Molnár Ede (kék mezben) a Cross Country Eliminator Európa-bajnokság döntőjében
Fotó: UEC
A portugáliai Anadiában rendezték meg július elején a Cross Country Eliminator (XCE) Európa-bajnokságot, amelyen a sepsiszentgyörgyi Molnár Ede pályafutása eddigi legnagyobb sikerét elérve bronzérmet szerzett. A fiatal versenyző abban reménykedik, hogy elindulhat majd a 2024-es párizsi olimpián is. A hatszoros országos bajnok háromszéki versenyzővel a hegyi kerékpározás szépségeiről és jövőbeli céljairól beszélgettünk.
2022. július 17., 13:462022. július 17., 13:46
A Cross Country Eliminator Európa-bajnokságon tíz ország 17 versenyzője mérte össze erejét az 1,1 kilométer hosszúságú, akadályokkal teli szakaszon. A sepsiszentgyörgyi Molnár Edének bravúros versenyzéssel sikerült a legjobb négy közé jutás, a döntőn pedig egy szoros futamot követően harmadikként ért célba. A 26 éves háromszéki sportoló a hegyi kerékpározás megszállottja.
– Ha visszagondolsz, mikor és miért döntöttél a hegyi kerékpározás mellett?
– Már kiskorom óta biciklizem. Azelőtt nagyon sok sportot kipróbáltam, de egyik sem tetszett. Közben az is kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok csapatjátékos. Mindig az volt a célom, hogy azt csinálhassam, amit szeretek, és akkor űzzem azt a sportot, amikor szeretném. Soha nem terelt engem senki, hogy kezdjek el biciklizni, ezt az utat saját magamnak tapostam ki.
Az elején szkeptikusak voltak a körülöttem lévő emberek, úgy gondolták, hogy majd idővel egy „rendes” szakmát is választanom kell. Azok most teljes mértékben elismernek. Úgy vélem, hogy a sport ad egy olyan értékrendet, szemléletet, amivel az átlag nem tudja felvenni a ritmust.
Fotó: UEC
– Mikor fogalmazódott meg benned, hogy mindezt profi szinten szeretnéd űzni?
– Nagyon hamar önállósultam, illetve már korábban eldöntöttem, hogy nem lesz főnököm. Ahhoz, hogy profi szinten űzhessem a biciklizést, ki kellett zárnom a külső véleményeket. 2009 körül volt az első profi versenyem. Még 14 éves voltam, amikor 18 évesek ellen versenyeztem, hiszen akkoriban még az XCO nem örvendett nagy népszerűségnek, így a korosztályok közti különbségek is nagyok voltak. Legelőször 17 évesen tudtam bizonyítani, 2013-ban három országon belüli versenyen is győzni tudtam.
– Hogyan szoktál edzeni, Romániában milyen lehetőségek vannak minderre?
– Mivel a biciklizés egyéni sport, mindenki egyénileg edz, a csapattársaimmal csak edzőtáborokban készülünk együtt.
Ez egy nagyon nehéz sport, ha valamit el akarsz ezzel érni, akkor mindennap szükséges biciklizned, fejlesztened magad. Talán a legnehezebb része, hogy saját magad edzője vagy, te osztod be az idődet, hogy mikor mész sportolni, illetve nincs senki melletted, aki motiváljon.
– Mennyire népszerű ez a sport Székelyföldön?
– Nagyon sokan feltették már a kérdést nekem, hogy miért nem alapítok egy biciklis iskolát. Bár úgy érzem, hogy hazánkban a biciklizés a fejlődés útján van, még vannak, akik ezt a sportot csupán hobbinak tekintik. Ha ezen a mentalitáson túl tudnak jutni az emberek, az első dolgom lesz, hogy saját biciklis iskolát alapítsak. Úgy vélem, hogy a következő generációnak már több fejlődési, választási lehetősége is lesz.
A Eb-bronzéremhez vezető utat saját magának taposta ki
Fotó: UEC
– A hegyi biciklizés egy költséges sport, te hogyan oldod meg mindezt?
– Teljesen más úgy sportolni, hogy az elején nincs semmid, de akarsz valamit, vagy pedig csak szeretnél valamit, de ehhez minden adott. Hamar rájöttem, hogy ha a biciklizéssel szeretnék valamit elérni, mindezt egyedül nem tudom véghez vinni, ahhoz kellenek a támogatók. A junior korosztály utolsó évében,
2015-től tartozom a Dinamo BikeXpert Superbet csapatához. Mindig nagyon figyelek arra, hogy ne legyen rossz hírnevem, hiszen ebben a sportban egyedül nem vagy elég a céljaid megvalósításához. Nagyon fontos a becsület és a tisztelet ebben a sportágban is.
– Milyen szépségeket és veszélyeket tartogat e nem mindennapi sport?
– Ez a sport nagyon veszélyes és nehéz. Edzésen egy perc alatt mindent elveszíthetsz. Megesik, hogy dolgozol egy évet, és pont aznap nem érzed jól magad, valami közbejön, azzal elúszott minden. Számomra a biciklizés nem munka, hanem hivatás. Nagyon sok mindenről lemondtam úgy, hogy nem tudhattam, mire viszem majd a jövőben.
– Az Európai-bajnoki bronz a pályafutásod legnagyobb sikere. Hogyan éled ezt meg?
– Az Európa-bajnokság előtt az volt a célom, hogy jussak be az első nyolcba. Az időmérő futamon harmadik lettem, ezáltal már némi előnnyel is rendelkeztem. Egy izgalmas futam után végül harmadikként értem célba, ezáltal az elvárásaimat is túlszárnyaltam.
Fotó: UEC
– Milyen esélyeket látsz arra, hogy részt vegyél a párizsi olimpián?
– Reméljük, hogy Románia az összesített pontszámok alapján az első nyolc között végez. Ezáltal a csapat két embert is tudna az ötkarikás játékokra küldeni, így számomra is nagyobb esély nyílna, hogy részt vegyek a 2024-es párizsi olimpián.
– A jövőben milyen célkitűzéseid vannak?
– Az Európa-bajnokság után valamilyen szinten változott a prioritásom. Mivel az XCO, azaz a Cross Country versenyszám olimpiai sportág, eddig nagyrészt ebben indultam, de úgy gondolom, hogy az Eliminator versenyszámban is van jövő, amelyben majd szeretnék még bizonyítani. A 2024-es olimpia után csak az Eliminator versenyszámra szeretném fektetni a hangsúlyt.
Csulak Noémi
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sportban látott napvilágot július 12-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!