Emellett a lakosság elöregedése fölött is elsiklanak a hivatalosságok, és nem veszik figyelembe, hogy az előre haladott kor miatt egyre több háztartási baleset következik be. Adrian Boţan főorvos, az egykori marosvásárhelyi égés- és plasztikai sebészeti klinika vezetője szerint nemcsak hogy kellemetlen, de rendkívül veszélyes is, ha a háziasszony a lobogó levessel forrázza le a mellkasát, a ház ura pedig a forró feketekávét önti a kezére.

Nem „üzlet” az égett betegekkel foglalkozni

Adrian Boţan úgy érzi, nincs mit várni azoktól az illetékesektől, akik többé-kevésbé nyíltan elismerik, hogy Romániának inkább megéri Nyugat-Európában kezeltetni a súlyos égési sérüléseket szenvedő betegeket, mintsem itthon orvosolni. Nem is annyira a kórházak felszerelése vinné el a pénzt, mint ahogyan a hatóságok lépten-nyomon hangoztatják: inkább azok fenntartása, működtetése követelne igényesebb munkát. Ugyanakkor

Boţan szerint nagy hiba, hogy sem az egyetemi tananyagban, sem pedig a rezidensvizsga tételei között nem szerepel az égések kérdésköre. Mint mondta, ezt csak azokban az egyetemi központokban oktatják, ahol égési sebeket ellátó kórházak működnek. „Nagyon nem is érdekli a fiatalokat, hiszen nem egy menő szakma. Aki plasztikai sebész szeretne lenni, nem az égett betegek hosszas kezelése miatt választja ezt a szakosítást, hanem az egyszerű és divatos esztétikai műtétekből származó gyors és biztos nyereségre gondolva. Gondoljunk csak bele: mennyivel egyszerűbb egy ajak botoxos feltöltése, mint egy megégett páciens megmentése és rehabilitációs folyamata” – figyelmeztetett a marosvásárhelyi főorvos. Szerinte Romániában legfeljebb húsz olyan szakember dolgozik – többnyire középkorú vagy idősödő –, aki képes ellátni és kezelni az égési sebeket elszenvedő betegeket.

Felszámolás vagy átnevezés?

A 2015-ös Colectiv-tragédia után az egészségügyi minisztérium több intézkedést hozott, melynek elsődleges célja a kezelési körülmények javítása lett volna. A kormányrendelet bizonyos passzusai azonban fordítva sültek el, véli Adrian Boţan.

„Hiába fordultam írásos panasszal a megyei önkormányzat vezetőségéhez, választ nem kaptam. Azaz igen: egy-kettő leváltottak, és félretettek” – panaszolta el a szakember, aki a kisebb égett sebek gyógyítására alakult részleget vezette közel három és fél évtizeden keresztül, létrehozásának pillanatától 2019 nyaráig.

Ezzel szemben Péter Ferenc megyeelnök leszögezte, hogy a Boţan által beterjesztett észrevételeket továbbította a kórháznak, amelynek vezetőtanácsa a tények ismeretében hozta meg a döntését. „A kórház önálló ügyvitelű intézmény, és a szóban forgó esetben a részleg átalakításáról a kórház döntött, az összes törvényes lépést és kötelezettséget betartva. Az átalakítást az egészségügyi minisztérium is jóváhagyta” – tette hozzá az önkormányzati vezető. A Maros Megyei Tanács sajtóirodája által megfogalmazott válasz szerint a klinikai kórház keretében működő plasztikai sebészeti és égési osztály átalakítása gyakorlatilag mindössze az elnevezés megváltoztatását jelenti, hiszen azokat a sérülteket, akiket korábban is elláttak ezen az osztályon, azaz a felszínes, kisebb sérüléseket, jelenleg is el tudják látni a klinikán. Az elnevezés megváltoztatására azért került sor, mert a klinika nem teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket előír a törvény az égési sérülteket kezelő részlegek számára, egy 2017-es törvénymódosítás ugyanis új feltételeket szabott ezen a téren.

A betegek húzzák a rövidebbet

A plasztikai sebész szerint nem éppen ilyen rózsás a helyzet; mint hangsúlyozta, az utóbbi évben teljesen ellehetetlenítették a munkáját, valósággal gúnyt űzve a betegekből. Előfordult, hogy az egyik pácienst négy napig tartották a sürgősségi osztályon, és csak nagy későre utalták át hozzá. Másokat meg hazaküldtek, és csak később, háziorvosi beutalóval jutottak el hozzá.

Harmincöt évvel ezelőtt Marosvásárhelyen elsősorban az Azomureş vegyi üzemnél, de más nagyvállalatoknál is bekövetkezett munkabalesetek miatt alakult meg az égés- és plasztikai sebészeti klinika. Az évtizedek során számos súlyos esetet kezeltek, bonyolult beavatkozásokat végeztek, de előfordult, hogy menthetetlennek tartott páciensek életét sikerült megmenteni. Sok beteget más városokból irányítottak Vásárhelyre. A részleg megszüntetésével kapcsolatosan lapunk két egykori pácienst is megszólaltatott. Cristina Eker és Alina Cotoi határozottan állítják, hogy a vásárhelyi szakembereknek köszönhetően menekültek meg és jöttek helyre. Alina marószódával forrázta le a karját, és egy ideig nem is hitte volna, hogy kezével valaha még markolni fog. Cristina férjével együtt került kórházba, és annak dacára, hogy Bukarestbe akarták szállítani, saját felelősségére nemet mondott, bízva a marosvásárhelyi kórház munkaközösségében. Mindkét fiatalasszony úgy véli, csak az képes egyszerű tollvonással eltüntetni egy ilyen fontos részleget, aki még életében nem égette meg még a kisujját sem.

Elkészült a terv arra vonatkozóan, hogy a sürgősségi kórház mellett épüljön meg az említett központ, amely minden előírásnak megfelel, és ahol minden feltétel biztosítva lesz a súlyos égési sérülések kezelésére is. „Senkit nem vigasztal ez az ígéret, hogy három, négy, talán öt év múlva Vásárhelyen is épül egy szuperklinika. Addig viszont mi lesz?” – tette fel a költői kérdést Adrian Boţan.