Erre a megállapításra jutott az Erdélyi-szigethegységben, Kiskoh település mellett fekvő Medve-barlang felfedezője, Traian Curta. A Medve-barlang felfedezőjeként is számon tartott Traian Curta nyugalmazott bányász, aki 1975-ben elsőnek ereszkedett a robbanás által feltárt űrbe, hozzá nem értéssel, hanyagsággal és szándékos rongálási szándékkal vádolja a barlang jelenlegi ügykezelőit, a Transilvania Tour cég alkalmazottait.

Curta attól tart, hogy amenynyiben nem vigyáznak kellőképpen az egyedülálló kincsre, az könnyen a közeli Bükk-barlang sorsára juthat, melyet nem sokkal a Medve-barlang előtt fedeztek fel, majd beavatatlan kezek szinte teljesen lepusztították.

Robbantómesterből barlangőr

Traian Curta nyugalmazott bányász a kijáratnál húzza meg magát. Turistaidényben hétfő kivételével naponta itt van, emléktárgyas kínálata némileg eltér a parkoló környékén megtelepedett bóvliárusokétól. A 68 éves férfitól nem csak a barlangot meg annak felfedezési körülményeit bemutató képeslapokat, többnyelvű DVD-ket lehet vásárolni. Ha az ideje engedi, és a látogatók igénylik, rövid szpeológiai és földrajzleckét is tart.

„Szívesen válaszolok a turisták kérdéseire, mert azok nem sokat tudnak meg a barlang idegenvezetőitől. Olyanokra bízták ezt a munkát, akik nemhogy idegenvezetőnek, de talán még juhászoknak sem lennének jók itt, a hegyekben” – háborog. Curtát egyéb is zavarja: miután évtizedekkel ezelőtt sokáig ő maga őrködött a barlang épségén, ma, amikor a nagyváradi Micula testvérek egyik cégére bízták a barlang ügykezelését, egyre több rongálást tapasztal. Elismeri, a látogatók sem fegyelmezettek, egyikük-másikuk a tiltás ellenére is megfogdossa a falakat, de amikor naponta akár húsz csoport is végigsétál a járatokon, szinte lehetetlen kiszűrni azokat, akik kíváncsiságukkal kárt tesznek a természetben.

„Ennél sokkal nagyobb gondot és kárt okoznak azok, akik a barlang felügyeletére hivatottak – mondja a nyugalmazott bányász, majd mesélni kezd. – Ez a barlang már nem úgy néz ki, mint hajdanán. Valamikor havonta kétszer mosták, tisztították. Ma már senki nem foglalkozik ilyesmivel. Szemetes, helyenként hínáros, mohás. Egyre több sztalagmit és sztalaktit hiányzik. Azokat nem a látogatók törik le. Nemrég arra figyeltem fel, hogy néhány letört darab félre volt téve. Valaki készült kivinni a barlangból, csak várta a megfelelő alkalmat. Szóltam, ahhoz, hogy kiderüljön: valakiknek beleköptem a levesébe, elrontottam az üzletüket.” Traian Curta úgy érzi, napi jelenléte egyre kellemetlenebb az itt dolgozók számára.

Az idős férfi egyébként nem tartja magát felfedezőnek, csupán egy szerencsés bányásznak, aki ott volt, amikor robbantottak, és megnyílt a hegy oldala. Ő volt az első, aki lebátorkodott a mélybe, és lámpája segítségével megcsodálhatta az előtte feltáruló, elveszettnek hitt világot. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért szinte saját gyermekeként kezeli a barlangot. Észrevételeivel, megjegyzéseivel vagy olykori akadékoskodásával egyesek számára már régóta kényelmetlenné vált. Egyszer-kétszer már megpróbálták rávenni, hogy ne foglalkozzék többé a barlang dolgaival, de a nyugalmazott bányász nem hagyja magát.

Most is tartja magát ahhoz az ígéretéhez, amit a 70-es évek derekán az akkori Bihar megyei elsőtitkárnak tett, aki gratulált a felfedezéshez, és megbízta a barlang őrzésével. Attól a naptól Curtának már nem kellett többé a márványbányában dolgoznia, mindössze egy feladata volt, amiért fizetést kapott: óvni, védeni a Medve-barlangot. Mint mondja, a véletlen felfedezésért soha senki nem részesítette valamiféle anyagi juttatásban, az akkoriban oly divatos prémium is elmaradt. Megszorították a kezét, és köszönetet mondtak.

„Nekem ennyi is elég volt, hisz boldog voltam. Miután a barlangra felszerelték a vasajtókat, a párttitkár ideadta a kulcsot, és a lelkemre kötötte, hogy az én tudtom és beleegyezésem nélkül semmi nem történhet itt. És hosszú éveken keresztül nem is történt semmi baj!” – büszkélkedik, miközben visszaemlékezéseit már több, autogramért igyekvő gyerek is hallgatja.    

Cáfolt vádak

Amikor a Traian Curta által felhozott vádakkal szembesítjük, a Transilvania Tour barlangadminisztrátora, Marius Miheş határozottan tagad mindent. Azt állítja, hogy csak olyanok vádolják őket, akiknek érdekük lenne lecseréltetni a jelenlegi ügykezelőket. „Azon gondolkodunk, hogy pereljük be őket. Ha meg az újság sem tárgyilagos, önökkel szemben is taktikát váltunk” – tör ki indulatosan Miheş, aki ezt követően visszautasít mindenféle kommunikációt lapunk munkatársával.

Elégedettek is, meg nem is

Az öreg bányász által jelzett rendellenességekről a környezetvédők is tudnak, ám bizonyítékok híján tehetetlenek. A környezetvédelmi őrség vezetője, Gheorghe Raţiu azt állítja, a tavaly néhány csehországi barlangfosztogató nyomában volt, de a tettesek végül kicsúsztak a keze közül.

A nagyváradi Dezső József viszont nem osztja Traian Curta aggodalmait. A középkorú férfi, aki 1970 óta kutatja az Erdélyi Érchegység barlangjait, egyenesen azt állítja, hogy a kiskohi természeti csoda „ismét elérte az 1975-ös szintjét”. „A barlang nem lehet ugyanolyan szép, érintetlen, mint amikor Curta megtalálta. De amióta a Micula testvérek vállalkozása átvette az ügykezelését, sok minden jóra fordult” – hangoztatja a váradi természetbarát. Ugyanezt vallják a kiskohi önkormányzat vezetői is. Cornel Todea alpolgármester úgy véli, hogy amíg a volt megyei turisztikai vállalathoz, majd rövid ideig a községházához tartozott, nem volt ennyire karbantartva.

„A Transilvania Tour sokat fektetett ebbe a barlangba – erősíti meg kollégája szavait a település polgármestere, Saveta Oşvat. – Az önkormányzat is bérbe vette volna, de mi labdába sem rúghattunk. Viszont az az igazság, hogy ügyesen adminisztrálják.” Felvetésünkre, miszerint a barlangot számos csonkítás érte, Saveta Oşvat elismerően bólogat. „Hallottam, ezt beszéli az egész környék. De bizonyítani nem tudjuk” – vonja meg a vállát. Az elöljáró akkor is lehangolódik, amikor a barlang környékét hozzuk szóba. Beismeri: polgármesterként is, helyi lakóként is szégyelli magát azért a zsibvásárért, ami a parkolótól a barlang bejáratáig tart. „Tudom: egy tágas és civilizált parkolót kellene kialakítanunk, és fel kellene számolnunk azt a bazárt. Idő és pénz kérdése” – mondja. 

A barlang szenved

Eközben azonban a kolozsvári székhelyű Emil Racoviţă Barlangkutató Intézet egyik munkatársának álláspontjából az derül ki, hogy a helyzet jóval súlyosabb, mint ahogy az amatőr barlangász meg az önkormányzati vezetők felvázolták. Rajka Géza szerint a Transilvania Tourt kizárólag csak üzleti szempontból érdekli a barlang sorsa.

„Az átalakításokat egy komoly tanulmány elkészítésének kellett volna megelőznie. Korlátozni kellene a turisták számát, és az előírt húsz személy helyett nem szabadna egyszerre negyvenet is beengedni. Nem kellene szinte egész nap égetni a reflektorokat, mert a villamos energia melegíti a légteret és növeli a páratartalmat. Nem mondom, az üzletemberek végzik a dolgukat, de eközben a barlang szenved” – állítja a Román Tudományos Akadémia keretében működő intézet munkatársa.

Rajka szerint az is sokat elárul a barlang gondozásáról, hogy nem egy esetben, közmunka keretében, a kolozsvári egyetemisták gyűjtötték össze a barlang patakjaiba bedobált pénzérméket, és szintén ők tisztították le az algákat a falakról. A szakember nem tartja kizárhatónak Traian Curta állításait, annál is inkább, mivel arra is volt már példa, hogy a túravezetők, egy kis figyelmesség ellenében, a barlang idegenek előtt bezárt természetvédelmi rezervátumába is elkalauzolták a látogatókat.

Aggasztónak tartja a helyzetet Mihai Togor, a Bihar Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője is, aki már a bűnügyi feljelentés lehetőségét is meglobogtatta a barlang jelenlegi adminisztrátorai előtt. Véleménye szerint nem sok hiányzik ahhoz, hogy a hatóságok elrendeljék a Medve-barlang bezárását. A letört cseppköveket illetően, a barlangkutató búvár elmondta, hogy az intézetük térképének segítségével le lehetne ellenőrizni a rongálódások eredményeit.

Az idegen hozzon idegenvezetőt

Ahhoz képest, hogy idegenforgalmi berkekben az ország leggondozottabb és legjobban kiépített barlangjaként tartják számon, a Medve-barlang jegypénztár melletti előtere, a maga ridegségével a 70–80-as évekre emlékeztet. A nyilvános illemhelyeken ugyan történt némi változás, kicserélték a falon a csempét, a vécékagylókon viszont, ami fent befolyik, alul kicsordogál. A mosdóban nincs szappan, azaz mégiscsak akad folyékony formában, mindössze rá kell bukkanni arra az European Drinks-es félliteres pillepalackra, amibe eredetileg a hegy túlsó oldalán, a Micula fivérek egy másik cége üdítőt töltött.

A körülmények a parkolóban vagy az autóktól a barlanghoz vezető úton sem bizonyulnak sokkal jobb turistacsalogatóknak. A déltájt érkező gépkocsivezetők már csak a zöldövezetben találnak parkolóhelyet, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem kell leperkálniuk érte annyit, amennyiben az őrrel sikerül kiegyezniük. A parkolótól a barlang bejáratáig kirakodóvásárt idéző árusok sorjáznak.

Körülöttük csupa szemét, de szemlátomást egyiküket sem zavarja a látvány. Így is vidáman tudják kínálni a még meleg házi süteményeiket, a környéken szedett áfonyából meg málnából készített szörpöt, pálinkát vagy éppenséggel a szalonnát. Ha a látogató esetleg valami jellegzetes emléktárgy felől érdeklődik, akkor gyümölcsöt vagy angyalkát ábrázoló giccsel kínálnak. Olyanról, aminek esetleg köze is lenne a Medve-barlanghoz, nem hallottak. Pult alól, száz lejért előkerül viszont egy tíz centiméter körüli cseppkő. Az árból alkudni is lehet, de ahhoz már nagy tételben kell vásárolni. Az elárusítónő ötöt is adna négynek az áráért, amikor meg látja, hogy sokalljuk a négyszáz lejt, utánunk szól, mondván, hogy még engedhet az összegből.

A barlangban az igénytelen öltözetben megjelenő idegenvezetőnk, végig zsebre dugott kézzel és gépies monotonsággal sorolja a legfontosabb adatokat. Amikor a végén rákérdezünk, hogy a kedvünkért össze tudná-e foglalni mindezt angolul vagy németül, esetleg magyarul, Ioan Jula nemlegesen int. „Öten vagyunk, de mind románok. Lehet szó arról, hogy más nyelven kapják a tájékoztatást, de akkor önöknek kell hozniuk idegenvezetőt” – világít rá a megoldásra.  

Ha a körülmények nem is, de a jegy ára mégiscsak tartja a lépést az uniós trenddel. Mindenkitől szigorúan elkérik a 10 lejt, függetlenül attól, hogy esetleg még óvodás vagy kisnyugdíjas, netán testi fogyatékkal élő személy. Annak, aki fotózni vagy filmezni is akar odabent, 15, illetve 25 lejt kell lepengetnie.