Az erdélyi román és magyar vendégek mellett szép számmal érkeznek lengyel, szlovák, felvidéki és délvidéki magyar, szerb és orosz vendégek is. A pandémia előtti csúcsidényben kifogtam olyan időszakot is, amikor déltájt minden hely elkelt, így a beléptető kapukat bezárták. A 23 ezer lakosú Hajdúszoboszlón ez napi több tízezer vendéget és vendégéjszakát jelent. A Debrecentől 22 km-re fekvő alföldi városban mintegy 150 szálló, panzió, apartman és magánszállás áll a kikapcsolódni vágyó fürdővendégek rendelkezésére.

Kipróbálásra váró kisvendéglők

A nagyüzemi turizmus fellegvárává vált alföldi városban minden igényt kielégítő vendéglátás várja a turistákat az egyszerű, reggeli nélküli tisztaszobáktól a csúcsminőséget kínáló Aurum, Atlantis, Aurum Family, Hungarospa Thermal Hotel, Hunguest Hotel Aqua–Sol, Mátyás király vagy a Silver luxusszállókig. Igénytől függően hosszú a lista: a szállók különböző csomagokkal licitálják túl egymást, de közös bennük, hogy ár-érték arányban sokkal jobb minőségű szolgáltatást kínálnak az erdélyi és a tágabb értelemben vett romániai vendéglátásnál. Nem véletlen, hogy a partiumi településeken uniós támogatásokból kiépülő termálfürdők ellenére a kelet-magyarországi fürdőkomplexumok népszerűsége az erdélyi vendégek körében is töretlen.

Ételek szempontjából a hajdúszoboszlói vendéglátást sem tartom fenékig tejfölnek. A strand területén ettem már olyan bécsi szeletet, amit nehezen lehetett volna megkülönböztetni a cipőtalptól. Az emberáradat miatt az olcsó és gyenge minőségű, de nagy tételekben értékesíthető ételek váltak néhány lacikonyha és kisvendéglő kínálatává. Ezeket azonban érdemes kerülni, hiszen a fürdőkomplexum területén vannak igényesebb étkezdék és éttermek is.

Ugyanakkor az egynapos karszalaggal napközben, tetszés szerint ki lehet lépni a fürdő területéről, hogy valahol megebédeljünk. Bőven van választék a belvárosban, a fürdővárosi részben, vagy negyedórányi járásra akár távolabb eső utcában is. Sokan félpanziós ellátással érkeznek Hajdúszoboszlóra – a legtöbb szálló vonzó csomagokkal várja vendégeit –, így napközben tucatnyi helyre betérhetünk ebédelni.

Legutóbbi látogatásunk alkalmából a Nr. 8-at próbáltuk ki. Igaz, nem az étterem semmitmondó neve vonzott, hanem az étlapján fellehető barátságos hangzású ételek, mint a hagymás velő pirítóssal, kacsamáj savanyúsággal, orja- vagy muskotályos almaleves, bográcsgulyás, vörösboros marhapörkölt, sertésborda bécsi bundában, túrós csusza tepertővel, tanyasi csirke szilvával, bőrös malackaraj jóasszony módra vagy omlós kacsacomb almás káposztával és tócsnival, hogy csak a legínycsiklandósabb fogásokat soroljam.

Amikor Magyarországon járok, nehezen tudok ellenállni egy jó bográcsgulyásnak vagy halászlének, amit erdélyi éttermekben ritkán készítenek el jól. Most mégis az orjaleves mellett döntöttem, hogy egy másik, jellegzetesen magyar levest is kipróbáljak. A pincér kihozott egy darab levesbe főtt sertésgerincet is zöldséggel. Az orsótésztával befőzött húsleves legjobb házi leveseinkre emlékeztetett, örültem, hogy ezt választottuk.

Főételként jó döntésnek bizonyult a Kárpát-medencében mindenhol népszerű kacsacomb vörös káposztával. A jól fűszerezett és pácolt combot omlósra sütötték. A reszelt nyers krumpliból és lisztből készülő, olajban kisült tócsni remekül egészítette ki a finom sültet.