Változatos étrend az egészség nyílt titka: dietetikus a helyes táplálkozásról és fogyasztói hiedelmekről

Az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai szerint 2021-ben egy romániai lakos átlagosan több mint 88 kilogramm kenyeret és 64 kg húst fogyasztott. A tej, zöldség- és gyümölcsfogyasztás változó volt. A fogyasztói hiedelmekről, egészséges értékrendről Papp Evelin szatmári dietetikussal, jógaoktatóval beszélgettünk.

A magyar, illetve a román nép kultúrájában egyaránt a hús és a kenyér nemcsak eledelként szolgált, ennél fontosabb szerepe volt. A románok mindig kenyérrel és sóval várták a vendégeket, ezzel fejezték ki jóságuk, szeretetük, tiszteletük, békés hozzáállásuk. Aki kenyérrel és sóval ajándékozza meg szerettét, azt a szerencsétlenségektől próbálja megvédeni. A magyar nép szintén nagyra becsülte a búzát és a belőle készült kenyeret, mivel a középkor végétől nagy szerepe volt a népi táplálkozásban. A magyar ember életnek nevezi a búzát, emellett a bőség, jólét és termékenység szimbóluma is.

Eközben manapság sokszor halljuk, hogy a fehér kenyér egészségtelenebb a többinél. Papp Evelin szatmári dietetikus azonban úgy véli, nem létezik egészséges vagy egészségtelen étel, csak tápanyagban gazdag vagy kevésbé gazdag étrend. A teljes kiőrlésű búzalisztből, rozslisztből, Graham-lisztből készült kenyerek rost- és B-vitamin-tartalma magasabb, mivel a feldolgozás során megtartják a magvak minden részét. Ezeknek az ételeknek a szénhidráttartalmuk lassabban szívódik fel, emiatt inzulinrezisztenseknek és cukorbetegeknek jobb választás.

– hangsúlyozta a jógaoktatóként is tevékenykedő szakember.

Jelezte ugyanakkor: manapság az élelmiszerek összetétele sem az, mint régen. A kenyér lisztből, sóból és vízből készült, viszont most emulgeálószereket, savanyúságot szabályozó anyagokat, lisztkezelő szereket, valamint a búza természetes gluténtartalmán kívül hozzáadott glutént tartalmazhat, mely elősegíti a kelesztést. Nem minden adalékanyag káros, de nem árt, ha a vásárló tudatosan dönt, és a kevesebb összetevőjű terméket veszi meg. Figyelni kell az ételek forrására, minőségére, tápanyagtartalmára. A szakember szerint nem a kenyérevés betegít meg, hanem a rosszul összerakott, egyhangú étrend. A diétakultúra nevelte az emberekbe azt a tévhitet, mely szerint bizonyos élelmiszerek hizlalnak, félni kell tőlük és teljesen kerülni.

A kenyérnek helyet lehet szorítani az étrendben, de nem árt beiktatni más gabonaféléket is, mint a köles, hajdina, lencsefélék, zabpehely, rozs, kukorica, burgonyafélék. Nem kell félni tőlük, mivel a minőségi szénhidrátra szükség van:

energiával lát el, fontos szerepe van az izomműködésben, kognitív funkciókban, hormonális működésben. A hiedelemmel ellentétben ugyanakkor nem a gyümölcs növeli az esélyt a különböző szénhidrátanyagcsere-betegségek kialakulásához.

A már említett felmérés szerint jelentős különbségek tapasztalhatók az eltérő létszámú háztartások között. Az egyszemélyes háztartásokban a leggazdagabb a húsfogyasztás. „Úgy gondolom, egyszemélyes háztartásban az ember még nem tudja jól beosztani a havi élelmiszer-kiadásait, míg egy többszemélyes családban jobban működik a szervezés. A fiatal generáció már elkezdett apró lépéseket tenni az ételpazarlás csökkenése érdekében. Ez észrevehető a megyékben kijelölt ételbankokban, és a kolozsvári »Food Waste Combat« akcióban. Bízom benne, hogy a jövőben tudatosabban döntünk” – fogalmazott Papp Evelin.

A húsfogyasztás a 19. század második felében lett népszerű, elérhetőbb volt az alsó társadalmi rétegek számára is, melyek egyre nőttek az iparosodás hatására. Becses tápláléknak tartották, leginkább ünnepi alkalmakkor fogyasztották. A kommunizmus alatti megszorítások után hirtelen megnőtt a kereslet, alapélelmiszerré nőtte ki magát.

Korabeli feljegyzések szerint a „régi magyarok” hetente csak 2–3 napon keresztül fogyasztottak húst. Ez ideálisnak mondható a mostani helyzethez képest. A hús remek fehérje-, vas-, cink-, B12-vitamin forrás.

Megfelelő mennyiségben, minőségben és gyakoriságban az egészséget szolgálja. Inkább hazai termelőktől, gazdáktól érdemes vásárolni a hústermékeket. A ló túloldalára sem szabad átesni: a magas húsfogyasztás hozzájárul a köszvény kialakulásához. A vörös húsok, feldolgozott húsfélék szintén a krónikus betegségek melegágyai. Az ideálisnak mondható kenyér- és húsfogyasztás sok mindentől függ. Az egyén fiziológiai állapota, fizikai aktivitása, kora, preferenciái, életmódja határozza meg. Az „ideális” mindenkinek más, nem létezik két egyforma igényű ember.

A statisztikák szerint tavaly a tej személyenkénti átlagfogyasztása 5,45 liter volt. A legnagyobb fogyasztás a nyugdíjasok körében figyelhető meg.

Ez köszönhető annak is, hogy a tejtermékek fontos kalciumforrásnak számítanak. Nagy szükség van időskorban erre, így elkerülhetők a csípőtájéki törések és az oszteoporózis (csontritkulás). A kalcium hozzájárul a csontsűrűség megtartásához. A tejtermékek tartalmazzák az összes B-vitamint és probiotikumot.

A zöldség- és gyümölcsfogyasztás tendenciája hónaponként változik. A lakosság nagy része kevesebb gyümölcsöt fogyaszt a hidegebb hónapokban. „Ilyenkor is szükség van gyümölcsökre, próbáljuk meg pótolni szezongyümölcsökkel. Lefagyasztott gyümölcsöket is lehet fogyasztani. Nem sok tápanyagot veszítenek fagyasztás során, csupán egy kevés C-vitamint” – állapította meg a szatmári dietetikus.

A szakember szerint az étrendnek nem tökéletesnek, hanem fenntarthatónak kell lennie. Sok tápanyagban gazdag ételt kell fogyasztani, miközben az élvezeti faktorokat sem szabad teljesen mellőzni.

Vannak alapelvek, melyeket figyelembe kell venni, gyakorlatba ültetni. A szezonalitás szerint minél több olyan ételt kell választani, mely a saját idejében terem meg. Ezek tápanyagokban gazdagabbak és még az ízük is finomabb. A pénztárcabarát alapelvet követve olyan élelmiszerek választhatók, melyek nem kerülnek egy kisebb vagyonba. Egy következő szempont, hogy az egyszerű receptek is lehetnek tápanyagokban gazdagok, nem kell órákig szobrászkodni a konyhában. Egy zöldséges-fetás makaróni vagy brokkolikrémleves, de akár egy sima omlett zöldségekkel is jó választás.

A funkcionális alapelv egyéni igényekhez szabva fókuszál adott tápanyagokra, itt nagyrészt szükséges egy dietetikus szakvéleménye. A sokszínűség rengeteg színt és textúrát tartalmaz. Minden héten kipróbálható egy ritkábban fogyasztott zöldség, hüvelyes, gyümölcs vagy más élelmiszer. Az eddigiek is használhatók, másféleképpen – tanácsolta Papp Evelin.