Véget ért az Egyesült Államok hegemóniája – Gladden Pappin amerikai politológus a többpólusú világ kialakulásáról

Gladden Pappin politológus szerint Joe Bidennek azért sikerült felülkerekednie a rendkívül kiélezett küzdelmet hozó tavalyi amerikai elnökválasztáson Donald Trump fölött, mivel a hivatalban lévő republikánus elnök fenyegetést jelentett számos egyesült államokbeli elit érdek számára, a Trump által háttérhatalomnak nevezett apparátusra, annak washingtoni érdekeltségeire.

„Négy év Trump-adminisztráció után az Egyesült Államok teljes elitje azt akarta, hogy eltűnjön a színről. Tökéletes szövetséget formáltak, egységesen léptek fel ellene. A média, a Demokrata Párt, de sokan a republikánusok közül, a washingtoni bürokrácia, az egyetemek, a nem kormányzati szervek, mindannyian összefogtak, hogy félreállítsák” – jelentette ki a Krónikának a Dallasi Egyetem professzora, aki nemrég előadást tartott Kolozsvárt a Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozó intézménye, a Transylvania Lectures előadássorozatának meghívottjaként.

Szerinte a demokraták kihasználták a koronavírus-járvány okozta helyzetet, és – az ő magyarázatukkal élve – bővítették a hozzáférést a szavazási eljárások révén, amelyek néha elég gyanúsak és könnyen elcsalhatóak voltak.

A szakértő azonban leszögezte, Trump nem illegális tevékenységek, választási csalás miatt veszített, hanem sokkal inkább mert az elit összefogott ellene, amely abban tetőzött, hogy kitiltották a közösségi médiaplatformokról, miközben még mindig ő volt az elnök.

Annak kapcsán, hogy mekkora esélye van Trump visszatérésének a következő elnökválasztáson, a politológus úgy véli, kétségtelen, hogy a volt elnök a figyelem középpontjában akar lenni. Így elképzelhető, hogy ismét indul a megmérettetésen. „Azonban számomra nem világos, hogyan fog kampányolni, ha a média már eltávolította őt, személytelenné nyilvánította” – fejtette ki Gladden Pappin. Hozzátette, nem szabad elfelejteni, hogy Trump erős támogatói bázissal rendelkezik, de nehéz elképzelni, hogy sokra megy vele, ha mindenki ellene van. És azt se felejtsük el, hogy sok minden nagyon kiszámíthatatlan az Egyesült Államok politikájában.

Mindenesetre jórészt az orosz–ukrán konfliktus alakulásán múlik, hogy az amerikai konzervatív tábor miként lesz képes rendezni sorait. Ugyanis az Egyesült Államokban növekszik a gazdasági elégedetlenség, magas az infláció.

Az ukrajnai háború előtt Joe Biden gyengének, eredménytelennek tűnt, és az emberek úgy érezték, a gazdasági katasztrófa felé tart az ország, az emberek ugyanakkor azt is látták, hogy a baloldali kulturális tematikák túl messzire mentek. A republikánusoknak hamarosan esélyük lesz a képviselőházban is többséget szerezni, ahogyan novemberben a szenátusban lévő helyek jó részét is elfoglalták.

„A katonai konfliktus jó eséllyel megerősíti a regnáló pártot, és lehetőséget ad Bidennek, hogy maga mögé utasítsa a koronavírus-helyzetet, a magas inflációért pedig Putyint hibáztassa. A mezőny dinamikája folyamatosan változóban van” – hívta fel a figyelmet a tengerentúli egyetemi oktató.

Gladden Pappin kérdésünkre úgy vélekedett, sokkal pragmatikusabb megoldásokra van szükség az ukrajnai konfliktus megoldására. Washington az utóbbi években erőteljes befolyást szerzett a kijevi politikában, most pedig egyfajta proxy (meghatalmazott – szerk.megj.) háborút folytat Ukrajnában Oroszországgal. Az elemző leszögezte, nyilvánvaló Vlagyimir Putyin kizárólagos felelőssége az invázió miatt. Ugyanakkor az Egyesült Államok felelősségéről úgy vélekedik, hogy Washington egy olyan úton való elindulásra bátorította Ukrajnát, amelyen nem kíván végig támogatást nyújtani.

„Sajnos ez egy tipikus, Washington általi magatartássá vált az utóbbi időkben: fenntartja annak a lehetőségét, hogy Ukrajna beléphet a NATO-ba, de nem úgy tűnik, hogy végig akarja vinni. Az eredmény tragikus Ukrajna számára, és illeszkedik a korábbi, hidegháború utáni külpolitikai tendenciákba: mindenre úgy tekinteni, hogy a liberális demokratikus rend áll szemben az illiberális és totalitárius rezsimekkel szemben” – fejtette ki a politológus.

Pappin szerint jelenleg nem esik szó a Nyugat eddigi Ukrajna-politikájáról, arról, hogy az miként határozta meg az elvárásokat mindkét oldalon, mely a mostani konfliktushoz vezetett, és amely amerikai részről teljességében ideológiai alapokon nyugszik, a politikusok mindent ideológiai lencsén keresztül szemlélnek.

Úgy véli, el kell felejteni azt a frázist, miszerint „mindent a liberális demokrácia védelmében”, és sokkal pragmatikusabb megoldásra kellene törekedni.

Biden Oroszország-politikáját úgy látja, a jelenlegi elnök az amerikai külpolitikai vezetés egyik legóvatosabb résztvevője. Minden bizonnyal ő a legkevésbé agresszívabb, és ösztönösen kerülni próbálja a katonai konfliktust, azonban olyan emberekkel van körülvéve, akik lobbanékonyabbak, sokkal erősebb intervencionista nézetekkel rendelkeznek. „Egyelőre nem világos, hogy Bidennek mennyi relatív hatalma van az őt körülvevő emberek között. Öreg, feledékeny, gyenge, másrészt véghezvitte az amerikai csapatok kivonását Afganisztánból, még akkor is, ha ez nem volt tökéletes, de legalább betartotta a szavát. Egyelőre úgy tűnik számomra, hogy a konfliktus további fokozódása ellen van” – húzta alá a szakértő.

Az Oroszország elleni szankcióknak a béke kicsikarása érdekében kifejtett hatására vonatkozó kérdésünkre a tengerentúli politológus úgy vélte, a nyugati büntetőintézkedések javarészt kontra­produktívak. Főleg amiatt, hogy Amerika már nem képes uralni a világ pénzügyi rendszerét. „Az Oroszország elleni szankciók felkavarják a világ olajpiaci helyzetét, és valójában javítják Oroszország számviteli mérlegét, mert az árak drasztikusan emelkednek. Ez nekik jó, de rossz nekünk. Így sok esetben magunkat büntetjük ezekkel a szankciókkal” – mutatott rá a politológus.

Aki szerint ennél is mélyebb probléma, hogy a hidegháború időszakában a Nyugat azt állította, a liberális kapitalizmus hozza létre a demokráciát.

A 90-es években alapvetően mindenki hitt abban, hogy a vállalatok azért maradnak a nem demokratikus társadalmakban, hogy hirdessék a demokráciát, viszont érdekes módon ezt ma már senki sem hiszi el, és a visszavonuló vállalatok ezt burkoltan beismerik. „Számos nyugati cég áldozata lett egyfajta geopolitikai cancel-kultúrának. Így az általuk emelt szankcióknak sincs akkora erejük” – állapította meg az oktató.

Romániát 650 kilométeres határ köti össze Ukrajnával, az orosz támadások olykor néhány kilométerre zajlanak a határszakasztól. A Dallasi Egyetem professzora úgy véli, a NATO-tagság, a kétoldalú NATO-megállapodások tökéletes garanciát jelentenek egy esetleges orosz agresszió ellen. „Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta nemrég, hogy legalább Magyarország képes lesz megvédeni önmagát, ha már nem számíthat a NATO-ra. Sok éven keresztül a NATO egy nagyobb amerikai protektorátus volt, de Donald Trump napirendre tűzte, hogy bizonyos tagországok emeljék a fegyverkezéshez fűződő anyagi hozzájárulásukat, és úgy gondolom, ez a trend folytatódni fog, és maga a szövetség működni fog” – húzta alá a szakember.

Megkérdeztük azt is, hogy a Romániában bázisokkal, fegyverzettel és katonákkal berendezkedő Egyesült Államok előretörését fenyegetésként értelmezi-e Moszkva, illetve ez mennyiben jelent biztonsági kockázatot Romániának.

Pappin szerint a fegyverkezés a NATO-országokban nem valós probléma Oroszország szempontjából, annál inkább tűnik elfogadhatatlannak az Ukrajna jövőbeli státusza körüli bizonytalanság Moszkva számára, és ezt Putyin nyilvánvalóvá tette.

„Ha globális szinten vizsgáljuk, elmondható, hogy a globális amerikai hegemónia véget ért, elkezdtünk belépni egy nyilvánvalóan multipoláris világba. Egy másik hátránya a szankcióknak, hogy Kínát és Oroszországot addig tolták közelebb egymáshoz, amíg fontos befolyásoló tényezőkké váltak. Sajnos a Nyugat, úgy tűnik, ezt nem veszi észre, és az amerikai média úgy ábrázolja, hogy szabad és nyitott világban élünk, ez a globális hegemónia. Az autoriter világot Oroszországban pedig el kell törölni, vagy szükséges egy rezsimváltás” – véli Pappin, hozzátéve, a legtöbb nyugati döntéshozó nincs tisztában azzal, mit jelent a politikájukra a többpólusú világ.

Az elemző emlékeztet, hogy Oroszország egyértelművé tette követeléseit: katonailag semleges Ukrajnát, amely nem tagja a NATO-nak, a Krím-félsziget elcsatolásának elismerését, továbbá függetlenséget Donyeck és Luhanszk számára. Azonban az nem tiszta számára, hogy Washington ebből mit hajlandó elfogadni, és miként fogja elősegíteni a pragmatikus, diplomáciai megoldást.

Kockázatot jelent az is, hogy a Fehér Ház úgy fogja kezelni Ukrajnát, mint ahogy tette azt Afganisztánnal, Irakkal vagy Szíriával, miközben Ukrajna egyikükre sem hasonlít. A kockázat ezúttal sokkal nagyobb.

„Szerintem lehetséges, kockázatos forgatókönyv lehet, hogy nem segíti elő Ukrajna semlegességét, közben egy teljes katonai konfliktusba sem megy bele. Az Egyesült Államok így nagyobb frusztrációt generál Oroszországban, amely akár katasztrofális következményhez is vezethet. Remélem, van néhány komoly vezető Nyugaton, aki valamiféle megoldást biztosít a konfliktusra. A viszonyok azonban folyamatosan változnak” – szögezi le a politológus.

A Kreml „aggódik”, miután Biden mészárosnak nevezte Putyint, aki „nem maradhat hatalmon”

A Kremlt aggodalommal töltik el Joe Biden amerikai elnök újabb, Vlagyimir Putyin orosz államfőre tett megjegyzései és továbbra is élénk figyelemmel kíséri a tengerentúli vezető kijelentéseit.

Orosz külügyminiszter-helyettes: Washingtonnak be kell fejeznie Kijev felfegyverzését és Oroszország fenyegetését

Washingtonnak fel kellene hagynia Oroszország fenyegetésével és be kell fejeznie Kijev felfegyverzését az orosz–amerikai kapcsolatok fenntartása érdekében – jelentette ki Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes újságíróknak kedden Moszkvában.