Visszakapja régi fényét a kolozsvári Státus-palota: belepillantottunk az éppen zajló munkálatokba

Felújítás alatt áll a Kolozsvár központját díszítő, a Szentegyház utca Főtérre nyíló végén, egymással szemközt álló Státus-paloták egyike. Az építészeti remekművek neve onnan ered, hogy az Erdélyi Római Katolikus Státus birtokában voltak. Az 1800-as évek végén épültek azzal a céllal, hogy új színt adjanak a kincses város Főterének.

A megrendelők valami olyant szerettek volna, ami korábban nem volt.

A neobarokk stílusú, korukban modern paloták alsó szintje mindenféle földi jóval kecsegtette a város lakóit: fűszerkereskedés és elegáns boltok várták a nagyvárosi előkelőségeket. A paloták földszintjén egykoron többek között a város leghíresebb kávéháza, a Kikaker állt (a tulajdonosról, Kikaker Boldizsárról nevezték el).

Az új típusú bérház megépítése érdekében, amely Alpár Ignác tervei alapján készült, négy másikat bontottak le. Így váltak a Hauszmann és Társa cég által kivitelezett, mára már műemléknek számító építmények az adott kor legmodernebb és legmonumentálisabb épületeivé. 

Nem csoda hát, ha a város egykori hangulatát tükröző épületeket a jövő nemzedéke számára is át akarják örökíteni, a Státus-paloták ugyanis értéket hordozó, különleges ékszerei a városközpontnak.

Hasonlóan vélekedik a restaurálás folyamatát irányító Dobribán Melinda is, aki a homlokzat díszeinek felújításáért felel. Bár szobrász szakon végzett, már az egyetemi évek alatt több restaurátori munkában vett részt. A nagyváradi Szacsvay Imre-szobron kívül rövid ideig a Fekete Sas Palotán is dolgozott, majd 2018-ban lehetősége nyílt a Szent Mihály-templom faragott díszeinek felújítására.

Elmondása szerint az első meghatározó élmények után újra és újra „visszatáncolt” a restauráláshoz, amely a szobrászaton belül olyan járható útnak bizonyult, amelyből napjainkban is meg lehet élni. Kollégájának biztatására 2020 márciusában elindította saját vállalkozását, majd a járvány miatti hosszabb szünet után, 2021 márciusában a Státus-palota homlokzatának restaurálásán kezdett dolgozni.  

„Az épület minden szempontból nagy kihívást jelent. Korábban csak a kivitelezés részével foglalkoztam: bejöttem, felöltöztem, kimentem és csináltam a dolgom. Nem tudtam felmérni, mekkora tervezést igényel, amíg eljut az ember oda, hogy már a falon dolgozhat.

– foglalta össze Dobribán Melinda.

A restaurálásért felelős projektvezető a homlokzat gipszből készült díszeiről elmondta, azokat az építés idején egy katalógusból választották ki, egy cég legyártotta, majd felszerelték őket. A tervezők kiválasztották a katalógusban elérhető elemek közül azokat, amelyeket viszont akartak látni az épületen: így állt össze végül a homlokzat. A módszer egyébként napjainkban is használatos, a megmintázott modellből öntő forma készül, amelybe aztán többször is ki lehet önteni a kívánt formát.

Felidézte, a munkálatokat a beltérben található elemekkel kezdték, amelyeken bronznyomokat találtak. Mivel csak kis mennyiségű festett részre bukkantak, az apró foltokból nem tudták teljesen kikövetkeztetni, milyen lehetett eredeti formájában. A belső feltárásokért felelős falkép-restaurátor segítségével próbálták rekonstruálni a díszek eredeti színét, azonban nem jártak sikerrel, így végül egyszínűen hagyják őket. Dobribán Melinda szerint ugyanis ha nem egyértelmű a díszek eredeti színe vagy formája, nem etikus őket megváltoztatni.

Megosztotta, hogy a gipsz olyan puha és kényes anyag, amellyel nagyon óvatosan kell bánni, hiszen könnyen eltörhet. Ugyanakkor könnyen kiegészíthető: ha letörik egy darab, nem okoz különösebb gondot a helyettesítése.

– részletezte a restaurátor. Ebben a szakmában ugyanis az anyag formálhatósága fontos szempont. 

Az egyetemi évek alatt a gipszre, mint átmeneti anyagra tekintett, idővel azonban rájött, ha megfelelő körülmények közt használják, időtálló lehet. Emellett léteznek már kezelőanyagok, amelyektől a gipsz olyanná válik, mint a csont – ami még ellenállóbbá teszi az anyagot. A Státus-palotát ékesítő díszeket is védi az eresz, így ezek bírják a strapát. Dobribán Melinda szerint az épület határozottan jó állapotban van, az egyetlen bosszúságot a sok réteg festék okozza, amelyet az idők során a falra kentek.

– tájékoztatott a gipszek állapotáról a restaurátor. Azt is megtudtuk, hogy a Státus-palota fennállása óta, az épületen több változtatást is végeztek – többek közt a csatornarendszer kialakításakor –, a homlokzatot díszítő gipszek azonban nagy valószínűséggel ez idáig nem voltak restaurálva.

A szobrászként végzett restaurátor megosztotta, napjainkban döcögősen lehet megélni a szobrászatból. Ahhoz, hogy azt tehesse, amit igazán szeret, kompromisszumokat kellett kötnie. Mindig is tudta, hogy kreatív munkából szeretné keresni a kenyerét, a restaurálásban pedig megtalálta az arany középutat.

– fogalmazta meg a szakmához való viszonyát Dobribán Melinda. Hozzátette, sok türelmet, kitartást és alázatot igényel, de ha sikerül elfogadni, hogy más munkáján dolgozol, minden jön magától. Véleménye szerint nem árt, ha az embernek van egy kis formaérzéke, de ez idővel és a tapasztalattal fejleszthető. Amire figyelni kell, az a tisztítás mértéke, hogy ne sérüljön az eredeti munka. „Olyan figyelemmel kell dolgoznod, hogy ne sértsd meg az előtted lévő, már kész munkát, ugyanakkor őrizd is meg, vigyázz, és lehetőleg tedd láthatóvá több évszázadig” – összegezte.

Kiemelte, mindig hálával tölti el egy-egy épület vagy munka felújítása, ez pedig ösztönzően hat a folyamatra is. A jövőbeli tervek egyelőre alakulóban vannak, de azt biztosan tudja, hogy a Házsongárdi temetőben szívesen dolgozna a későbbiekben is, mert szereti az ott meglapuló kincseket.