Az utat szinte két-három hetente foldozgatják, de a megfelelő alap hiányában a betömött kátyúk kiújulnak, a közelükben mások jelennek meg. Amikor az utat és az út menti házakat építették, senki nem gondolt arra, hogy hosszú évtizedek múltán egyrészt ennyire megnő a Kolozsvár és Brassó közötti teherforgalom, másrészt hogy az Alsó-Nyárádmente lesz Marosvásárhely „terelőútja”.

A megyei út az 1990 óta folyamatosan hangoztatott számos ígéret ellenére sem kapott más alapot, mint ahogyan a falvak mögött elhúzódó alternatívát sem. Mi több, a növekvő forgalmi igényeknek eleget téve, az illetékesek valamelyest még szélesítettek is rajta, még közelebb hozva a dübörgést a lakóházak falaihoz.

Remeg a föld, koccannak a poharak

„Sajnos, amikor szélesítettek, nem vették figyelembe, hogy a Nyárádmente nem a Szászföld és nem a Bánság, ahol az egymással szemben lévő házak között akár ötvenméteres vagy annál nagyobb távolság is lehet. Húsz éve kérem a megyei hatóságokat, hogy tegyenek már valamit, alapozzák újra az utat, de a foldozgatáson kívül semmit nem csinálnak” – nehezményezi Dózsagyörgy (Lukafalva) elöljárója, Iszlai Tibor.

A Krónikának nyilatkozó polgármester szerint Lőrincfalván, Lukafalván és Ilencfalván szinte nincs olyan főút menti ház, amelynek falait ne károsította volna a nehézgépjármű-forgalom. Pedig manapság – a dugók miatt – a teherautók többnyire csak lépésben haladnak.

Iszlai nyárádkarácsoni kollégája, az első mandátumának felénél tartó Bodó Károly Gyula arról mesél, hogy a községhez tartozó Káposztásszentmiklóson, Karácsonfalván, Csibán és Folyfalván a kamionok elhaladtakor a föld is megremeg. „Nem kell feltétlenül megrepedjen a házad, elég, ha naponta többször is hallod, amint a szekrényben összekoccannak a poharak” – mondja.

Osváth Csaba polgármester körforgalom létesítése mellett emelte fel a szavát többször is, de a hangja nem jutott el a bukaresti tervezőirodákig. Pedig az ákosfalvi önkormányzat még a kultúrotthont is beáldozta volna, csakhogy meg lehessen építeni a körforgalmat a rendkívül forgalmas kereszteződésben.

Jól fog az autópálya, de…

A felsorolt gondok miatt szinte nincs olyan murokországi lakó, aki ne várná a sztrádaszakasz elkészültét. Az ákosfalvi lehajtó révén az A3-as észak-erdélyi autópályát a DN13-assal összekötő új pályarész teljesen kivezeti a tranzitforgalmat a kilenc nyárádmenti településről, mint ahogyan megszünteti az ákosfalvi állandó gócpontot is. Aminek természetesen mindenki örül. Csakhogy a pohárnak van üres fele is – ami nem is kevés.

A legtöbb panasz a dózsagyörgyiekből árad. Nem is csoda, hisz őket mind a közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR), mind a tervezők, mind pedig a kivitelezők sorra átverték. És nem csak a magánszemélyeket, hanem az önkormányzatot is.

Eredetileg az A3-as végére egy csomópontot terveztek, amiből végül nem lett semmi. Most kitalálták, hogy az észak-erdélyi autópályát egy két és fél kilométeres úttal kötik össze a majdani moldvai, A8-as sztrádával, ami a községünk területén fog elhaladni. Holott amikor a jóváhagyásunkat kérték, nem erről volt szó. Mint ahogyan arról sem, hogy két temetőnktől is elvágnak bennünket” – sorolja a helyi igényekre fittyet hányó tervezés okozta gondokat Iszlai Tibor.

„Adott két egymás melletti parcella, az egyik nyárádtői, a másik dózsagyörgyi; az államnak az egyik tízszer többet ér, mint a másik. Hol itt az igazság?” – teszi fel a költői kérdést Iszlai. Az már csak hab a tortán, hogy a CNAIR azokat a tulajdonosokat sem kárpótolta, akiknek a telekkönyvi okirataik rendben vannak.

„Aztán ott vannak a hivatalos dokumentumok nélkül elvett földek. Mert a kivitelezőnek nagyobb területre volt szüksége, mint amennyit az állam kisajátított. A gazdák meg tehetetlenek, hiszen nincsenek szokva ahhoz, hogy az igazukért meg kell küzdeniük, akár hosszú éveket pereskedve” – állítja a nyárádmenti település polgármestere.