Összeforrasztani a vallásosságot a kultúrával: Böcskei László katolikus püspök a spirituális-architekturális tengelyekről

– Két évvel ezelőtt, amikor beütött a világjárvány, és áttételesen „kizárta” a közönséget a kulturális intézményekből, Ön a pandémia negatívumához hasonló nagyságrendű pozitív választ adott: felajánlotta a nagyváradi püspöki palota csodálatos kertjét a filharmóniának a heti koncertek megtartására. Így esett, hogy egész nyáron át, csütörtökönként jobbnál jobb hangversenyeken vehettünk részt a Kanonok-sorral átellenben. Tavaly nyáron is volt néhány komolyzenei est, de nem hetente, mivel már jóval előbb feloldódott a járvány miatti teremzárlat. Az utóbbi időkben viszont egyre gyakrabban érkeznek hírek különböző tematikájú képzőművészeti kiállításokról – a palotában. Vagyis szó sincs egyszeri kulturális tevékenységről, épp ellenkezőleg. Új kultúrtér születésének lehetünk tanúi?

– A legtömörebben azt mondhatom, hogy igen, de részletezem is egy kicsit. A téma fontos kiindulópontja ugyanis a nagyon hosszúra elnyúlt visszaszolgáltatási akció végső sikere, az, hogy visszakerült a 18. században épült palota a püspökség tulajdonába. Ezzel együtt viszont megindultak a tanakodások, mi is lesz az impozáns épülettel, illetve sikerülni fog-e eredeti szépségében restaurálni és méltóképpen kihasználni az adott tereket. Sokféle vélemény hangzott el, és természetesen nekünk is megvoltak a megfelelő elképzeléseink. Fel se merült, hogy az egyházmegye foglalja el és lakja be az egész épületet, sokkal inkább olyasfajta elképzelés lebegett előttünk, amihez hasonlót követve építtette fel két és fél évszázada Patachich Ádám püspök: összeforrasztva a vallásosságot a kultúrával.

Más szóval a múltat a jelen és a jövő szolgálatába igyekszünk állítani. Ebben a szellemben készült el a felújítási terv, és valósult is meg, egyelőre az épület kétharmadának felújításával. Négy előadótermünk van, ahol ideális kulturális képzés is megvalósítható, ugyanis a zenei vagy más témájú előadásokra érkezők akarva-akaratlan a kiállításokat is megtekintik, és megérzik a mi munkánk mozgatórugóját, azt, hogy az idő nem állt meg, a jelenünket éljük, a jövőért dolgozva.

– A kiállításokkal kapcsolatban milyen szempontot követnek a tárlatok szervezésekor?

– Nem csak vallásos, hanem laikus témákkal is foglalkozunk, mondhatnám úgy is, hogy mindazzal, ami a mai embereket foglalkoztatja, és ami hozzásegít a szellemi és lelki elmélyüléshez. Az események rendezésekor arra is gondolunk, érezze úgy a látogató, ide vissza kell jönnie, hogy újból feltöltődjék lelkileg-szellemileg. Egyébként ez a gondolat is Patachich Ádámtól származik, akik az elmondottak érdekében fektetett olyan hangsúlyt a zenei bemutatókra, udvari zenészeként foglalkoztatva Michael Haydnt. Ezt a városi közösségről szóló szellemiséget a 19. században is sikeresen folytatták, nem véletlen, hogy szívesen látogattak ide császárok és királyok, például Ferencz József és felesége, Sissi, több alkalommal is.

Egyébként Szent László helyes tiszteletének továbbadását fontos feladatunknak tartjuk, a felújítás befejeztével megalakult vallásturisztikai iroda munkatársai, akik maguk fogadják a vendégeket, célként tűzték maguk elé, hogy az itt látottak nyomán az ide érkező turista zarándokként távozzék, azzal a gondolattal, hogy ide vissza kell jönnie. A látogatók megtekinthetik Szent László hermáját, megismerkednek tevékenységével, de tovább menve a palotában, például a művészeti galériában követni lehet Patachich idejétől kezdve a püspöki fejlődést, a török idők utáni újrakezdést, a váradi egyházmegye felvirágzását, majd a második emeleten a szigorúan vett kortárs művészeti alkotásokkal találkozhatnak, jelenleg például a Ady Endre Líceum diákjainak műveivel. Vagyis íme a már említett Szent Lászlótól napjainkig.

– A felújítás nagyon sok időt vett igénybe. Miként zajlottak a munkálatok, milyen váratlan felfedezések történtek?

– Majdnem négy évig tartott, mivel munka közben akadtak meglepetések. Például az eredeti falfestmények a többrendbeli meszelés alól „bukkantak elő”, úgyhogy új helyzet alakult ki: az egyszerű felújítás helyett restaurálni kellett az épületet, feltárni a régieknek egy értékes tér iránti igényét. A tetőszerkezet is tartogatott meglepetést, úgyhogy szükség lett restaurátor szakemberekre, de az eredmény sem maradt el: a tetőtér olyan lett, mint egy ékszerdoboz. Nagyon eredményes volt a restaurátorokkal az együttműködés, a munkások nagy része az Érmellékről jött, jó tapasztalat volt a közös munka.

Végül csak három maradt meg, köztük a 19 540 literes legnagyobb hordó, a többit szétszedték, és a dongákból parkettet készítettek. A tetőcserepek egy része viszont átkerült Kolozsvárra, a Szent Mihály-templom felújításánál használták fel. Szintén a munkálatok során derült ki, hogy Patachich püspök külön téglát nyomatott az építkezéshez, a névjegyével, illetve feltárultak azok a folyosók a falakban, ahol a cselédek jártak fel tüzet rakni. És megtaláltunk a 60-as évek végéről egy időkapszulát, melyből kiderült, mikor kezdték el az ezer görög menekült távozása utáni felújítást.

– A püspöki palota és a székesegyház körüli csodás parkról még nem beszéltünk. Ez is az eredeti tervezés része?

– Ki kell javítanom: nem parkot gondozunk, hanem kertet. Egyébként természetesen ez is az eredeti terv része: 5,6 hektárnyi kert. Akarva-akaratlanul közelebb kerülünk a természethez, az elődök által létrehozott dendrológiai kerthez. Védett terület, hisz a magnóliák és a gingko biloba (páfrányfenyő) 120 évesek, a tölgyfa pedig 180 éves. De idővel sikerült konzerválni őket és kiegészíteni új, ámbra- és júdásfacsemetékkel.

Újdonság a székesegyház melletti bibliai kert, illetve sétány a Szentírásban szereplő növények, a bor és kenyér jelképre utaló bibliai gabonák (árpa, köles, búza) és szőlő, de vannak bibliai virágok (liliom), fűszernövények (zsálya, menta, kasvirág, csipkebokor, hagyma, fokhagyma) és gyümölcsfák is (gránátalma, olívafa, datolya­pálma). Minden növénynél van egy kis tábla, egy-egy utaló mondattal a Szentírásból, ez a kertrész tehát az információ és a nyugalom helye.

Tehát igyekszünk úgy alakítani a környezetünket, hogy ne csak a templom vonzása, az ottani lelki töltekezés működjék, de meghatároztuk a két spirituális-architekturális tengelyt is: az első a templomtól (Jézustól) Szent László szobráig (az építőig), de ugyanazon a vonalon van Szaniszló püspök szobra is, akit a szegények atyjának neveztek. Ez az út tehát bizonyítja, hol vannak a gyökereink, s hogy mindig tenni kell valamit egymásért.

A másik vonal a bejárattól a barokk kerten át a barokk palotáig, ami nagyon jó pasztorációs felület. A kertprojekttel kapcsolatban még annyit mondanék, hogy a szarvasi arborétummal működtünk együtt, egy kertész jött Párizsból, de most már van tájépítészünk is, aki a kert­építéssel foglalkozik.

– Visszatérve a kulturális eseményekhez: mit terveznek a közeljövőben?

– Artur Kaganovszkij hegedűművész virtuózaival a tervezett három koncert közül az áprilisi és májusi már nagyon szép sikerrel lezajlott, júniusban lesz még kettő. Fontos esemény, hogy az orgona visszakerül a székesegyházba, ennek megáldását is megrendezzük. Fontosnak tartom az összefogást az illetékes intézményekkel, de fontos egymásnak segíteni, hiszen az együttműködésből mindenki kaphat valamit, és népszerűsíteni a fiatalokat: kiállítást rendeztünk például a bejáratnál a művészeti iskola diákjai számára, a Föld Napja tiszteletére.