Kolozsvár kiváltságai és az általuk nyert pozíció

csupán egy visszafogott kiállítással és tudományos konferenciával emlékeztek a kiemelkedő jelentőségű napra. Hozzátette, nagyobb hangsúlyt a Kolozsvári Magyar Napokon fektettek az évfordulóra, de sajnos a román közösséget nem tudták nagy számban elérni. Pedig jó lenne tudatosítani bennük a város történetének fontos stációit – vélte a történész –,

Kolozsvár térsége már a 12. században lakott volt, az ispáni vár tövében váralja típusú település állt, 1241-ben azonban a tatárok ezt is elpusztították. A későbbi város kiváltságairól három fennmaradt oklevél tanúskodik, egy 1336-ból, Károly Róbert király tollából, egy 1353-ból, melyet Nagy Lajos bocsátott ki, és a kolozsmonostori konvent egy, szintén a 14. század közepén született okirata. Az előadótól megtudtuk,

Politikai kompromisszum

A több mint 700 éves kiváltságlevél szövegéből kiderül, hogy az akkor Európa egyik legjelentősebb uralkodójának számító Károly Róbert magyar királyhoz Benedek kolozsvári kanonok és Tark bíró folyamodott, kérve, hogy erősítse meg a város korábban is létező kiváltságait. Az Anjou-házat képviselő

A sok politikai vita miatt – helyi kiskirályok is profitálni próbáltak a hatalmi viszonyok átrendeződéséből – csak fokozatosan tudott rendet teremteni és békére ösztönözni az országot. „Ehhez pedig támogatókra volt szüksége, különösen Erdélyben, ahol nem volt túl népszerű” – vázolta az akkori viszonyokat Lupescu Radu. A történész szerint Kolozsvár is kivehette a maga részét ezekből a háborúkból, és mindvégig kitarthatott I. Károly mellett, ennek köszönhető, hogy a király annak ellenére erősítette meg a város elődjétől, V. Istvántól kapott kiváltságait, hogy ezekről nem volt bizonyíték.

Kötelezettségek és előnyök

Az 1316-os okirat öt lényeges kiváltságot tartalmaz, az első az adózásra vonatkozik, és három társadalmi kategóriát különböztet meg: a városban házzal és földdel, illetve csak házzal rendelkező gazdákat, valamint a zselléreket.

mivel a föld az ő tulajdona volt. Emellett háború idején 60 háztartásnak egy fegyverest is ki kellett állítania, bár Kolozsvár lakosságáról nincsenek pontos adatok, a városnak 20-30 katonát kellett adnia a királynak. Ezt más városokhoz hasonlóan pénzben igyekezett kiváltani, Nagy Lajos idején például 200 aranyforintot fizetett ezért, ami a város akkori éves adójának megfelelő összeg volt.

A király támogatása nemcsak kötelezettségekkel, hanem előnyökkel is járt – mutatott rá Lupescu Radu.

Ugyanakkor a lakóinak vámot sem kellett fizetniük a vásárokon, egész Erdélyben. Bár ez kisebb kiváltság volt, mint a szebeni szászokat megillető – nekik egész Magyarországon nem kellett vámot fizetni –, ez tette le a kereskedelem és a kézművesség alapjait a később ötvöseiről híressé vált kincses Kolozsváron.

„Ebben benne van az önigazgatás alapja, az önkormányzatiság kezdete. És ez alapozza meg a város gazdaságát” – hívta fel a figyelmet az 1316-os kiváltságlevél fontosságára az előadó.