Az országot megelőző Bulgáriában például a kinti vécére kényszerülő lakók aránya 13,7 százalék. Magyarországon ez az arány 3,1 százalék, ami szintén elmarad az EU két százalék körüli átlagától.

„Ahhoz képest, hogy Romániában a beltéri illemhellyel nem rendelkező lakók aránya ezelőtt öt-hat évvel 36 százalék volt, a mostani 22 százalék komoly előrelépésnek számít. Csak hát még mindig messze áll a normalitástól” – értékelte a helyzetet Borbély László.

A kormány fenntartható fejlődési főosztályát vezető egykori környezetvédelmi miniszter rámutatott: a nyilvános vízellátó rendszerhez csatlakozottak aránya is alacsony, az eldugott kis falvakban és tanyákon a helyzet siralmas. Felvetésünkre, hogy a hatóságok miért nem kötelezik legalább a nagyvárosokat a csatornahálózat kiépítésére, Borbély azt mondta: ez magától értetődő volna.

Hozzátette, Izraelben olyan városrészeket is látott, ahol még egyetlen ház sem épült, de a földből a vezetékek már „kinőttek”, közben

Míg a bukaresti negyedet a román főváros talán legfélelmetesebb városrészeként tartják számon, Marosvásárhely adózási szempontból luxusövezetnek számító jeddi kijáratánál is hasonló a helyzet. Azzal a különbséggel, hogy az itt lakók nem negyven, hanem „mindössze” húsz éve várnak a csatornarendszer átadására.

– mondta Borbély. Hozzátette: mivel pluszköltséget igényel, sokszor a lakókat is nehéz meggyőzni arról, hogy a szennyvíz lefolyásának megoldása higiéniai és környezetvédelmi kérdés. További akadály a bürokratikus rendszer. Borbély felelevenítette, hogy egy évtizeddel korábban, amikor a környezetvédelmi tárca élére került, Románia az első volt az EU-ban az aláírt víz- és csatornázási beruházási szerződések számát tekintve.

„2013-ban kiderült, hogy a papírra fektetettekből nagyon kevés valósult meg” – számolt be. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bürokrácia, az óvások és az esetleges perek késleltetik a folyamatot. Borbély László a marosvásárhelyi székhelyű Aquaserv példáját hozta fel: a regionális szolgáltató négy évet várt, míg a konzultáns cég előkészítette a közbeszerzési eljárást.

Nem az iskolákat kellene bezárni

Kérdésünkre, miszerint segítené-e az ügyet, ha az egészségügyi minisztérium bírságolná azokat az önkormányzatokat, amelyek még a tan­intézetek vízellátásáról és csatornázásáról sem gondoskodnak, Vass Levente, a szaktárca frissen kinevezett államtitkára nemmel válaszolt. Kifejtette, a közegészségügyi igazgatóságok eddig is megtagadták a működési engedély kibocsátását, azonban a pénzbüntetés pontosan azokat sújtaná, akik éppen anyagi gondok miatt nem vezették be a vizet az iskolába. „Azzal meg, hogy bezá­ratunk egy iskolát vagy óvodát, a gyerekeket büntetnénk. A lényeg a nevelésen van, ebben tud segíteni a hatóság” – hangsúlyozta a szakpolitikus.

Emlékeztetett egy másik felmérésre, miszerint

A másik gondot falun a kinti illemhelyek és az istállók elhelyezése jelenti. Számos gazdaságban ezek szinte törvényszerűen a vízlelő hely fölött vannak, az innen származó levek pedig beszivárognak a kútba. „Az egész rendkívül komplex fejlesztési kérdés, amelyben három minisztérium összefogására volna szükség: az egészségügyi tárca mellett a fejlesztési, illetve az oktatási minisztérium bevonására is szükség volna” – vélekedett Vass Levente.