság első felében.

– A közeli vagy a távoli jövőben el tudná képzelni magát valamelyik székelyföldi csapat kispadján?

– A mi szakmánkban bármi előfordulhat. Bármire nyitott vagyok. Ahol azt gondolják, hogy rám van szükség, hogy én feleljek a szakmai munkáért, és egy olyan tervet tudunk felvázolni, ami hosszabb időre szól, nem zárkózom el ettől.

– Maros megyei sportemberként hogyan látja a marosvásárhelyi labdarúgás helyzetét? A városnak jelenleg újra van csapata a harmadosztályban.

– A Marosvásárhelyi SE-nél Sütő Szilárd és Dobos Attila edzők nagyon jó szakmai munkát végeznek, és remélhetőleg irányításukkal előrébb lép a csapat. Ez nagyon nehéz, mivel alacsony színvonalról kellett kezdeniük, lényegében egy amatőr csapatból kell egy profi gárdát alkotniuk. Nagyon messze vannak attól, ami Csíkszeredában zajlik, viszont anno valahol el kellett kezdenie az FK-nak is. Itt is ez történik, a feljutással tettek egy lépést, és most több profi játékosuk van.

Fokozatosan kell előre lépni, a legfontosabb, hogy biztosan maradjanak bent a harmadosztályban, és a következő szezonban magasabb céljaik lehetnek. Amennyiben túl gyorsan fejlődik egy klub, az nem biztos, hogy a legjobb. Ezt saját tapasztalatból is mondom, mert mi a Budafokkal hatalmasat fejlődtünk, és ezt nem volt olyan egyszerű kezelni, reagálni rá, ez egy nagyon nehéz folyamat.

– Milyen kihívásra vágyik leginkább az edzői pályafutásában, stabil szakvezető szeretne lenni a magyar akár élvonalbeli topcsapatoknál, vagy előbb-utóbb kipróbálná magát külföldön is?

– Benne van, hogy ha az embert külföldre hívják, menni kell. Játékosként is próbáltam céltudatosan építeni a karrieremet, és különböző szakemberek segítségével szeretném az edzői pályafutásomat is tudatosan tervezni.

Az a vágyam, hogy a jövőben akár a Ferencvároshoz vagy a Fehérvárhoz, illetve egy külföldi topcsapathoz kerüljek, és utána valószínűleg a válogatott is cél lesz. De nem haladok ennyire előre, azt szeretném, hogy a közeljövőben vezetőedzőként minél magasabb szinten tudjak dolgozni.

– A magyar válogatott az utóbbi időben nagy fejlődésen ment keresztül, ami az eredményekben is meglátszik, hiszen a legerősebb ellenfelekkel szemben is rendre jól teljesít. Korábbi válogatott labdarúgóként hogyan vélekedik erről a teljesítményről?

– Csodálatos az az eredmény, amit a válogatott elért az elmúlt időszakban. Ez lényegében már 2016-ban elkezdődött, amikor kijutottak az Európa-bajnokságra, tehát lassan tízéves az a munka, amit belefektettek a szövetségtől elkezdve a szakmai stábon keresztül a játékosokig.

Ezt a folyamatot tovább kell vinni, viszont óvatosnak is kell lenni, nehogy mindenki azt várja tőlük, hogy minden meccsen megverjék a németeket vagy az angolokat, vagy akár jó eredményt érjenek el az olaszokkal. Tudatosan és helyén kell kezelni mindezt, hála Istennek fiatal a generáció a válogatottnál, és játszanak a klubcsapataikban. Nagyon optimista vagyok a válogatott jövőjét illetően, de nem szabad olyan elvárást eléjük állítani, ami nem reális.