Mérsékelten elégedettek a szatmári magyarok a város fejlődésével, fontos az anyanyelvhasználat

Szatmárnémeti magyar lakosságának nyelvhasználati szokásait és a közéletről alkotott véleményét térképezte fel az a reprezentatív, papíralapú kérdőíves felmérés, amelyet a Bálványos Intézet megbízásából a TT Research & Communications cég végzett. A szociológiai adatfelvétel során információt kaptak az intézményvezetők munkájával való elégedettségről,

arról, hogy a lakosság miként vélekedik a város fejlődéséről, a nyelvhasználat terén pedig kíváncsiak voltunk különböző nyelvi szokásokra, valamint a románok magyarokkal szembeni magatartására, a magyarok szemszögéből vizsgálva.

A Bálványos Intézet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében jelezték, hasonló kutatás készült Nagyváradon is közélet és nyelvhasználat témakörben, ezért lehetőség nyílt párhuzamot vonni az adatok között.

Közéleti témakörben a szatmárnémeti magyarok fele úgy gondolja, hogy az utóbbi öt évben sokat vagy nagyon sokat fejlődött városuk, ez viszont jelentősen alacsonyabb arány, mint Nagyvárad esetében, ahol a magyar lakosság 76 százaléka tapasztalt fejlődést. Megfigyelhető, hogy

a 35 évnél idősebbek elégedettebbek, mint a 35 év alattiak, végzettség és foglalkozás függvényében pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a szellemi munkát végzők a derűlátóbbak.

A megkérdezettek úgy gondolják, hogy Nyíregyháza, Nagybánya, Nagyvárad és Kolozsvár közül leginkább az utóbbitól marad el Szatmárnémeti fejlettség szempontjából. A szatmárnémeti lakosokat leginkább a kóborkutyák problémájának kezelése, valamint a kerékpárutak mennyisége aggasztja.

Egy 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy a válaszadó nagyon elégedetlen, a 10-es pedig azt, hogy nagyon elégedett,

átlagosan leginkább a Fidesz (átlag: 8,4), a magyar kormány (átlag: 8,4), majd az RMDSZ (átlag: 7,9) tevékenységeivel elégedettek a szatmárnémetiek.

Az erdélyi politikusok és közszereplők közül legtöbben Kereskényi Gábor polgármestert és Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt ismerik, és ők bizonyultak a legrokonszenvesebbeknek is.

A közlemény szerint a megkérdezettek jellemzően amellett érvelnek, hogy az Erdélyben és Székelyföldön élő lakosok sokkal többel járulnak hozzá az állami kiadásokhoz, mint amennyiben részesülnek, ezzel szemben a bukarestiek és Olténiában élők sokkal több juttatásban részesülnek, mint amennyivel hozzájárulnak az együttes kiadásokhoz. Ez lehet az (egyik) oka annak, hogy a szatmárnémeti magyarok 47 százaléka szerint a decentralizáció nagyon előnyös lenne, és csak 2 százalék szerint lenne nagyon hátrányos.

A nyelvhasználat terén feltett kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy a Szatmárnémetiben élő magyarok 57 százalékának, a nagyváradiak 58 százalékának nincs román nemzetiségű rokona. A román nyelvtudás függvényében vizsgálva a kérdést, kiderült, hogy a románul kevésbé jól beszélőknek alacsonyabb arányban van román rokonuk. Ugyanakkor megemlítendő, hogy

a szatmárnémeti válaszadók 7 százalékának, a nagyváradi megkérdezettek 9 százalékának román a házastársa.

A baráti társaság összetételéről elmondható, hogy a szatmárnémeti magyarok 67 százaléka inkább magyarokkal barátkozik, és csak 1 százalék inkább románokkal. A fiatal, 18–34 év közöttiek számára a legfontosabb a magyar baráti társaság, valamint ugyanez elmondható azokról, akik kevésbé beszélnek jól románul.

A szatmárnémeti magyarok többsége magyarul végezte az óvodát (70 százalék), az elemi (79 százalék), az általános (76 százalék) és középiskolát (56 százalék).

Kizárólag az egyetemi tanulmányaikat végezték valamelyest többen román nyelven, mint magyarul (románul 19 százalék, magyarul 16 százalék). Főleg könyvolvasáskor fontos a megkérdezettek számára, hogy magyar nyelvű szöveg álljon rendelkezésükre (73 százalék), de a televíziós műsorok (64 százalék), rádióadók (56 százalék), illetve újságok és folyóiratok (57 százalék) esetében is szívesebben fogyasztják a magyar tartalmakat.

Munkahelyi szakmai levelezésekben, hivatalos emailezésekben, illetve a polgármesteri hivatalban ügyintézés során ritkán használják anyanyelvüket, és egyik esetben sem éri el a 20 százalékot azok aránya, akik inkább magyarul beszélnek az adott helyzetben. A polgármesteri hivatalban a legjellemzők a román nyelv használata. Ez a megkérdezettek szerint főleg abból adódik, hogy egyszerűen nincs lehetőségük magyarul beszélni vagy írni.

A családban, munkahelyen/iskolában a kollégákkal, munkahelyen a főnökkel/iskolaigazgatóval, különböző kulturális eseményeken, barátokkal, szomszédokkal, családorvossal, szakorvossal és bevásárláskor is a szatmárnémeti magyarok magasabb arányban használják a magyar nyelvet, mint a nagyváradiak. Mindkét településen a családban a leginkább jellemző a magyar nyelv használata (Szatmárnémeti 90 százalék, Nagyvárad 86 százalék), legkevésbé pedig a szakorvosnál (Szatmárnémeti 26 százalék, Nagyvárad 10 százalék), szakmai levelezés (Szatmárnémeti 18 százalék, Nagyvárad 13 százalék) és bevásárlás során (Szatmárnémeti 25 százalék, Nagyvárad 10 százalék).

Összességében a magyar nyelv ismerete a megkérdezettek 54 százaléka szerint egyértelműen előnyt jelentett életútja során, és 8 százalék szerint volt ez egyértelműen hátrány.

A szatmárnémeti magyarok egyetértenek azzal, hogy fontos számukra anyanyelvük használata (98 százalék), és az, hogy gyerekeik is megtanuljanak magyarul (97 százalék), a megkérdezettek háromnegyede pedig azzal is egyetért, hogy minden román állampolgárnak, beleértve a romániai magyarokat is, kötelessége ismerni a román nyelvet. A szatmárnémeti és nagyváradi adatok összehasonlításából kiderül, hogy az előbbiek fontosabbnak tartják, hogy a magyarok is ismerjék a román nyelvet (Szatmárnémetiben 52 százalék, Nagyváradon 45 százalék ért egyet).

A gazdasági etnocentrizmus témakörben elmondható, hogy a válaszadók harmada szívesebben dolgozna olyan munkahelyen, ahol a munkatársak többsége magyarul beszél, akkor is, ha ez kisebb fizetést jelentene. Továbbá szinte kivétel nélkül ismernek olyan kereskedelmi egységeket (94 százalék), egészségügyi szolgáltatókat (90 százalék) és szerelési szakértőket (89 százalék), ahol magyarul beszélhetnek.