„Visszatekintve nincs hiányérzetem, képzeletem és megfigyeléseim kisgyermek korom óta kitöltötték a teret, amelyben éltem. Azt hiszem, kifejezetten boldog gyermekkorom volt, szeretetben nőttem fel. Mindmáig, ha nem vesz körül szeretet, biztonságos, pozitív közeg, az alkotás sem megy” – vallja Becsey Zsuzsa sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg Budapesten élő és alkotó képzőművész.
2021. június 29., 12:362021. június 29., 12:36
– Képei között egy mesevilágban érzi magát a néző. Honnan jön a természetfölöttihez való vonzódása?
– Benne éltem, magam voltam a mesevilág. Ajándékul kaptam, gondolom, már amikor kinyitottam a szemem. A dolgok pedig visszanéztek, köszöntek. Máris megvolt a titkos kapcsolat közöttünk. Kezdetben természetesen tudatlan volt ez a működés, aztán felnőtt korra egészen összetetté vált a kapcsolati rendszer a megjelenő (látszólagos) dolgok és a mögöttes (rések, szövődmények, átjárások) között.
Mert az ember hajlamos belefásulni az élet dolgaiba, aztán már kényelmesebb nem szembesülni a történésekkel. Szerencsére ösztönös volt az is, hogy magam úgy alakíthatom közvetlen környezetemet, hogy a lehető legjobban érezhessem magam benne.
– Hogyan és mikor nyilvánult meg a művészetekhez való vonzódása?
– Csendes gyermek voltam, de éberen figyelő. Az iskola akkor még inkább csak nyomás, nehezék volt számomra, akár az iskolatáska a hátamon. Kisebb is voltam társaimnál, de a táska nem volt könnyebb. Aztán a középiskolai évek alatt elindult valami, vagy inkább készülőben volt, valamiféle kinyílás, de nem úgy tűnt, hogy lenne folytatása.
Attól kezdve, hogy a rajzolás átvette a stafétát, az életem is megváltozott, másfél-két évre rá fel is vettek a Budapesti Képzőművészeti Egyetemre. Itt bontakozhattam ki igazán, ekkortól, 21 éves korom óta élek Budapesten. Receptív voltam a környezeti hatásokra, élményekre, és ekkor már fel tudtam használni a korábban, reál tagozaton megszerzett ismereteket is, melyeket be építettem kreatív munkáimba.
– Ön egészen sokoldalú alkotó, a festés mellett készített rajzfilmet, verseket ír stb.
– A rajzot a grafika követte, aztán a sokszorosító eljárásokat arra használtam, hogy megjeleníthessem, kifejleszthessem bennük az idő dimenzióját. A módszer lényege, hogy minden egyes apró kimozdítással az egyensúlyi helyzetből (egyik nyomattól a következőig és azután következőig) a figurák is kimozdultak, önálló életre keltek.
A film mestersége, titkai már régebben érdekeltek, mára viszont már visszaléptem, az animáció kísérleti műfaja is lejárt. Aztán sorban születtek a könyveim, végeztem kiadványszerkesztő tanfolyamot is, írtam, rajzoltam, küzdöttem keresztül magam a végtermékig, a regényen kívül gyakorlatilag minden elképzelhető műfajban.
Az életem meghatározó részét jelenti a 15-20 év tanulmányi időszak, ami képzőművészeti, filmes, iparművészeti vizuális karral indult, de a színházba is betekintettem, illetve más formában művészeti kurzusokon ismerkedtem a kísérleti műfajokkal, ahová a zene is befészkelődött, sőt, még a tánc is.
– Milyen sűrűn látogat haza, vesz részt az itthoni képzőművészeti körforgásban, kiket tekint mestereinek?
– Kezdetben sűrűn, később már csak nyaranta. Nem igazán vettem részt, csak alkalomszerűen az otthoni képzőművészeti körforgásban, az itteniben úgyszintén. Bár pályám alatt, ha visszatekintek, számos csoportos és egyéni kiállításom volt, díjakat is kaptam, de jelentősebb támogatáshoz, pártfogáshoz, amely valódi ismertséget hoz és bedob az igazi körforgásba, nem volt szerencsém.
Különben a „mesterem” szóval általánosan használt értelemben nem nagyon tudok azonosulni, hiszen senkitől nem vettem át egy az egyben dolgokat, inkább úgy fogalmaznék, hogy a bennem már eleve meglévőre szolgáltak megerősítéssel. Rengeteg mintát, egyéni utat villantottak fel, kalandos játékokba merülhettem általuk, tobzódhattam a kincsestárban. Otthon Vinczeffy László és Baász Imre indítottak el, aztán a képzőművészeti egyetemen természetes volt, hogy mindenkitől rám ragadt valami, de túl sok ismert személyiséget kellene megemlítenem.
– Melyek a legkedvesebb technikái?
– Kezdetben sokkal inkább kísérleteztem, minden mindennel összefüggött az életben és a művészetben, illetve a művészeti ágakban, műfajokban nagy volt az átjárás. Ma már manuálisan festeni a képeket a legkényelmesebb, csak vízzel oldódó festékkel dolgozom. A gipszkarton karctechnika az egykori rézlemez vagy szita felület megmunkálási technikáját idézi fel.
– Hogyan dől el, hogy egy mű milyen alakban ölt testet, miként találja meg az aktuális mondanivalóhoz legjobban találó formát?
– Egyszerűen az üres felület elé állok és improvizálok. Hagyom hatni magamra a dolgokat, hogy megtörténjenek velem. Bármi, ami történt vagy történik, esetleg amiről már régen megfeledkeztem, bekerülhet a képbe. Előfordul, hogy valamit kifejezetten meg kívánok festeni, aztán az ecset másfele viszi a kezem, egészen más születik a vászonra, fatáblára, gipszkartonra, fémre, kartonra, bármilyen anyagra.
– Hogyan tud kezelni egy ennyire szerteágazó, mégis egyedi, egységes világként működő kavalkádot?
– Nem esett nehezemre kizárnom a külvilágot, a környező embereket, így nyerek időt, másként nem lehet. Bár létformám volt az elkülönülés, maximális intenzitással vetettem bele magam a tanulásba és megtapasztalásba.
Ma már lelassultam, megfontolt lettem, szelektálok, bár szervesebben kapcsolódom a környezetemben élőkhöz és a természethez.
– Milyen hatások alakítják, milyen impulzusokat enged be a művészetébe? Miből merít ihletet, mi kapcsolja ki, mi inspirálja?
– Ihletforrás minden, amivel csak kapcsolatom van. A környezetemben lévő dolgok egyszerűen belesétálnak mindennapjaimba, és a szemlélődés módot adott arra is, hogy elemezzem, összefüggésbe helyezzem ezeket a tárgyakat, történéseket, jelenségeket. Kibomlanak maguktól, mint a virágszirmok, megnyílnak előttem. A feldolgozás nehezebb, amikor maximálisan szükséges összpontosítani. Gyűlnek, szelektálódnak, átrendeződnek, új összefüggésekbe kerülnek az ismeretek. Aztán már jelek, jelzések nyomhagyásával segít a természet, hogy a dolgok összefüggésrendszerében eligazodjam.
– Milyen tervek, témák foglalkoztatják a közeljövőben? Hol találkozhat a közönség legközelebb a műveivel?
– Különös ajándék foglalkoztat: a halandó ember átemelése a halhatatlanságba, az időnélküliség, mely témáról regényt írok, de az már más kérdés, még életemben eljutok-e az út végéig, illetve a regény befejezéséig.
Egy ideje nem tervezek kiállításokat, ha megtalálnak a lehetőségek, örömmel veszem és rendelkezésre állok. A kíváncsi vagy érdeklődő látogató, olvasó viszont az interneten mindenhol rám találhat. Korábbi munkáim elszórtabban érhetők el, de festményeimet (a születés folyamatát rögzítve az első ecsetvonástól az utolsóig) „elrejtettem” a Youtube-ra feltöltött zenei munkáimba, melyek száma a hatszázhoz közelít.
Becsey Zsuzsa 1969-ben született Sepsiszentgyörgyön, jelenleg Budapesten él és alkot. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen média és grafika szakon szerzett diplomát, a MOME-n animáció szakon, majd az ELTE-n médiakultúra és mozgókép szakon. Csoportos és egyéni kiállítások rendszeres szereplője, grafikai és médiaművészeti projektjei mellett zenével is foglalkozik, ír, szerkeszt, tanít. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
Bálint Tamás
Cikkünk eredetileg a Brassói Lapok, a Háromszék, a Krónika, a Nyugati Jelen, a Székely Hírmondó és a Székelyhon 16 oldalas irodalmi-kulturális mellékletének, az Előretolt Helyőrségnek legfrissebb számában látott napvilágot június 28-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!