Sándorhomok felfedezésre váró kincsei – A történelmi Kováts család öröksége turisztikai célponttá teheti a Szatmár megyei falut

A 40 hektárnyi saját tulajdonú szántóföldjük mellé további 84 hektárt bérelnek a falu történelmi családjának, a járdánházi és berenczei Kováts famíliának az örököseitől, akik hosszú évek során perelték vissza jussukat a kilencvenes években visszaszerzett kúria mellé. A régi Kováts birtok zömét ma a Bíró család gondozza, műveli, beleértve az egyhektáros kastélyparkot is.

Csak gépesítve megy

A fiatal agrárvállalkozóval szétnézünk a 831 lakosú faluban, ahol a magyar népesség a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, 2011-ben 788 főt számlált. A Kováts-kúria pincéjében tárolják a tavalyi krumpli jelentős részét, de a fiatal gazda rossz döntésnek tartja, hogy erre vállalkozott, mert

Miközben a tárolt burgonya súlya mintegy tíz százalékát veszíti el – nem beszélve az egyéb költségekről. És ezzel el is jutunk a homoki krumplitermesztők gondjaihoz, amire idén rátett egy lapáttal a hatalmas, három-négyszeres műtrágyaár-emelkedés is.

Tavalyra már drasztikusan lecsökkent a sándorhomoki krumpli termésterülete. Bíró Ábel szerint a korábbi 10–15 agrárvállalkozó közül, akik évi rendszerességgel nagyobb területen termesztettek burgonyát, szinte egyedül maradt a maga öt hektár területével, de még így sem tudja jobb árban értékesíteni.

„Képtelenség ilyen konkurencia mellett érvényesülni” – tárja szét a kezeit. Igaz, ő is megkeresett nagyáruházakat, hogy beszállító szeretne lenni krumpliból, káposztából, karfiolból vagy más zöldségből is. A Lidl azt ajánlotta, ha 40 üzletet el tud látni, akkor szerződést kötnek. A megfelelő nagyságú szántóterülete megvan hozzá, a gond csak az, hogy legalább 50 hektár burgonya megtermeléséhez több százezer euró értékű mezőgépsor kell, amelyek a betakarítás során is teljességgel kiiktatnák a munkáskezeket.

Eddig 40 ezer euró értékű, fiatal gazdáknak szánt pályázatot nyert, a két nagy traktort pedig lízingeli, és újabb nagy összegű uniós pályázatra is volna esélye, de őt is visszatartja az a tény, hogy mindenki fél a nagyüzemi zöldségtermesztéstől. Amihez tárolók és egyéb beruházások, csomagológépek kellenek, ugyanakkor

Visszatérhet a krumpli becsülete?

A beszélgetésünkbe bekapcsolódik a gazdálkodó édesanyja, Bíró Andrea is, aki szerint a kilencvenes években minden második háznál, a faluból összességében több százan foglalkoztak zöldségtermesztéssel, nagyon megérte a piacolás. Igaz, akkoriban a hazai zöldséget, gyümölcsöt keresték az emberek. De ez már múlt idő. Ábel a két kezén számolja össze, hány zöldségtermesztő maradt a faluban. Bizony több ujja van, mint ahány termelőt még ismer. Mezőgazdasági szakemberként azt tartja,

Újra szerepet kapnak a talaj tápanyag-utánpótlását elősegítő vetésforgók, felértékelődik a szerves trágya használata. Azok a nagybani termelők maradnak talpon, akik alkalmazkodni tudnak az új kihívásokhoz. Abban reménykedik, hogy visszatér a sándorhomoki krumpli becsülete is, amelyet újkrumpliként ma is keresnek pünkösd után a szatmárnémeti piacokon.

Főúri örökség

A falu megélhetését biztosító sándorhomoki gazdálkodást a 19. század folyamán honosította meg a Kováts család. Korabeli feljegyzések szerint az uradalomban dolgozott a falu szinte teljes felnőtt lakossága. Gönczy Tamás Kolozsváron élő fényképésszel, a család egyenesági leszármazottjával járjuk körül a családi örökség és a gazdálkodás történetét. Ez utóbbinak érdekes adaléka, hogy az  1862-ben Ybl Miklós tervei alapján berenczei Kováts Eduárd által épített homoki kúria későbbi lakójának, Kováts Sándornak a szintén Sándor nevű fia a Szatmár vármegyei faluba hosszas mérnöki tanulmányai után hazatérve gépesíteni akarta a gazdaságot. Az akkoriban már nagy hírnévnek örvendő apja erre így válaszolt:

Nem véletlen, hogy az arisztokrata család nagy megbecsülésnek örvendett a faluban. Az eredetileg Homok nevet viselő falu közössége kijárta azt, hogy településüket a 20. század elejétől Sándorhomoknak nevezzék. A kommunista rendszer, persze, minderről nem vett tudomást:

A tulajdonba vétel azonban csak papíron történt meg, mert a Szatmár megyei tanfelügyelőség kész tények elé állította az örökösöket: ha az épületet visszaveszik, a benne levő magyar osztályokat a szomszédos falu román iskolájával vonják össze. Ez elfogadhatatlan volt a Szatmárnémetiben élő örökösök számára, ezért úgy döntöttek, hogy még hosszú évekre ingyenesen a magyar diákok rendelkezésére bocsátják az épületet, amíg felépül a falu új iskolája.

Gönczy Tamás az örökösök ifjabb tagjaként a családi kupaktanáccsal közösen keresi az ingatlanok hasznosítási módját. A kívülről önerőből felújított kúria falára 1999-ben került fel egy márványtábla, amely az 1812-ben született berenczei Kováts Lajos közírónak, 1848-as országgyűlési képviselőnek, közlekedési államtitkárnak, a magyar vasút úttörőjének állít emléket. A két Kováts-ágnak külön kastélya volt a faluban: az út túloldalán, a falu központjában, közel a református templomhoz áll romokban a másik Kováts-kúria. A lázári polgármesteri hivatal szeretné rendbe hozni uniós pályázattal, miután a helyi önkormányzat tulajdonába került.

Gönczy Tamás  azt tervezi, hogy előbb-utóbb hazaköltözik Szatmárra, hogy kézbe vegye a család által eltervezett hasznosítási lehetőségeket. Uniós pályázatra készülnek, hiszen a gyönyörű kastélypark közepén található egyedi szépségű kúria teljes felújítása euróban hét számjegyű összeget jelent. Közösségi hellyé, kulturális centrummá szeretnék alakítani, amelyből pár rendezvény erejéig már kínáltak ízelítőt a környékbeli érdeklődők számára.

Búcsúzásként körbejárom az évszázados fáktól övezett hatalmas ingatlant. Erdély-szerte számos ehhez hasonló építészeti kincs gazdái keresik a családi örökség hasznosítási módját. Amit annak idején a kommunisták egyetlen tollvonással kisajátítottak, a rendszerváltás utáni évtizedek sem tudnak jóvá tenni.