Megmenekülhet a pribékfalvi Teleki-kastély: kolozsvári tömbházlakás áráért vette meg a máramarosi önkormányzat

Az adásvételt Ionel Bogdan megyei tanácselnök jelentette be a legutóbbi tanácsülést követően, ahol a testület megszavazta a határozattervezetet – számolt be az Agerpres. A hírügynökség szerint a megyei elöljáró elmondta, hogy jövőre javasolni fogják a döntéshozó testületnek a kastély felújítását, az értékes ingatlant pedig a restaurálás után bevonnák a turisztikai körforgásba, többek között múzeum is működne benne.

Az 589 négyzetméter belterű ingatlanhoz 6727 négyzetméteres birtok is tartozik, melyen egy melléképület is áll 296 négyzetméteren. A 19. században épült kastélyt a volt író és politikus, magyar belügyminiszter, Teleki Géza építtette és használta nyári rezidenciaként.

Palmer Kálmán (1894) különösen szép parkjára és a családi könyvtárra hívja fel a figyelmet, amelyet a Teleki család tagjainak műveiből állítottak össze. Gróf Teleki Géza itt szép kastélyt építtetett, hatalmas park is tartozott hozzá” – olvasható az ingatlan leírása a Kastély Erdélyben honlapján.

A Teleki-család birtokát 1949-ben államosították, az elegáns kastély később az állami mezőgazdasági termelőszövetkezet székhelye volt, gabonalerakat is működött benne.

„Máramarosnak gyönyörű és egyedi turisztikai látványosságai vannak, melyeket óvni és restaurálni kell, hogy fejlődjön a megye épített öröksége és ezáltal a turizmus is” – idézte az Agerpres Ionel Bogdan megyei tanácselnököt. A hírügynökség szerint az épület a Castel Pribileşti Kft. tulajdonában volt, mely Gerd Alexander Schütz osztrák üzletember vállalkozása.

A Máramaros megyei Pribékfalva egyébként Nagybányától 20 kilométerre nyugatra található, a Szamos partján fekszik. Nevét 1405-ben említették először Pibylfawa néven, majd 1424-ben Pribelfalwának írták. A falu a kővári uradalomhoz tartozott, 1555-ig a Drágfi család birtoka volt, a 18. században került a Teleki családhoz, még a 20. század elején is az ő tulajdonukban volt. A trianoni békeszerződés előtt a település Szatmár vármegyéhez, a nagysomkúti járáshoz tartozott. A később Máramaros megyéhez kerülő falunak a 2011-es népszámláláskor 787 lakosa volt, akik közül csupán ketten vallották magukat magyarnak.