Öngyógyító szervezet: Felméri Judit marosvásárhelyi homeopata az alternatív gyógymódokról

Az alternatív vagy komplementer gyógyászat alatt tulajdonképpen a hagyományos kezelésen és gyógyszereken kívüli, egymástól nagyon eltérő, esetenként ősi, máskor újabb gyógymódokat értjük, amelyeket az utóbbi időben egyre többen vesznek igénybe. Közéjük sorolható a homeopátia is, amelynek alaptétele (tudniillik a betegséghez hasonló hatást kiváltó szerekkel gyógyít) az úgynevezett hagyományos orvoslással egy idős, de csak a 18. század végén került újra felfedezésre.

Az alternatív gyógymódok alkalmazását illetően dr. Felméri Judit marosvásárhelyi gyerekgyógyász és homeopata kifejtette, hogy enyhe betegségek kezdeti stádiumában érdemes első lépésként olyan mellékhatásmentes, sokszorosan kipróbált, természetes gyógymódokhoz folyamodni, amelyek tiszteletben tartják és „aktiválják” a szervezet öngyógyító képességeit.

A jól bevált, házi praktikák között megemlítette a megfázás utáni forró fürdőt, a száraz ruhával fedett hideg vizes borogatást – amely a gyulladások külső kezelésére alkalmas –, a nyílt seb nélküli sérülések jegelését, illetve enyhébb emésztőrendszeri gyulladások esetén a diétát, amely sokszor önmagában is képes megoldani a problémát. A könnyű, irányított mozgás, mint mondta, megkerülhetetlen az ízületi panaszok esetében, de sok más bajon – így a puffadáson vagy a székrekedésen –, sőt akár lelki problémákon is segíthet.

„Elhúzódó, kellemetlen betegségállapotoknak vehetjük elejét, ha figyelünk a szervezet jelzéseire, és nem hagyjuk, hogy a betegség elhatalmasodjon. Ugyanakkor ezek a módszerek nemcsak alternatívaként, hanem a betegség súlyosbodása és a gyógyszeres kezelés szükségessé válása esetén kiegészítő gyógymódként is használhatók” – egészítette ki.

A szakember szerint a homeopátiát gyakran tévesztik össze a természetgyógyászat különböző ágaizataival. Ezek közül is leggyakrabban a fitoterápiával, amely különféle gyógynövényeket használ teák, krémek, tinktúrák és porok formájában, vagy a gemmoterápiával, amely az egyes növényrészek – például rügyek – glicerines-alkoholos kivonatával gyógyít, igencsak hatékonyan. De előfordul az is, hogy a növényi illóolajokat használó aromaterápiával, vagy a virágesszenciákat alkalmazó Bach-virágterápiával tévesztik. A hasonlóság az említett gyógymódokkal abban áll, hogy a homeopátiás szerek 60%-át szintén növényekből állítják elő, illetve rokon vonás a holisztikus szemlélet is, amely az emberi szervezetet egységes egészként látja és kezeli, ugyanakkor alapvető különbség, hogy a homeopátia, egyedüliként, nem a meggyógyítani kívánt tünetekkel ellentétes, hanem az azokhoz hasonló hatást kiváltó szerekkel gyógyít – mondta.

Másik, lényeges különbségként kiemelte, hogy a homeopátia minden esetben speciális gyógyszergyárakban előállított, törzskönyvezett készítményeket használ, amelyeket kizárólag patikákban forgalmaznak. A gyógymódot – a legtöbb európai országhoz hasonlóan – Romániában is csak szakképzett orvosok gyakorolhatják hivatalosan. „Az egészségügyi minisztérium 1980 óta szervez posztgraduális, összevont képzéseket az országban, a szakdiplomát két év alatt, többlépcsős vizsgával lehet megszerezni. A román egészségügyi biztosítási rendszer, az akupunktúrával együtt, támogatja ezt a módszert – hogy mennyire nevetségesen kis összeggel, az más kérdés” – magyarázta.

Mint megtudtuk, a klasszikus homeopátia nem elkülönített betegségekkel, hanem tünetegyüttesekkel dolgozik, nem a betegségre, hanem a betegre fókuszál. A kezelés minden esetben személyre szabott, így a szerek bevétele is kizárólag orvosi tanácsra történhet. „Minél pontosabban el tudja mondani a beteg, hogy mi bántja, és az orvosnak minél pontosabban sikerül a tüneteket összegyűjtenie és értelmeznie, a gyógyulás annál biztosabb. Egy-egy konzultáció tulajdonképpen egy időigényes ismerkedési folyamat, amelyben az orvos ráhangolódik a betegre” – tette hozzá. A készítmények olyan anyagok kis adagját tartalmazzák, amelyek nagy mennyisége egészséges emberekben a beteg meggyógyítandó tüneteihez hasonló tüneteket idéz elő. Ez a homeopátiás hatás indítja be a beteg védekező erőit, és vezet el végül a gyógyuláshoz a belgyógyászati betegségek nagy részében, de számos más, így egyes kissebészeti, vagy bőrgyógyászati esetekben is.

A szakember szerint a hagyományos orvoslás kezdettől fogva – amióta a német származású Samuel Hahnemann az 1700-as évek végén kidolgozta és rendszerbe foglalta – idegenkedik a homeopátiától. Egyik legnevesebb képviselője, Constantine Hering ugyanakkor épp a módszer téziseinek megdöntésére tett igyekezete közben győződhetett meg annak hatékonyságáról, amikor az amputálás előtt álló ujját a homeopátiás készítmények mentették meg – mesélte. Az ellentét oka szerinte abban is kereshető, hogy Hahnemann (aki maga is orvos volt, de – miután belátta, hogy a korabeli gyógymódok inkább ártanak, mint használnak a betegeinek – kilépett a gyakorlatból) szokatlan vehemenciával támadta kora orvostudományát. A doktornő ugyanakkor elismerte, hogy a homeopátia hatásmechanizmusára jelenleg nincs természettudományos magyarázat, ezért a reáliák felől megközelítve nehéz elfogadni azt. „A hormézisz jelenségével kapcsolatos kutatások talán közelebb visznek majd a nagyon kis adagok gyógyhatásának megértéséhez” – tette hozzá.

„Sok beteg elmondja, hogy több helyen járt már és semmi sem segített rajta, ezért döntött úgy, hogy kipróbálja a homeopátiát, amelynek hatékonyságáról rokonaitól, ismerőseitől hallott. Mások a háziorvos javaslatára jönnek, és ez is igazolja, hogy vannak még, akik hisznek a szemüknek. Ha egy hetekig tartó köhögést pár óra alatt sikerül megállítani, engem nem zavar, hogy a szerben, amitől ez a „csoda” bekövetkezett, nincs mérhető mennyiségű hatóanyag” – magyarázta.

dr. Felméri Judit mindenekelőtt a megelőzés híve, így nem meglepő, hogy a hozzá érkezők jelentős része gyerek, a módszer leglelkesebb támogatói pedig az édesanyák. Mint mondta, a homeopátiás szerek különösen hatékonyak a legfiatalabbak körében: szoptatási vagy fogzási panaszoktól, légúti betegségeken és allergiákon át különböző emésztőrendszeri panaszokig nagyon széles skálán alkalmazhatók.

A leggyakoribb népbetegségek kialakulásának megelőzését a szakember elsősorban az egészséges életmódban látja, de ezt szerinte több tényező is akadályozza. Aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek átlag tizenhárom évig, napi öt-hat órát ülnek az iskolapadban, majd otthon két-három órát a házi feladat mellett, amihez az utóbbi évtizedben a számítógéppel és okostelefonnal töltött – nem kis mennyiségű – idő is hozzáadódik. Említést tett emellett a boltokban kapható, kívánatos, ám magas cukor-, só-, és zsírtartalmú, egészségtelen ételekről, valamint a médiából érkező, stresszhatású hírekről és a mindent elárasztó gyógyszerreklámokról is.

Véleménye szerint ugyanakkor a tömegsport felszámolása, illetve az sem segít, hogy a sportolási lehetőségek korlátozottak, és egyre nagyobb anyagi ráfordítást igényelnek. Mindez ellen az emberek az egészséges életmódhoz való jog követelésével küzdhetnek, ami növeli annak esélyét, hogy pozitív irányba változzanak a külső, meghatározó tényezők. „Biztató, hogy a fiataloknak egy kisebb csoportja felismerte az „agyoncivilizált” élet veszélyeit, és tudatosan kerüli annak csapdáit: gyalogol, sportol, jógázik, egészségesen táplálkozik, a gyerekeit alternatív iskolákba járatja, és ha beteg, nem mérgezi magát vény nélküli, marokszámra szedett gyógyszerekkel. A többségnél azonban nagy bajok vannak” – vélekedett.

Elmondta, hogy az orvos felelőssége mérlegelni, majd adott esetben nemet mondani a betegnek a gyógyszerekre: sokan ugyanis akkor is gyógyszerekhez folyamodnak, amikor a szervezet magától, vagy nagyon kis segítséggel képes megoldani a problémát. Hozzátette, természetesen figyelni kell a test jelzéseire, nem engedni, hogy a betegség elmélyüljön, ugyanakkor túlságosan előzékenynek sem jó lenni, – mint mondta – meg kell tanulni felismerni azt a pillanatot, amikor a szervezetnek már komolyabb segítségre van szüksége.

Véleménye szerint a homeopátia elterjedése az egyre aggasztóbb antibiotikum-rezisztenciára is megoldást nyújtana. Mint mondta, az orvostársadalom nagy része még mindig az antibiotikumban lát biztosítékot a betegség súlyosbodásának megelőzésére, ezért olyan esetekben is felírják azokat, amikor nem indokolt. Meglátása szerint ha az orvosi egyetemeken alapképzésben tanítanák a homeopátiát – mint ahogy a gyógyszerészetin fakultatív kurzusként oktatják is –, sok vidéki orvos megnyugodhatna, mert lenne a kezében egy hatékony módszer például a vírusos betegségek legyőzésére. „A betegséget holisztikusan megközelítő gyógymódok erénye abban áll, hogy a beteget teljes egészként kezelik. Valahogy meg kellene találni az összhangot alternatív és klasszikus medicína között; ebben a felállásban pedig már nem alternatív, hanem komplementer gyógyászatról beszélhetnénk. Nem kiszorítósdit kellene játszanunk, hanem egyesíteni erőinket a beteg egészségi állapotának helyreállításáért” – fejtette ki a szakorvos.