Sok minden nem változott a Colectiv-tragédia óta: Romániának terhére vannak az égett betegek

Az utóbbi harminc évben az ipari egységek leépülésével együtt az égett betegek kezelése is háttérbe szorult Romániában. A hatóságok csupán azzal számolnak, hogy lényegesen csökkentek a munkahelyi balesetek. A brassói traktorgyárban negyven évvel ezelőtt történt tragédia, amikor egy robbanásban 47-en meghaltak és 80-an megsebesültek, már a múlté. Ám arra senki nem gondol, hogy

a tűz nemcsak az öntődében vagy a bányában, hanem egy szórakozóhelyen is kiüthet, mint ahogyan négy évvel ezelőtt történt Bukarestben.

Emellett a lakosság elöregedése fölött is elsiklanak a hivatalosságok, és nem veszik figyelembe, hogy az előre haladott kor miatt egyre több háztartási baleset következik be. Adrian Boţan főorvos, az egykori marosvásárhelyi égés- és plasztikai sebészeti klinika vezetője szerint nemcsak hogy kellemetlen, de rendkívül veszélyes is, ha a háziasszony a lobogó levessel forrázza le a mellkasát, a ház ura pedig a forró feketekávét önti a kezére.

Adrian Boţan úgy érzi, nincs mit várni azoktól az illetékesektől, akik többé-kevésbé nyíltan elismerik, hogy Romániának inkább megéri Nyugat-Európában kezeltetni a súlyos égési sérüléseket szenvedő betegeket, mintsem itthon orvosolni. Nem is annyira a kórházak felszerelése vinné el a pénzt, mint ahogyan a hatóságok lépten-nyomon hangoztatják: inkább azok fenntartása, működtetése követelne igényesebb munkát. Ugyanakkor

a szakemberképzés sem lenne olcsó, hiszen egy égési sebekre szakosodott plasztikai sebész képzése átlagosnál hosszabb folyamatot feltételez.

Boţan szerint nagy hiba, hogy sem az egyetemi tananyagban, sem pedig a rezidensvizsga tételei között nem szerepel az égések kérdésköre. Mint mondta, ezt csak azokban az egyetemi központokban oktatják, ahol égési sebeket ellátó kórházak működnek. „Nagyon nem is érdekli a fiatalokat, hiszen nem egy menő szakma. Aki plasztikai sebész szeretne lenni, nem az égett betegek hosszas kezelése miatt választja ezt a szakosítást, hanem az egyszerű és divatos esztétikai műtétekből származó gyors és biztos nyereségre gondolva. Gondoljunk csak bele: mennyivel egyszerűbb egy ajak botoxos feltöltése, mint egy megégett páciens megmentése és rehabilitációs folyamata” – figyelmeztetett a marosvásárhelyi főorvos. Szerinte Romániában legfeljebb húsz olyan szakember dolgozik – többnyire középkorú vagy idősödő –, aki képes ellátni és kezelni az égési sebeket elszenvedő betegeket.

A 2015-ös Colectiv-tragédia után az egészségügyi minisztérium több intézkedést hozott, melynek elsődleges célja a kezelési körülmények javítása lett volna. A kormányrendelet bizonyos passzusai azonban fordítva sültek el, véli Adrian Boţan.

Marosvásárhelyen például a megyei kórház égett betegek részlegét egyszerűen felszámolták, beolvasztották a sebészetbe.

„Hiába fordultam írásos panasszal a megyei önkormányzat vezetőségéhez, választ nem kaptam. Azaz igen: egy-kettő leváltottak, és félretettek” – panaszolta el a szakember, aki a kisebb égett sebek gyógyítására alakult részleget vezette közel három és fél évtizeden keresztül, létrehozásának pillanatától 2019 nyaráig.

Ezzel szemben Péter Ferenc megyeelnök leszögezte, hogy a Boţan által beterjesztett észrevételeket továbbította a kórháznak, amelynek vezetőtanácsa a tények ismeretében hozta meg a döntését. „A kórház önálló ügyvitelű intézmény, és a szóban forgó esetben a részleg átalakításáról a kórház döntött, az összes törvényes lépést és kötelezettséget betartva. Az átalakítást az egészségügyi minisztérium is jóváhagyta” – tette hozzá az önkormányzati vezető. A Maros Megyei Tanács sajtóirodája által megfogalmazott válasz szerint a klinikai kórház keretében működő plasztikai sebészeti és égési osztály átalakítása gyakorlatilag mindössze az elnevezés megváltoztatását jelenti, hiszen azokat a sérülteket, akiket korábban is elláttak ezen az osztályon, azaz a felszínes, kisebb sérüléseket, jelenleg is el tudják látni a klinikán. Az elnevezés megváltoztatására azért került sor, mert a klinika nem teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket előír a törvény az égési sérülteket kezelő részlegek számára, egy 2017-es törvénymódosítás ugyanis új feltételeket szabott ezen a téren.

A plasztikai sebész szerint nem éppen ilyen rózsás a helyzet; mint hangsúlyozta, az utóbbi évben teljesen ellehetetlenítették a munkáját, valósággal gúnyt űzve a betegekből. Előfordult, hogy az egyik pácienst négy napig tartották a sürgősségi osztályon, és csak nagy későre utalták át hozzá. Másokat meg hazaküldtek, és csak később, háziorvosi beutalóval jutottak el hozzá.

Mindenkinek otthonról kellett hozni a kezeléshez elengedhetetlen kenőcsöt.

Harmincöt évvel ezelőtt Marosvásárhelyen elsősorban az Azomureş vegyi üzemnél, de más nagyvállalatoknál is bekövetkezett munkabalesetek miatt alakult meg az égés- és plasztikai sebészeti klinika. Az évtizedek során számos súlyos esetet kezeltek, bonyolult beavatkozásokat végeztek, de előfordult, hogy menthetetlennek tartott páciensek életét sikerült megmenteni. Sok beteget más városokból irányítottak Vásárhelyre. A részleg megszüntetésével kapcsolatosan lapunk két egykori pácienst is megszólaltatott. Cristina Eker és Alina Cotoi határozottan állítják, hogy a vásárhelyi szakembereknek köszönhetően menekültek meg és jöttek helyre. Alina marószódával forrázta le a karját, és egy ideig nem is hitte volna, hogy kezével valaha még markolni fog. Cristina férjével együtt került kórházba, és annak dacára, hogy Bukarestbe akarták szállítani, saját felelősségére nemet mondott, bízva a marosvásárhelyi kórház munkaközösségében. Mindkét fiatalasszony úgy véli, csak az képes egyszerű tollvonással eltüntetni egy ilyen fontos részleget, aki még életében nem égette meg még a kisujját sem.

Mind az önkormányzat, mind pedig a megyei kórház vezetői egy új, égési sérültekkel foglalkozó központ létrehozásában látják a megoldást.

Elkészült a terv arra vonatkozóan, hogy a sürgősségi kórház mellett épüljön meg az említett központ, amely minden előírásnak megfelel, és ahol minden feltétel biztosítva lesz a súlyos égési sérülések kezelésére is. „Senkit nem vigasztal ez az ígéret, hogy három, négy, talán öt év múlva Vásárhelyen is épül egy szuperklinika. Addig viszont mi lesz?” – tette fel a költői kérdést Adrian Boţan.