Folytatódik a városi infrastruktúra felfrissítése, és a nyár közeledtével még fontosabb lesz, hogy megfelelő pihenőhelyek legyenek városszerte” – olvasható a posztolás magyar nyelvű változatában.

A tanácsosok nem emlékeznek, a frakcióvezető cáfol

A névadásra sem a régebbi, sem az újabb önkormányzati képviselők nem emlékeznek. Pápai László 2018-ban, úgymond menet közben került a városi önkormányzatba. Emlékezete szerint ha a tanács át is keresztelte a terecskét, biztosan nem az utóbbi négy évben tette.

„Még csak megkeresés sem érkezett hozzánk” – állítja a 2020-ban alakult új névadó bizottság tagja. Mint mondja, neki is felkeltette a kíváncsiságát, mikor és kik nevezhették el a terecskét, ha egyáltalán átnevezték.

 – szögezi le a Szabad Emberek Pártját (POL) képviselő helyi tanácsos. A Pápainál jóval régebbi motorosnak számító Bakos Levente RMDSZ-es képviselő sem emlékszik, hogy 2000-től errefelé egyáltalán szóba került volna, hogy a parkot a múlt századbeli román polgármesterről kellene elkeresztelni.

Éppen az egy ideig polgármester-helyettesként is tevékenykedő Bakos dolgozta ki egy évtizeddel ezelőtt azt a tanácsi határozatot, amellyel lefordítottak valamennyi marosvásárhelyi utcanevet. A dokumentum a kétnyelvű utcanévtáblák elkészítéséhez szolgált volna alapul. Frunda Csenge, az RMDSZ jelenlegi frakcióvezetője sem tud arról, hogy Emil Dandea – akiről negyed évszázaddal ezelőtt a Szív utcát nevezték át – teret is kapott volna.

 – mondja, majd megígérte, hogy utánanéz az ügynek. Kis idő múlva pontosított: Marosvásárhelyen nincs Dandea tér, csak Dandea utca, de az egészen máshol, a Radnai és a Tudor Vladimirescu utcák között. „A hivatal előtti terecskét továbbra is Győzelem térnek hívják” – szögezte le Frunda Csenge, aki szerint valószínűleg kommunikációs hiba történt.

Nagyrománkodás, magyarellenes intézkedések

Miért logikátlan, vagy a magyarságra nézve akár zavaró, hogy a főtér egyik része az Emil Dandea nevét viselje a megyeszékhelyen? Egyrészt azért, mert a polgármester nevét negyed évszázada egy másik vásárhelyi utca viseli. Másrészt azért, mert politikai megnyilvánulásaival Dandea rendszeresen bántotta a magyarságot.

Egyetlen alkalommal sem választották, hanem a bukaresti hatalom nevezte ki. A Mócvidékről származó ügyvéd-politikus megítélése rendkívül ellentmondásos. Míg a románok majdhogynem nemzeti hősként tartották számon, a magyarok az 1920-ban berendezkedett hatalom kisebbségellenes élharcosát látták benne. Magyarellenes, ultranacionalista intézkedései mély nyomot hagytak a marosvásárhelyi magyar polgárokban.

A korabeli lapok gyakran cikkeztek Dandea etnikai tisztogatásairól. Az impériumváltást követően a frissen felkent polgármester elbocsátotta a városháza és a városi üzemek magyar tisztviselőit és alkalmazottait, helyettük románokat alkalmazott.

Sebestyén Spielmann Mihály történész feljegyzései szerint például Emil Dandea azért rúgatta ki a Kultúrpalota gondnokát és a mozi kasszásnőjét, hogy saját rokonait ültesse a székbe. Szintén a száz évvel ezelőtt megjelenő újságokból tudjuk, hogy megtiltotta a magyar helységnevek, utcanevek leírását, a magyar iskoláknak, egyházaknak, közművelődési szervezeteknek nem utalta ki a törvény által előírt támogatást.

Nem csak a magyar közösséghez tartozó személyek jelentettek szálkát a szemében, hanem minden, ami a Monarchiára emlékeztet. Miután a főtéri szobrokat már korábban lerombolta a betörő román hadsereg, Emil Dandea a Bernády György által épített Kultúrpalotát, a város jelképét kezdte ki.

A köztéri magyar emlékművek talapzatait román szobrok talapzatainak elkészíttetésére hasznosította. Amúgy a Dandea-korszakból Marosvásárhelyen megmaradt épített örökség igencsak vékonyka.

A nevéhez fűződik a Brâncoveanu-stílusban épült új polgármesteri hivatal, a főtéri két román templom, a nagykórház, a meggyesfalvi repülőtér, a latinitás emlékművének és az Avram Iancu-szobornak az első változatai.

Folyóiratok, újságok és könyvek kiadásával felélénkítette az addig szinte észrevehetetlen román társadalmi és művelődési életet.

Panamák, munkatábor, kényszerlakhely

Emil Dandeáért nem csak a magyarok nem rajongtak. A két mandátumot kitöltő polgármesternek az adóhatósággal is meggyűlt a baja. A kolozsvári Keleti Újság 1938. október 9-i számában Finta Zoltán a Dandea ellen felhozott vádakról ír.

„A vizsgálóbíró 42/938. sz. határozata majdnem 50 gépírásos oldalban taglalja a felhozott vádakat. (...) A vádirat szerint 1 205 320 lejre rúg az az összeg, amelyet dr. Dandea a villany- és útdíjakból befolyó összegek jutalékaiból részben megtartott magának, részben szétosztott bizalmasai között. – Dandea rengeteget utazott a fővárosba. Ezeket az útjait természetesen a város fizette.

Magánautójának üzemben tartására Dandea a város számlájára vásárolta a benzint és az olajat. Ezen a címen a vádirat 78 099 lej kárt állapít meg a város terhére. Vádat emelt a vizsgálóbíró azért is, mert dr. Dandea külföldi tanulmányútra ment, s ennek költségeire 30 000 lejt vett fel a város pénztárából. Ilyen tételek szerepelnek a vádiratban, amely három és fél millióban összegzi azoknak a tételeknek summáját, amelyekkel dr. Dandea és két másik társa nem tud szabályszerűen elszámolni” – olvasható a korabeli lapban.

A vádirat hivatali hatalommal való visszaélés, sikkasztás miatt részben a büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszai, részben pedig a közvagyon védelméről szóló törvény rendelkezései alapján helyezi vád alá a városháza egykori teljhatalmú urát és két másik városi főtisztviselőt.

A brassói bíróság 1940-ben felmentette a sikkasztás, korrupció és hatalommal való visszaélés vádja alól a liberális pártvezért. Ennek ellenére Emil Dandea mégis Bukarestbe menekült, ahol 1945 után, politikai múltja miatt, a kommunisták vették üldözőbe; letartóztatták, munkatáborba vitték, majd kényszerlakhelyre küldték.

Ügyvédi diplomával egyszerű munkásként, majd éjjeliőrként dolgozott. A román fővárosban halt meg 1969-ben. Az utókor 1996-ban egész alakos szobrot állított Emil Dandeának, ugyanakkor – egy azóta felszámolt – iskolát nevezett el róla.