Ahány hal, annyi szokás – A sporthorgászat romániai rekorderével, Benzár Zsolttal beszélgettünk

2019. augusztus 28., 11:59 utolsó módosítás: 2019. augusztus 28., 12:05

Románia legeredményesebb sporthorgásza a székelyudvarhelyi Benzár Zsolt, aki 1991 óta versenyez, és máig több olyan rekordja van, amelyeket nem sikerült még megdönteni – ezek alapján nemcsak az ország, hanem Európa legjobb sporthorgászai közé tartozik.

Versenyhorgászatról, etetésről, különböző technikákról beszélt Benzár Zsolt Fotó: Facebook/Benzár Zsolt

Benzár Zsolt múlt hét végén is versenyzett Szeben megyében az országos bajnokság egyik fordulójában, közel ötvenévesen is szenvedélyesen hódol a sporthorgászatnak, ugyanakkor több mint tíz éve termékfejlesztéssel is foglalkozik, és oktatófilmeket is készít.

Minden pofonütés egy lépés volt előre”

– mondja Zsolt, amikor arról kérdezem, hogy fiatalkorában hogyan fogott neki versenyezni. Édesapja, a székelyudvarhelyi Benzár László volt az, aki elindította a pályán, a kis Benzár már négyévesen (!) elkezdett horgászni, de a versenyhorgászatban való bemutatkozása nem igazán sikerült. A mindössze 16 éves ifjú Zsolt 1987-ben benevezett egy csíkszeredai versenyre, de azon annyira kikapott a mezőnytől, hogy máig emlékszik rá.

A számszerű eredményre már nem, de valahogy úgy van vele, mint az udvarhelyi jégkorongozók, akik 1946 telén amatőr hokicsapatot szerveztek és átruccantak „a hegyen túl”, a csíkiak pedig 33–0-s eredménnyel küldték haza őket. A csíkiak között volt a mai műjégpálya névadója, Vákár Lajos is, de sietve tegyük hozzá, hogy az elmúlt 33 évben Benzár Zsolt is tett arról, hogy neve úgy csengjen a sporthorgászok körében, mint Vákáré a hokiban –

annyi különbséggel, hogy róla nem horgásztavat, hanem például horgászbotot, csalit és etetőanyagot is neveztek el, mivel ő fejlesztette ki őket.

Az a bizonyos csíki vereség úgy „feldühítette” a fiatal udvarhelyi horgászt, hogy valóságos megszállott lett, minden gondolata a horgászat körül forgott, rengeteget gyakorolt, így nem is kellett sokáig várnia az első komoly eredményre: 1989-ben országos ifjúsági bajnok lett. Innen pedig már nem volt megállás, a fiatal Benzár egyre-másra nyerte meg a versenyeket.

1991 óta versenyez a felnőttek mezőnyében, Romániában ötször nyerte meg az egyéni bajnokságot, hétszer pedig csapatban lett az ország legjobbja.

A kilencvenes években nehéz volt, nem tudott a felnőttek között bajnoki címet szerezni, csak nagyon jó helyezéseket. Aztán 2003-ban megtört a jég, akkor szerezte meg első egyéni bajnoki címét, majd folyamatosan a dobogón végzett.

Arra nagyon büszke, hogy egyik bajnoki címe sem repült sült galambként a szájába, mindegyikért meg kellett küzdenie. De volt olyan is, amikor fölényesen verte a mezőnyt, például 2011-ben Foksányban óriási pontszámmal. Az azt követő években az is előfordult, hogy hajszállal maradt le a címről – ez a sportág ilyen, nagyon sok minden határoz, igaz, a nemzetközi versenyeken a szerencse mint tényező nagyjából kizárható.

A jó versenyhorgásznak ismernie kell a terepet, a körülményeket, az adott víz halfajait, azok mennyiségét, de az sem mindegy, hogy milyen az időjárás a verseny idején, mert az is befolyásolhatja azt, hogy mennyire „húznak” a halak.

Legnagyobb egyéni és egyben nemzetközi eredménye egy világbajnoki 4. helyezés, ezt 2014-ben az írországi Cork City melletti tavon érte el. Az írországi feeder-világbajnokságon épp csak lemaradt a dobogóról, nagyon közel járt az aranyéremhez. Az azt követő évben, 2015 júliusában a szlovákiai Zsolna mellett, a Vág folyón megrendezett klubvilágbajnokságon a romániai csapat a 4. helyen végzett, ez 1967 óta a legjobb eredménye volt az országnak.

A román válogatott oszlopos tagja több mint tíz éve Fotó: Facebook/Benzár Zsolt

Csak a nagy halakra utazik

Ami a horgászati technikákat illeti, Benzár Zsolt szerint mindig az a cél, hogy a bedobás után a lehető legrövidebb idő alatt emeljük ki a halat a vízből és mindig legyen fogás. Van olyan technika, hogy apró halból hozzák össze a versenyzők a nagyobb súlyt, de olyan is, hogy nagy halakra utazik a horgász, még ha ezzel nagyot is kockáztat.

„A versenyek 80–90%-a arról szól, hogy a kis halakból szedik össze a horgászok a mennyiséget.

A nagy hal rizikósabb, egyben furfangosabb is, többet kell dolgozni vele, de egyszerre nagyobb súlyt lehet kifogni, én inkább ezt választom már, a nagyobb halakkal kísérletezem, mert így több súlyt tudok megfogni”

– részletezte Zsolt.

Nemcsak bajnoki megmérettetéseken szokott részt venni, hanem úgynevezett meghívásos vagy bemutatóversenyeken is rendszeresen jelen van, mint mondja, márciustól októberig nagyon kevés a szabad hétvégéje, szinte mindegyikre esik egy horgászesemény. Gyakorolni a homoródszentpáli tavakhoz szokott járni.

Nehéz megemelni 13–14 kilót és azt folyamatosan egyenesen tartani

Bár a laikusnak úgy tűnhet, hogy a horgász csak ül a parton egy széken és emelgeti ki a halakat a vízből, ez ennél sokkal bonyolultabb. A sporthorgászat fizikailag is igénybe veszi az emberi testet és az elmét: ha csak arra gondolunk, hogy egy versenybot körülbelül 13–14 kilogramm és azt percekig kézben kell tartani, máris közelebb léptünk a valósághoz.

A bot súlya nemcsak a kar és a váll izmait dolgoztatja meg, hanem bizonyos hátizmoknál is igen nagy az igénybevétel – négy óra (ennyi az ideje egy fordulónak) alatt garantáltan úgy elfárad az ember, hogy ha nincs megfelelő fizikai kondícióban, alig tud elvánszorogni a stégről, illetve a partról.

Versenyeken inkább a nagy halak kifogására megy rá Fotó: Facebook/Benzár Zsolt

Nem eszi meg a halat

A sporthorgászoknak nagyon különleges viszonyuk van a halakkal, egyesek semmiféle halat nem esznek meg, mások – mint például Benzár – csak a tengeri halakat eszik meg szívesen. „Nem nézem le azokat, akik megeszik, de én nem eszem meg a kifogott halakat. Egyébként a versenyeken kiemelt példányokat nem is szabad, kötelezően vissza kell engedni a vízbe a súlymérés után” – mondja Zsolt, majd hozzáteszi, hogy

a tengeri halak mellett még egy nagy kivétel van, ez pedig a klasszikus, szegedi halászlé, amit nagyon szeret, szemben a bajaival.

A szegedit az ő „szájíze” szerint készítik, passzírozzák, míg a bajai más recept alapján készül, nincs passzírozva, és több hagyma is kerül bele. Benzár másik kedvence a süllő, ezt egyszerűen, sózva szokta elkészíteni, de azt sem túl gyakran.

Hatalmas a szerencsefaktor

Ebben a sportágban óriási szerepe van a szerencsének. Mivel a pályákat (a vízen lévő sávokat, amelyek partján ülnek a horgászok) kisorsolják, a szélére kerülő versenyzőnek sokkal jobbak az esélyei, hiszen például az egyik oldalon biztosan nem zavarja a mellette ülő versenyző. Ezért a többfordulós versenyeken azok, akik már voltak a pálya szélén, a második fordulóban már automatikusan nem kerülhetnek a szélre.

Benzár szerint a versenyző sporthorgászok között sok az olyan, akinek jóval nagyobb a szerencséje, mint a tudása, tapasztalata, ez nemegyszer azt is eredményezte, hogy a sorozatos balszerencse miatt a tehetséges, technikás sporthorgászok közül többen is abbahagyták az aktív versenyzést.

A felszerelés, tehát a horgászbot, a szék, a csali, az etetőanyag mind nagyon fontos a siker szempontjából. A versenyző tulajdonképpen egy jól működő, kényelmes rendszert rak össze a víz partján, minden úgy kell legyen beállítva, hogy a horgászat közben ne okozzon nem várt problémát, tehát a szék stabil kell legyen, a damil erős és rugalmas, az orsónak „futnia kell”. Akár másodperceken is múlhat egy-egy győzelem vagy bajnoki cím.

Kiváló fizikai felkészülést igényel a 13–14 kg-os botok tartása Fotó: Facebook/Benzár Zsolt

Saját brand, saját fejlesztésű felszerelések

2007 óta Benzár Zsoltnak saját hivatalos brandje van, ami a horgászbotot és más jellegű felszereléseket illeti. Az azóta eltelt több mint tíz évben legalább nyolcszáz féle olyan termék készült, amelynek fejlesztésében aktívan részt vett. Ezek közül a legfontosabbak a horgászbotok, a különböző ízesítésű etetőanyagok, csalik, orsók és más kiegészítők.

„Az egész úgy kezdődött, hogy még a régi világban improvizálni kellett az etetőanyagokat – mivel akkoriban nem volt kínálat, rengeteget kísérleteztünk különböző dolgokkal, így például kekszekkel, prézlivel, gabonamagvakkal, kukoricával, olajokkal. Ennek során igen nagy tapasztalatot szereztünk a halak etetésében, és később ebből jött az, hogy a különböző ízesítésű etetőanyagaink, illetve a csalik jó minőségűek lettek” – mondja Zsolt, hozzátéve, hogy

„ahány hal, annyi szokás”, hiszen például a ponty a kukoricát és a pirított magvakat szereti, de más vizekben élő más fajoknak teljesen másak a kedvenceik – akárcsak az embereknél, a hal más körülmények között más tápanyagot fogyaszt szívesen.

A versenyzés egyik legfontosabb eleme a felkészülést és a startot követő etetés, amely mintegy tíz percig tart, és az is szigorúan le van szabályozva, hogy milyen etetőanyagot hogyan, milyen edényben kell előkészíteni és milyen módszerrel lehet a vízbe juttatni. Benzárék székelyudvarhelyi üzletében közelről szemügyre véve és megszagolva ezeket az anyagokat az embernek olyan érzése támad, mintha valamilyen vegetáriánus édességet tartana a kezében. Zsolt nemcsak előállító, hanem ugyanakkor tesztelő is.

A termékeket nemcsak Romániában, hanem Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában, Szerbiában, Írországban, Moldovában, Németországban és Spanyolországban is forgalmazzák. Volt arra is példa, hogy egy sportoló országos ezüstérmes lett a Benzár-féle horgászbottal, de ezek a dolgok nem mindig nyilvánosak, a versenyzők szakmai titokként kezelik.

Fotó: Facebook/Benzár Zsolt

Hatvan év felett már „senki sem a régi”

Arra, hogy meddig lehet ezt a sportot űzni, Zsolt igazi székely választ ad: „ki ameddig tudja tartani a botot”. Megfigyelhető, hogy például Angliában a legjobb sporthorgászok ötven éven felüliek – felső korhatár nincs, ha fizikailag és szellemileg bírja a versenyző a vetélkedéssel járó nehézségeket, bármeddig lehet ezt csinálni. A sok-sok tapasztalat ellenére azért hatvan év felett már „senki sem a régi”, nem úgy működnek az ember reflexei, látása, reakciói.

Érdekességképpen Magyarország horgásznagyhatalomnak számít, a világ élvonalában van az eredmények alapján, de Románia is mindig ott van az első tízben.

Léteznek világranglisták is meghatározott pontrendszer alapján, a mostani eredményei szerint Benzár Zsolt feederben a 45. helyen áll.

Filmeken is oktat

Benzár néhány éve Youtube-csatornát (Benzar Mix) is indított, amelyen kétnyelvű filmjeit lehet megnézni – ezekben különböző helyszíneket, technikákat, eszközöket mutat be. A 20–30 perces horgászfilmek a Fishing and Hunting televíziós csatornán is követhetők.

A feeder és a finomszerelékes versenyek fontosabb szabályai

A sporthorgászversenyek alapja az, hogy a versenyzőknek egyenlő feltételek mellett, adott idő alatt kell egy horgászható vízfelületről halakat kifogniuk, majd a kifogott halmennyiség súlyát pontozzák. A versenyek úgy zajlanak, hogy aki egy adott tó tizenöt méteres szakaszán tíz perc etetés után négy óra alatt a legnagyobb tömegű halmennyiséget fogja ki, az a győztes. Bár világszerte több rendszer és műfaj is van, Benzár Zsolt szerint nálunk, Kelet- és Közép-Európában két versenyből állnak az országos bajnokságok: az egyik az ún. feeder, a másik pedig a finomszerelékes verseny.
A feeder nemzetközi szabályzata egyebek mellett azt írja elő, hogy a versenyző csak egy orsóval felszerelt horgászbottal horgászhat, amelyet kötelezően etetőkosárral és egy darab egyágú horoggal kell ellátnia, a horog hegye és szára közötti távolság pedig nem lehet nagyobb 7 mm-nél (10-es számú méret). A versenyzőnek korlátlan számú botja lehet előkészítve, de egyszerre csak eggyel horgászhat. Az előkészített botok nem lehetnek előre felcsalizva, a kosarak pedig nem lehetnek előre etetőanyaggal töltve. Halfogás esetén csak akkor dobhat be a másik bottal, ha a kifogott hal már a szákba került. A csali bejuttatásának egyetlen megengedett módja a bottal történő dobás.
Ezzel szemben a finomszerelékes horgászatnál a versenyző csak úszós felszereléssel horgászhat, szintén egy darab egyágú horoggal. Más módszerek használata még edzésnapokon is tilos. Az úszó kisúlyozásához szükséges nehezék tömege nem lehet nagyobb az úszó teherbírásánál.

Katona Zoltán

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő nyolcoldalas sportkiadványában, az Erdélyi Sport legfrissebb számában látott napvilágot augusztus 27-én.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat