Templomi szószékről a krasznai községházára: közigazgatási szolgálatra vállalkozott Kovács István lelkész

„Úgy tapasztaltam, hogy minden embernek kétszer kell megtérnie az életben: egyszer Krisztushoz, majd Krisztussal a világban” – magyarázza Kovács István krasznai lelkész. Állunk a Zilahtól mintegy húsz kilométerre fekvő településnek a 14. században, a kései gótika korában – akkor még természetesen katolikusnak – épült református templomában, és egyházi meg világi küldetés összetalálkozásáról beszélgetünk.

A látogatónak persze nem könnyű össz­pontosítania, hiszen alaposan leköti a figyelmet a századok során többször kibővített és felújított, erődítményszerű istenháza külseje-beljese. A vörös posztóval és hímzett terítővel borított szószék, a karzatra kihelyezett címeres magyar zászló, a 18. században Pataki Asztalos István által festett, megannyi állat- és emberalakot ábrázoló kazettás mennyezet látványa. A jelenlegi járványhelyzet miatt egyébként

a krasznai reformátusok felváltva látogatják a vasárnapi istentiszteleteket: egyik héten a „vízen aluliak”, vagyis a települést átszelő Kraszna folyó zilahi oldalán élők, a másikon a „vízen felüliek”.

Ugyanakkor az alszegi, felszegi hívek külön ülnek a padsorokban, sőt nemek szerint is elkülönülnek: lent az asszonyok, a karzaton a férfiak. És ott a közel negyven méter magas, négy kis árkádos melléktoronnyal ellátott főtorony a tető alatti, a harangokat rejtő nyitott résszel (ún. gyilkos folyosóval), ahonnan több tíz kilométerre belátja a környéket, aki felkaptat az évszázados deszkalépcsőkön.

Nos ezt az istenházát és a 3300 lelkes gyülekezetet „hagyja ott” az egész közösség, a település irányítása érdekében a Krasznán 13 éve szolgáló lelkipásztor, aki a szeptember 27-ei helyhatósági választáson a szavazatok 78 százalékának begyűjtésével nyerte el a polgármesteri tisztséget az RMDSZ színeiben. És hogy miért váltja közigazgatási munkára az egyházi szolgálatot egy lelkész, aki az elmúlt négy évben tanácsosként tevékenykedett a helyi képviselő-testületben? Kovács Istvánban – aki úgy gondolja, minden keresztény embernek küldetése van a világ felé – az év elején, sok vívódás után érlelődött meg a gondolat, részben egy imahéten elhangzott igei vonalvezetés nyomán.

– magyarázza a 39 éves református lelkipásztor, aki önkormányzati képviselőként is a közösségépítést célzó kérdésekkel foglalkozott az elmúlt négy évben: gyerek- és családi, valamint felnőtteknek szóló programokat szervezett.

A papi pályát segédlelkészként Nagyszalontán kezdő, majd érdengelegi kitérő után Krasznán megtelepedő Kovács István első körben a felesége és két lánya jóváhagyását kérte a pályaváltáshoz. „Főleg a támogatásuk kellett, mert ha nincs benne a család, akkor eleve bukta az egész” – mondja a lelkész, aki a családi hozzájárulás után Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke elé tárta tervét, aki akkor még nem hivatalosan, de jóváhagyta azt, sőt bátorította. Ezután a krasznai presbitérium egyhangúlag megszavazta a lelkészi jellege megtartását. Az egyházkerület szabályzata értelmében a közigazgatási pályát vállaló papnak kérnie kell állása befagyasztását, helyére helyettes lelkészt neveznek ki erre az időszakra.

Kovács István kérését az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlés jóváhagyta, így palástja megmarad, ám polgármesteri mandátuma idején nem fizetett, parókus lelkipásztor, de ha felkérik, szükség van rá, időnként továbbra is végezhet lelkészi szolgálatot.

Az új polgármester a parókiát is átadja a helyettes lelkésznek.

No, és mit szólt a pályaváltáshoz a gyülekezet? – kérdeztük a lelkipásztortól. Kovács István elismeri, egyeseknek voltak fenntartásaik. A legtöbben már kezdetben alkalmasnak látták a községgazdai teendők ellátására, viszont sajnálták, hogy elveszítik lelkészként, és már nem veszi ki a részét a gyülekezeti szolgálatból. Másrészt mivel a nép szintjén a politika többnyire a sárdobálást, a kapzsiságot jelenti, sokan féltik, imádkoznak érte, hogy megmaradjon gerincesnek. Még akkor is, ha nem települési szinten dúlnak a nagy politikai harcok.

– szögezi le Kovács István.

Kraszna leendő polgármestere mindenek­előtt az elődje, Bogya Miklós által megkezdett munkát kívánja folytatni. A leköszönő elöljáró egyébként az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) által megállapított összeférhetetlenség miatt nem pályázhatott újabb mandátumra, az ANI szerint ugyanis Bogya korábban két éven át úgy töltötte be az alpolgármesteri tisztséget, hogy közben egyéni vállalkozó is volt.

Krasznán az elmúlt években több utcán sikerült bővíteni a földgázhálózatot (a munkálatokat sokáig a megbízott cég csődje hátráltatta), amely már a községközpont 60 százalékát lefedi, a még hiányzó háztartásokat csatlakoztatnák a hálózatra a jövőben, amit a lakosság annál inkább sürget, hogy egyre drágább a tűzifa. Szintén göröngyös, tíz évet felölelő munkába telt az ivóvíz- és a csatornahálózat megépítése Krasznán és a hozzá tartozó Máronban, emellett

a nagyszabású megvalósítások közé tartozik a Cserey–Goga Technológiai Líceum uniós alapokból történt korszerűsítése, orvosi lakás létesítése, továbbá a magyar állami támogatásból felépült református óvoda.

Érdekes egyébként, hogy a bukaresti hatóságok a kisdedóvó tavalyi felavatása után hagyták jóvá a helyi önkormányzat által hosszú évek óta igényelt, a román állam finanszírozta új óvoda építését, így a jövő év elején ennek is elkezdődhet a kivitelezése.

A keddenként működő piacot a központból a sertéspestis miatt bezáratott állatvásár helyére, modern csarnokba költöztetnék, ugyanakkor az itteni kénes termálvízforrás nyújtotta adottságot akár tanuszoda kialakítására is lehetne kamatoztatni.

A Kraszna partján kerékpárutat építenének, a szükségállapot idején ugyanis különösen népszerű lett a lakosság körében a vízparti kiruccanás. És persze sok helyen kell még aszfaltozni, közművesíteni, olyan utcákban például, ahová külföldről hazatelepedett krasznaiak építkeztek.

„Rossz reklám Krasznának, hogy a központ kivételével kevés utcában van járda, holott megyei út halad át a falun, és nagy a forgalom, balesetek is voltak. Ott kell kezdenünk a járdaépítést, ahol kész a közművesítés, ellenkező esetben fordítva vakaróznánk” – mondja Kovács István, hozzátéve: helyi mesteremberek vállalták a járdaépítést az utcájukban, ha az önkormányzat biztosítja az anyagot.

– teszi hozzá a településvezető.

A polgármester egyébként nem panaszkodhat a képviselő-testületben maga mögött érzett támogatásra sem, hiszen a 15 krasznai tanácsos közül 11 RMDSZ-es; további két tanácsosa van az EMSZ-nek, egy-egy pedig a PSD-nek és a PNL-nek. Így nem tűnik megvalósíthatatlannak a lelkészként polgármesterré választott Kovács István célkitűzése, miszerint a térségben gazdaságilag meghatározó, az összefogásban példamutató, biztonságos és befogadó településsé fejlesszék Krasznát.