Kis közösségi szolidaritást biztosít urbánus közegben az egy éve működő Szomszédok.ro kezdeményezés

Egy éve indult útjára a Szomszédok.ro elnevezésű internetes platform azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a magyar anyanyelvű, idős kolozsvári embereknek. Kezdetben arról szólt, hogy a koronavírus-járvány által leginkább veszélyeztetett korosztálynak önkéntes jelentkezők házhoz szállítják a szükséges élelmiszereket, gyógyszereket, illetve kifizetik a számláikat. Ez azonban az elmúlt egy évben részben átalakult.

Kapcsolatok jöttek létre és mélyültek, miközben a honlap ma is működik, több mint 400 felhasználóval.

Talpas Botond közösségszervező, a Szomszédok közösségi kezdeményezés ötletgazdája lapunknak elmondta, az volt alapkoncepció, hogy összekössék az embereket, és ebből a szempontból nagyon sok pozitív példáról tudnak beszámolni, idős emberek a mai napig fenntartott kapcsolatot alakítottak ki a segítőkkel.

„Azonkívül, hogy létezik ez az online platform, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum és a megyei RMDSZ alkalmazottai sokat segítenek abban, hogy felhívják az embereket, és megkérdezik, még él-e a kapcsolat, van-e igény a segítségre. Az első ötletszikra után ugyanis mindig ez a nehezebb feladat, életben tartani egy ilyen projektet” – magyarázta lapunknak az ötletgazda.

Elmondása szerint nagy problémát jelent, hogy az urbánus közegben feloldódott a kis közösségi szolidaritás, ugyanakkor tudja, milyen fontos az idősebb embereknek, hogy ők maguk oldják meg a problémáikat, és ne kérjenek segítséget. Ugyanis ha segítséget kérnek a családtól vagy bárki mástól, akkor úgy érzik, hogy már nem élnek teljes életet, és ezt nagyon nehéz feldolgozni.

Pedig normális körülmények között a jelenlegi helyzet nem azt jelenti, hogy ők nem tudják maguknak elintézni a dolgaikat, hanem egy olyan külső nyomás nehezedik a lakosságra, amely nemcsak őket viseli meg, hanem a fiatalokat is.

„Ennek a projektnek az volt az újszerűsége, hogy mikroközösségek szintjén próbál összekötni azokkal az emberekkel, akik a közeledben laknak. Persze minden információ nem jut el hozzánk, hogy az önkéntesek miket csinálnak, és hogyan. Létrehoztunk e mellé egy Facebook-csoportot, ahol néha felmerülnek kérdések, mondjuk egy adott gyógyszerrel kapcsolatban. Honnan lehet megszerezni, vagy hol lehet előfizetni olcsón ebédre, hogy melyik az a szolgáltató, amely kiszállít a városnak egy bizonyos negyedébe” – ismertette Talpas Botond.

Elmondása szerint vannak olyan nénik, akik – amikor felhívják őket – elmesélik, hogy miben segít nekik az önkéntes, jó tapasztalataik voltak-e, vagy kevésbé jók.

Nemcsak pozitív visszajelzéseket kapnak, de nagyrészt jól működik a kezdeményezés. Ilyenkor derülnek ki, hogy igazából miben segítenek az önkéntesek.

Vannak, akik bevásárlást intéznek, vagy ha a háziorvosnál fel kellett írni a gyógyszert, akkor abban havonta tudott segíteni az önkéntes, amikor az online ügyintézés még nem működött.
Emellett az egész rendszer úgy volt kitalálva, hogy ne terhelje le a segítőket. Ugyanis nagyon nehéz hasonló szociális projektekkel önkéntesen foglalkozni, főként annak, aki ezt napi szinten végzi.

Nagyon hamar csökkenhet az egyén motivációja, ezért is korlátozták a vállalható személyek számát, hogy egy önkéntes ne vállaljon sokat.

A korlátozás öt főre vonatkozik, azonban a gyakorlatban ha valaki nagyon szeretne többet vállalni, akkor több felhasználóval regisztrálhat. „Mi sem voltunk merevek. De úgy gondoltuk, hogy öt főnél nem kellene többet vállalni, és hogy lehetőleg a segítők a saját környékükön vállalják a segítségnyújtást” – közölte a közösségszervező.

Hozzáfűzte, létezik a platformon egy másik korlát, amelyet többen kritizáltak már: hogy csak 50 év alattiak jelentkezhettek segítőnek. Ez az ötletgazda szerint azonban azért volt fontos, mert egy generációk közötti összekapcsolás is létrejött ezáltal.

„Ezt nagyon fontosnak tartom, mert nagyon sok az olyan fiatal, aki az elmúlt években költözött Kolozsvárra, nem is ismerik az időseket általában, miközben mindig konfliktushelyzetben szokott találkozni ez a két generáció. Például tart egy fiatal egy kicsit hangosabb összejövetelt a lakásban, a szomszédok meg ezt néha nem fogadják túl jól” – vélekedett Talpas Botond. Hiszen teljesen más idősávban éli például egy idős ember és egy fiatalabb házaspár az életét.

Azonban pont egy ilyen helyzet tud az embereknek segíteni, hogy egy kicsit megismerjék egy-két szomszédjukat.

Annak érdekében, hogy visszatérhessünk a kilencvenes években magától értetődő állapothoz, amikor a kulcsot otthagytuk a szomszédnál, amikor elmentünk otthonról.

„Ettől válik otthonossá egy rideg tömbháznegyed is, hogy a megállóban vagy a pékségben találkozol az idős nénivel, vagy akár a templomban észreveszed, hogy ő is ott ül az első padsorban” – fejtette ki az ötletgazda. A kezdeményezés keretein belül néha nemcsak az történik, hogy elveszik a csomagot, hanem sok esetben beszélgetések is kibontakoznak.

Hiszen olyan életszakaszban élnek az idősek, amikor sokszor csak egy kis odafigyelés is elég, hogy mentálisan feldobja a napjukat a nehéz időszakban.

Talpas Botond arról is beszámolt, hogy ez a projekt egy bizonyos szinten már organikusan éli az életét. Egy fiatal önkéntes csapat, egy nagyon vegyes társaság találta ki, épp abban az időszakban, amikor tehetetlenül ült mindenki otthon. Ötletek mindig felmerülnek, hogy milyen irányba lehetne fejleszteni. Tavasszal lesz két-három próbálkozás is.

„Mi sem gondoltuk volna, hogy a koronavírus-időszak évekig el fog húzódni. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy pár hétig-hónapig otthon ülünk, segítünk a szomszédoknak, és a végén, nyáron már közösen ki tudunk menni, és minden negyedben lehet tartani akár egy kis fizikai találkozót, pikniket az egyik parkban. Most ez kicsit elhúzódott, de remélem, hogy az oltások előrehaladtával a fizikai találkozás is megtörténik” – magyarázta a közösségszervező.

Elmondása szerint az ötletgazdák sem találkoztak soha fizikailag. Habár ismerik egymást, sosem volt egy közös, személyes jelenléttel járó gyűlés vagy ötletelés tartva közöttük a folytatásról. Ugyanígy a segítőkkel és az idősekkel sem volt nagyobb számban találkozó, ezért teljesen virtuálisan „lakja be” az életüket a projekt.

A fejlesztések így nem határidőre történnek, hanem valaki feldob egy ötletet, mivel lehetne még kiegészíteni.

Jelenleg például az RMDSZ is kiveszi részét az oltáskampányból. Az ilyen kampányok során általában fel szokták hívni azokat is, akik regisztráltak a Szomszédok.ro adatbázisba, és megkérdezik például, hogy szükségük van-e segítségre.

„Tudtuk, hogy mindenképpen szükség lesz egy telefonos szolgálatra is. Erre pedig sem anyagi, sem pedig humánerőforrás-kapacitás nem volt. Ezt pedig a Kolozs megyei RMDSZ látta el a legelejétől. Persze nem egész nap csinálják ezt, hanem van egy munkatárs, aki adott időközönként körbetelefonálja az embereket” – számolt be az ötletgazda.

Úgy véli, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon életben maradjon, frissüljön a projekt, hogy aktualizálódjon az adatbázis.