„Felgyújtották a villanyt”: új megvilágítást ad az erdélyi falképkutatásnak a szenzációs magyarvistai felfedezés

Az online közvetített budapesti sajtótájékoztatón Diószegi László, a Teleki László Alapítvány vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Perényi Lóránt, a magyar kormány Építési és Beruházási Minisztériumának építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkára vette át a szót. Emlékeztetett, hogy a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet az épített örökség védelmére, és nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy jelen lehet a magyarvistai felfedezés ismertetésén, hiszen mint fogalmazott, „mérföldkövet jelent a határon túli műemlékvédelemben”.

Elmondta, a freskók közül a leglátványosabb rokonságot az úgynevezett Gelencei-körbe tartozók mutatják, azaz amelyek a háromszéki Gelence templomában található falképekhez hasonló stílusban készültek.

„Nagy művészettörténeti felfedezésről van szó, de ott mégiscsak emberek élnek” – jelentette ki Dr. Diószegi László, majd a budapesti szervezők élőben kapcsolták a magyarvistai templomot, ahol az erdélyi szakemberek ismertették a felfedezést. Felházi Zoltán magyarvistai református lelkész házaspár a falu történetéről mesélt, elmondva, hogy legalább ezeréves településről van szó, és nemrég kelta temetőre bukkantak a határában. Külön kitért a messze földön híres vistai kőfaragókra, majd felesége, a szintén lelkipásztor Felházi Klára beszélt a templom eddigi felújításáról, megköszönve az ebben részt vállaló közéleti személyiségek és szakemberek segítségét.

„Örülök annak, hogy a középkori Erdély ilyen új dimenziókkal bővül, mint ez a felfedezés” – jelentette ki Kiss Lóránd falkép-restaurátor is, hangsúlyozva: az, hogy a diadalív falképe szépen rá van simítva a mestergerendára, egyértelműen jelzi, hogy ezt nem törhették utólag bele a falba, csakis előtte kerülhetett oda. Elmondta, örül, hogy ez a felfedezés mediatizálva lett, ugyanis a vistai templom még sok meglepetést tartogat, hiszen a teljes északi hajófal ki van festve, de a nyugati és a déli hajófal egy része is „Valószínűleg, hogy a további falképek feltárásához is hozzásegít ez a felfedezés, mediatizálás” – vélte a szakember.

„Szerintem, azaz reményeim szerint itt csak elkezdődtek a kutatások, feltárások” – mondta, hangsúlyozva, hogy a régészeti feltárások izgalmas felfedezéseket hoznának e tekintetben. „Bármi kiderülhet még, rengeteg kutatnivaló van még” – összegzett.

„Fogódzót jelent”

A műemlék épület restaurálásán dolgozó Kiss Lóránd falkép-restaurátor a Krónika kérdésére korábban telefonon elmondta, hogy ilyen jelentős felfedezésre eddig nem nagyon van példa Erdélyben, egyedülálló a maga nemében. „Számunkra, falkép-restaurátorok számára a jelentősége abban áll, hogy indirekt módon a falképeket is datálja. Teljesen be lehet bizonyítani, hogy a gerenda a falképek elkészülte előtt került a helyére és a falképeket nekidolgozták a gerendának. Így a falképekre vonatkozóan is van egy hozzávetőleges datálásunk, és nemcsak erre, hanem egy egész csoportra, stílusvonulatra kivetíthető” – magyarázta lapunknak Kiss Lóránd.

Mint mondta, ez elsősorban azonos stílusú falképeket rejtő erdélyi templomok feltárásánál, kutatásánál jelent plusz támpontot, ezekről ugyanis eddig nem lehetett tudni az időszakot, amikor készülhettek, hiszen nagyon kevés ábrázoláson vannak évszámok. Ezért a mostani datálások nagy segítségükre vannak a szakembereknek, hangsúlyozta.

A templom gazdag festett faberendezéssel rendelkezik, melynek kiemelkedő darabjai az átalakított, késő gótikus papi szék, a hajó fölötti kazettás mennyezet, melyet faoszlop által tartott mestergerenda támaszt, a padok, a déli és a nyugati bejáratok ajtószárnyai, a szószék és a szószékkorona. Az épület mellett 18. századi harangláb emelkedik, legrégebbi harangja Mátyás-kori, 1487-es.

„A Teleki László Alapítvány támogatásával ez az igen fontos vizsgálat is megvalósult, melyből kiderült, hogy a szerkezet egyik pontosan keltezhető fáját 1329–1330 telén vágták ki, így a szerkezet megépítésre már 1330-ban sor kerülhetett, tehát a falképek ennél nem lehetnek korábbiak” – hangsúlyozzák. A dendrokronológiai vizsgálatokat idén ősszel végezte el a csíkszeredai Anno Domini Dendrolab csapata a templomban kutató falkép-restaurátorok és művészettörténész kezdeményezésére.