– mondja Zsolt, amikor arról kérdezem, hogy fiatalkorában hogyan fogott neki versenyezni. Édesapja, a székelyudvarhelyi Benzár László volt az, aki elindította a pályán, a kis Benzár már négyévesen (!) elkezdett horgászni, de a versenyhorgászatban való bemutatkozása nem igazán sikerült. A mindössze 16 éves ifjú Zsolt 1987-ben benevezett egy csíkszeredai versenyre, de azon annyira kikapott a mezőnytől, hogy máig emlékszik rá.

A számszerű eredményre már nem, de valahogy úgy van vele, mint az udvarhelyi jégkorongozók, akik 1946 telén amatőr hokicsapatot szerveztek és átruccantak „a hegyen túl”, a csíkiak pedig 33–0-s eredménnyel küldték haza őket. A csíkiak között volt a mai műjégpálya névadója, Vákár Lajos is, de sietve tegyük hozzá, hogy az elmúlt 33 évben Benzár Zsolt is tett arról, hogy neve úgy csengjen a sporthorgászok körében, mint Vákáré a hokiban –

Az a bizonyos csíki vereség úgy „feldühítette” a fiatal udvarhelyi horgászt, hogy valóságos megszállott lett, minden gondolata a horgászat körül forgott, rengeteget gyakorolt, így nem is kellett sokáig várnia az első komoly eredményre: 1989-ben országos ifjúsági bajnok lett. Innen pedig már nem volt megállás, a fiatal Benzár egyre-másra nyerte meg a versenyeket.

A kilencvenes években nehéz volt, nem tudott a felnőttek között bajnoki címet szerezni, csak nagyon jó helyezéseket. Aztán 2003-ban megtört a jég, akkor szerezte meg első egyéni bajnoki címét, majd folyamatosan a dobogón végzett.

Arra nagyon büszke, hogy egyik bajnoki címe sem repült sült galambként a szájába, mindegyikért meg kellett küzdenie. De volt olyan is, amikor fölényesen verte a mezőnyt, például 2011-ben Foksányban óriási pontszámmal. Az azt követő években az is előfordult, hogy hajszállal maradt le a címről – ez a sportág ilyen, nagyon sok minden határoz, igaz, a nemzetközi versenyeken a szerencse mint tényező nagyjából kizárható.

Legnagyobb egyéni és egyben nemzetközi eredménye egy világbajnoki 4. helyezés, ezt 2014-ben az írországi Cork City melletti tavon érte el. Az írországi feeder-világbajnokságon épp csak lemaradt a dobogóról, nagyon közel járt az aranyéremhez. Az azt követő évben, 2015 júliusában a szlovákiai Zsolna mellett, a Vág folyón megrendezett klubvilágbajnokságon a romániai csapat a 4. helyen végzett, ez 1967 óta a legjobb eredménye volt az országnak.

– részletezte Zsolt.

Nemcsak bajnoki megmérettetéseken szokott részt venni, hanem úgynevezett meghívásos vagy bemutatóversenyeken is rendszeresen jelen van, mint mondja, márciustól októberig nagyon kevés a szabad hétvégéje, szinte mindegyikre esik egy horgászesemény. Gyakorolni a homoródszentpáli tavakhoz szokott járni.

Nehéz megemelni 13–14 kilót és azt folyamatosan egyenesen tartani

Bár a laikusnak úgy tűnhet, hogy a horgász csak ül a parton egy széken és emelgeti ki a halakat a vízből, ez ennél sokkal bonyolultabb. A sporthorgászat fizikailag is igénybe veszi az emberi testet és az elmét: ha csak arra gondolunk, hogy egy versenybot körülbelül 13–14 kilogramm és azt percekig kézben kell tartani, máris közelebb léptünk a valósághoz.

A bot súlya nemcsak a kar és a váll izmait dolgoztatja meg, hanem bizonyos hátizmoknál is igen nagy az igénybevétel – négy óra (ennyi az ideje egy fordulónak) alatt garantáltan úgy elfárad az ember, hogy ha nincs megfelelő fizikai kondícióban, alig tud elvánszorogni a stégről, illetve a partról.

A szegedit az ő „szájíze” szerint készítik, passzírozzák, míg a bajai más recept alapján készül, nincs passzírozva, és több hagyma is kerül bele. Benzár másik kedvence a süllő, ezt egyszerűen, sózva szokta elkészíteni, de azt sem túl gyakran.

Hatalmas a szerencsefaktor

Ebben a sportágban óriási szerepe van a szerencsének. Mivel a pályákat (a vízen lévő sávokat, amelyek partján ülnek a horgászok) kisorsolják, a szélére kerülő versenyzőnek sokkal jobbak az esélyei, hiszen például az egyik oldalon biztosan nem zavarja a mellette ülő versenyző. Ezért a többfordulós versenyeken azok, akik már voltak a pálya szélén, a második fordulóban már automatikusan nem kerülhetnek a szélre.

A felszerelés, tehát a horgászbot, a szék, a csali, az etetőanyag mind nagyon fontos a siker szempontjából. A versenyző tulajdonképpen egy jól működő, kényelmes rendszert rak össze a víz partján, minden úgy kell legyen beállítva, hogy a horgászat közben ne okozzon nem várt problémát, tehát a szék stabil kell legyen, a damil erős és rugalmas, az orsónak „futnia kell”. Akár másodperceken is múlhat egy-egy győzelem vagy bajnoki cím.

A versenyzés egyik legfontosabb eleme a felkészülést és a startot követő etetés, amely mintegy tíz percig tart, és az is szigorúan le van szabályozva, hogy milyen etetőanyagot hogyan, milyen edényben kell előkészíteni és milyen módszerrel lehet a vízbe juttatni. Benzárék székelyudvarhelyi üzletében közelről szemügyre véve és megszagolva ezeket az anyagokat az embernek olyan érzése támad, mintha valamilyen vegetáriánus édességet tartana a kezében. Zsolt nemcsak előállító, hanem ugyanakkor tesztelő is.

A termékeket nemcsak Romániában, hanem Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában, Szerbiában, Írországban, Moldovában, Németországban és Spanyolországban is forgalmazzák. Volt arra is példa, hogy egy sportoló országos ezüstérmes lett a Benzár-féle horgászbottal, de ezek a dolgok nem mindig nyilvánosak, a versenyzők szakmai titokként kezelik.

Léteznek világranglisták is meghatározott pontrendszer alapján, a mostani eredményei szerint Benzár Zsolt feederben a 45. helyen áll.

Filmeken is oktat

Benzár néhány éve Youtube-csatornát (Benzar Mix) is indított, amelyen kétnyelvű filmjeit lehet megnézni – ezekben különböző helyszíneket, technikákat, eszközöket mutat be. A 20–30 perces horgászfilmek a Fishing and Hunting televíziós csatornán is követhetők.

Katona Zoltán