Alig valamivel több, mint 20 kilométerről, a vízválasztón keresztül vezető részről lenne szó, amelynek megépítése értelmet adna a mintegy 72 kilométer hosszú útnak. Ugyanakkor megnyitna két zsákfalut, Laposnyát és Remetét, pontosabban életet lehelne a vadászkastéllyal és gyermektáborral rendelkező, azonban jó ideje állandó lakók nélkül maradt Maros megyei településbe, illetve más perspektívát adna a nemsokára repülőtérrel is büszkélkedhető Hargita megyei nagyközségnek.

Még mindig csak ötletszinten

A kétezres évek elején a Maros megyei önkormányzat akkori elnöke, Lokodi Edit Emőke volt az, aki felvetette, hogy ideje lenne az egykori szekérutat járhatóvá tenni, és egy újabb kapcsot kialakítani a két székelyföldi megye között. Egyetlen négyéves mandátuma nem volt elegendő ahhoz, hogy legalább az engedélyeztetési folyamatot végigjárja. Lokodi utódja, a liberális Ciprian Dobre idejében az útépítési kedv lankadt, Péter Ferenc 2016-ban való székbe kerülése után pedig ismét fellángolt.

„A környezetvédelmi tárca teljes mértékben támogatja az infrastrukturális fejlesztést” – szögezte le Tánczos Barna miniszter, amikor arról kérdeztük, hogy az állami erdészetért is felelős tárca vezetője mit tesz a Romsilva túlkapása ellen. Mint mondta, egyeztetett Péter Ferenccel, a Maros megyei önkormányzat elnökével, és abban maradtak, hogy a Natura 2000-es övezetekben is igyekeznek megtalálni a megoldást.

A Romsilva „sorompója”

Péter Ferenc szerint is szükség van a tárcavezető határozott hozzáállására és közbelépésére, különben az állami erdészeti hivatal ott tesz keresztbe minden fejlesztési tervnek, ahol csak éri. Tánczos Barna megígérte, Bukarestben asztalhoz ülteti a Maros megyei önkormányzat és a Romsilva vezetőit és jogászait, hogy a minisztériummal együtt bogozzák ki az ügyet.

De ugyanígy Maros megye kormányhatározattal szentesített leltárában is ott találhatjuk. „Az erdészet Maros megyei vezetői hallani sem akarnak arról, hogy lemondjanak az útról. Ha nem mondanak le, mi nem tudjuk telekkönyveztetni. Ha nem telekeljük, még csak a tervezésnek sem láthatunk neki. Tervek nélkül meg nem lehet európai uniós forrásokat vagy kormánypénzeket lehívni, és a saját költségvetésünkből sem fordíthatunk egy árva fityinget sem az útra” – sorolta a Romsilva által generált bonyodalmakat Péter Ferenc, aki szerint

Prioritás is, meg nem is

Ha meg is nyílik az útépítés lehetősége, úgy tűnik, a lelkesedés alább hagyott a végeken, illetve a csoportos érdekek is más irányt próbálnak diktálni. Laczkó-Albert Elemér gyergyóremetei polgármester lapunknak elmondta, hogy hosszú éveken keresztül fontosnak tartották az út megépítését, azonban úgy érezte, a Maros megyei hatóságok nem tettek meg mindent ennek megvalósításáért.

– jelentette ki megkeresésünkre a remetei elöljáró. Kifejtette, tudatában van annak, hogy a 153C megyei út megnyitásával rövidülne a Gyergyóremete és Szászrégen, tágabb értelemben a Gyergyói-medence és Marosvásárhely vagy Kolozsvár közti távolság, ugyanakkor csökkenne a Maros menti DN15-ös országút forgalma. Távlatilag, ha sikerülne korszerűsíteni a Ditró és Tölgyes közti utat is, afféle „gyorsforgalmiként” működne Erdély és Moldva között. Meglepő álláspontját Laczkó-Albert a zsákfaluság helyzetével indokolta. Mint fogalmazott, rájöttek, hogy ennek legalább annyi előnye van, mint hátránya. A polgármester az épülő repülőtér és a Marosvásárhely–Jászvásár-autópálya elkészültében látja Remete és környéke mobilitási lehetőségének növekedését.

– érvelt a hatezer fős település községgazdája.

Az út túlsó végében, Görgényszentimrén kissé másként látják a helyzetet. A hiányzó mintegy 20 kilométeres szakasz korszerűsítése és a kisrégiók összekötése senkinek nem ártana, véli Kiss Tibor, Görgényszentimre alpolgármestere. Szerinte főként a vízválasztóhoz közelebb fekvő községek, Hodák és Libánfalva lakóinak lenne a hasznára, akik így könnyebben átjuthatnának Gyergyó vidékére. Ennek ellenére Kiss sem túl derűlátó a beruházás elkezdését illetően.

Annak viszont, aki sajnálja az autóját, mindenképpen megéri a Maros völgyén kerülni. Remete elöljárója most is nevetve idézi fel annak a holland turistának az esetét, akit a kétezres évek elején a Görgényi-havasokba vezényelt a navigációs rendszer. „A messze földről érkező, eltévedt idegent autójával felakadva, hajnalban találták meg az erdészek. Miután bevontatták Gyergyóremetére, és kávéval kínálták, nem tudta megfogni a csészét, még mindig úgy remegett a keze a félelemtől” – idézi fel a helyieknek viccesnek tűnő, az érintett számára félelmetes történetet Laczkó-Albert Elemér.

Maros megye végállomása: Laposnya

Jelenleg a Maros megye felőli „végállomást” Laposnyatelep, pontosan az egykori királyi vadászkastély jelenti. A Szászrégen felől érkezők Dulcsáig jó minőségű úton közlekedhetnek, onnan viszont vissza kell venni a sebességből. Az évtizedek során annyira elromlott a valamikori aszfaltos út, hogy a megyei hatóságok a kátyúzás helyett jobbnak látták az 1926-ban épült kastélyig lekövezni. Nem ez az egyetlen oka annak, hogy a Görgény-patak mentén rendkívül gyér a forgalom.

Rajta kívül az egykori Hohenzollern-vadászkastély, a gyermektábor és a pisztrángtenyésztő két-három fős személyzete tartózkodik Laposnyán. Néhány arra vetődött turistán, fakitermelőn, vadászon kívül nemigen találkozni senkivel.