A tenger I, hajtogatott papír, 80x80 cm, 2016
Kortárs megoldások, erős stilizáció, organikus formavilág, sokféle anyaghasználat jellemzi Péter Eszter alkotásait, képzőművészeti munkái mellett textileket, kiegészítőket, ékszereket tervez és készít. A sepsiszentgyörgyi származású, Szombathelyen élő alkotóval beszélgettünk.
2019. október 21., 13:252019. október 21., 13:25
2019. október 21., 13:272019. október 21., 13:27
– Utólag visszatekintve, mit tartasz művészi tehetséged első megnyilvánulásának?
– Gyerekként nagyon szerettem rajzolni, festeni, és persze játszani. A testvéremmel neveket adtunk a színes ceruzáknak, majd elosztottuk őket. Úgy csereberéltük a színeket egymás között, hogy átadtuk az egyik ceruzát, majd az név szerint kikérte a másikat, hogy majd együtt visszajöjjenek, vagy épp ott maradt cserébe.
– Hol tudtál kiteljesedni, hol tanultál, kik segítették a fejlődésed?
– Ötödik osztályos koromtól mentem művészeti iskolába, anyukám biztatására. Mivel a reáltantárgyakat kevésbé szerettem, nagyon megörültem, hogy ott sok időt lehet rajzolással meg sok más technika kipróbálásával tölteni. Tetszett a műtermi hangulat és a festékek illata. Akkoriban Szabó Katalin volt a tanárnőnk, aki sokféle technikát bemutatott nekünk, és nagyrészüket ki is próbálhattuk. Kilencedik osztálytól pedig a textilszakot választottam tanáraim, Köllő Margit (textil- és grafikusművész) és Hervai Katalin (grafikusművész) javaslatára, így az előbbi csoportjába kerültem.
Nem bántam meg ezt a döntést, bár a grafika is nagyon érdekelt, és az óta sincs ez másképp. Köllő Margit azt szokta mondani, hogy
Az én munkáim szerintem elég gyakran grafikai jellegűek, de vannak másfajták is.
Csuringák, különféle kövek, 2009
– Mit jelentettek számodra az egyetemi évek, a Bánság, Temesvár?
– Érettségi után Temesvárra felvételiztem, az ottani képzőművészeti egyetem textil szakára, majd az alap- és a mesterképzés elvégzése után még öt évet a városban töltöttem. Az egyetemi évek alatt reggeltől estig lehetett használni a műtermeket, átjárásra is volt lehetőség más szakok termeibe. Temesváron sokat tanultam, főleg a folyamatos munka által, valamint a diáktársaktól is. Nagyon tetszett például, hogy az ország különböző pontjairól, a más-más tájegységről származó emberek mind mást hoztak otthonról.
Ólom, haute lisse, gyapjú, 190x190 cm, 2009
– Hogyan látod belülről az erdélyi művészeti életet, az alkotóközösségeket, a közönséget, a lehetőségeket? Mennyire lehet bekapcsolódni, követni a világszintű körforgást itthonról?
– Miután 2014-ben hazaköltöztem szülővárosomba, az elején nem volt könnyű beilleszkednem az otthoni művészeti életbe, és sokat kellett dolgoznom ezen. Úgy éreztem, hogy a város megszokta a létezést nélkülem, és már nem hiányoztam onnan, kikerültem az otthoni körforgásból. Szerencsére hamar jól alakultak a dolgok: 2016-ban Jánosi Ágnessel volt egy közös kiállításunk az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK), majd ezt követően az intézmény munkatársa lettem.
Itt lehetőségem nyílt sok erdélyi művészt megismerni. Újra bekerültem a művészeti élet körforgásába, alkotótáborokban vettem részt, alkotóként és mentorként egyaránt. Több csoportos kiállításon is szerepelhettek munkáim. Ugyanígy nagyobb léptékben, a nemzetközi alkotótáborokban, de egy-egy projektben is gyakran lehet külföldi kollégákat megismerni, így valamilyen szinten mindenképp követni lehet a világban zajló folyamatokat és körforgást.
Penész, tértextil, 75x120 cm, 2007
– Fontos a művész mellett a közönség nyitottsága is ahhoz, hogy újszerű művek szülessenek...
– Több munkám is született úgy, hogy a hozzá szükséges több ezer papírmodult kalákában készítettük el. Ezeken a kalákákon nem csupán az ismerőseim vagy barátaim vettek részt, de voltak, akik egyszerűen az élmény kedvéért, a társaságért, az alkotásért jöttek. Ebben az esetben nagyon jól jött a közönség (mely így közben alkotóvá is vált). Egyedül nagyon sok időmbe telt volna ezt megvalósítani, és az egész teljesen más jellegű lett volna, így azonban egy közös élmény volt. A megnyitón a résztvevők is más szemmel nézhették a kiállított műveket az általuk készített modulokból.
Itt a közös munka miatt fontos volt a közönség nyitottsága, de általában nem a közönségnek készülnek ezek az alkotások. Vannak olyanok, amelyek sokaknak tetszenek, olyanok is, amelyek kevesebbeknek, de olyanok is akár, amelyek nem kerülnek a közönség elé, csak nekem fontos, hogy elkészüljenek, hogy tovább tudjak lépni az adott gondolattól.
Dinamikus kalapácsok,haute lisse, gyapjú, 110x230 cm, 2007
– Milyen jellegűek ezek a gondolatok, amelyek nem hagynak nyugodni?
– Munkáim általában a velem történő dolgok reflexiói, úgy is mondhatnám, hogy az elkészítésük során feldolgozok létérzéseket. Nem nevelő céllal készülnek, de természetesen felelősséget kell értük vállalni. Hiszen ez is egy vizuális információ, amiből mindenki mást olvashat ki, a saját szűrőjén keresztül kap belőle valamit. Ezért önmagába véve úgy gondolom, hogy
Számomra például nagyon fontosak az összefüggések. Volt, hogy fiataloknak szervezett alkotótáborokban mentorként vettem részt. Az is tekinthető egyféle nevelésnek, bár oda nem kimondottan ilyen céllal mentem, inkább a közös munka volt a hajtóerő. Ügyes fiatalokkal közösen dolgozni mindkét fél számára tanulságos.
Ösvény I., hajtogatott papír, 560x50 cm, 2015
– A képzőművészet mellett ékszerkészítéssel is foglalkozol. Mi a kedvenc technikád, anyagod? Milyen munkafolyamatok szerint haladsz?
– Alkotás közben születnek új ötletek, gondolatok. Általában szeretem az időigényes technikákat, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért, aztán persze mindig alig várom, hogy elkészüljön, és szinte türelmetlenül csinálom és csinálom és csinálom. Azért is, hogy nekifogjak egy újnak, de azért is, mert kíváncsi vagyok, milyen lesz az aktuális munkám végeredménye.
A föld takarója I., hajtogatott papír, 280x400 cm, 2016
Az anyagnak is szót kell fogadni, mert van, hogy nem úgy viselkedik egyből, mint ahogy elképzelem. Ilyenkor más irányba terelődik a folyamat, és valamit ki kell találni, hogy mégis az anyag is szóhoz jusson, de azért az ötlet is nagyjából benne maradjon. És pont ez a jó a kísérletezésben. Az utóbbi időben nagyon szeretek papírból dolgozni. Időnként ékszereket is készítek papírból, vagy akár gézből is. A szövéseim fő alapanyaga például a géz, ezt az anyagot nagyon szeretem.
A végtelen lélek megbetegedése, haute lisse, géz, 120x60 cm, 2011
– Min dolgozol jelenleg, mikor állítasz ki legközelebb, milyen tervek állnak előtted?
– Most egy szövésen dolgozom, ez is főleg gézből készül, de van más elkezdett munkám is, és nagyon sok ötletem. Mindenképp szeretnék Szombathelyen is kiállítani, valamilyen formában, hiszen az itteni múzeumnál dolgozom, de semmiképp nem maradnék ki az otthoni körforgásból sem.
Lelkek csomagban, haute lisse, 110x90 cm, 2017
Fotó: Garas Kálmán
Péter Eszter 1984-ben született Sepsiszentgyörgyön, képzőművészeti alkotásai mellett főként textilművészettel, ékszerkészítéssel foglalkozik. A Romániai Képzőművészek Szövetsége és a Barabás Miklós Céh tagja, tárlatokon lassan már egy évtizede találkozhat a közönség a munkáival szerte a Kárpát-medencében. A Temesvári Egyetem Képzőművészeti Karának textil- és iparművészeti szakán végzett, jelenleg Szombathelyen él és alkot.
Bálint Tamás
Interjúnk eredetileg a Krónika és a Székelyhon napilap Előretolt Helyőrség című irodalmi-kulturális mellékletének legfrissebb számában látott napvilágot október 21-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!