A kezdeményezés a Tündérkert mozgalomba illeszkedik, amely Török Istvánnak, a marosvásárhelyi Spectrum Színház vezetőjének, Szarvas József magyarországi színművésznek és Bogdán Zsoltnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészének köszönhetően tavaly ősszel már elindult Búzában. A mozgalmat természetesen felkarolta Kovács J. István, a Búzai Református Egyházközség lelkipásztora: november második vasárnapján 12 fát ültettek el, az utolsó három esztendőben konfirmált búzai gyerekek mindegyike kapott egy csemetét, amelyet ők fognak gondozni. A jövőben ahányan konfirmálnak évente, annyi csemetét fognak elültetni, a faültetéssel azonban nem merül ki a szórványközösség-erősítő cselekvéssorozat, ezért a népi kultúra, tudás élő átadását célzó oktatás is elindult Búzában.

Bogdán Zsolt úgymond „jövevény” a községben, ahol pár éve házat vásárolt, azóta aktívan bekapcsolódik a közösség életébe. Az „élő forrásból”, a legtermészetesebb módon történő népdaltanítást ő ösztönözte a Tündérkert mozgalom keretében: a tanítás február közepén kezdődött, és hétvégenként zajlik, amikor Kovács J. István a kisebb, vallásórára járó, valamint a nagyobb, konfirmálásra készülő gyerekeket oktatja az egyházközség épületében. Ide jönnek el a Népművészet Mestere címmel kitüntetett, gyönyörűen éneklő asszonyok, akik a vallásóra végén együtt énekelnek a gyerekekkel, fiatalokkal. A lelkipásztor azt mondta a mintegy 25 fiatalnak az első népdaloktatási alkalmon, február 10-én: nagyon fontos, hogy ami szépet, jót tettek a nagyszüleik, dédszüleik, azt ők is tegyék meg.

A Búzában hét éve szolgáló Kovács J. Istvánt a község életéről, a református közösségről, a falu demográfiai mozgásairól is kérdeztük. Mint elmondta, a járvány évei miatt is csökkent a templomba járók száma, és a helyi fiatalok száma is apad. „Sokan közülük Szamosújvárra, Kolozsvárra járnak iskolába, így nehezen lehet őket összetoborozni. A községben elsőtől nyolcadikig működik magyar iskola, azután a fiatalok elmennek tanulni. Viszont nagyon ügyesek, segítőkészek, amikor például nyári táborokat szervezünk, akár húsz fiatal is segít nekem” – számolt be a lelkipásztor.

Arról is beszélt, hogy a népdaltanításra azért érkeztek többen, mint a hétvégenkénti vallásórára, mert Bogdán Zsolt elment az iskolába, és minden gyereket külön meghívott. A községnek egyébként mintegy 1100 lakosa van jelenleg, a reformátusok létszáma 430, körülbelül ugyanennyi az ortodox, a többi lakos adventista, pünkösdista. „Több mint hét éve szolgálok itt, akkor 504 volt a reformátusok lélekszáma, tehát hét év alatt több mint hetvennel apadtunk. De nem szeretnénk erre a matematikára építve borúlátóak lenni, hiszen biztató tendenciák is körvonalazódnak: vannak fiatal családok, amelyek látnak abban fantáziát, hogy itt maradjanak és itt boldoguljanak, hiszen eddig a legtöbben elmentek nagyvárosba, külföldre” – fejtette ki a lelkipásztor.

Hozzátette, a Búzában maradó fiatalok vállalkoznak. Van, aki autójavító műhelyt működtet, más sajtot készít, van, aki gyümölcsöt termeszt, olyan is, aki méhészkedik, vagy olajat présel, pályázatokat elnyerve állatokat tart, zöldséget termeszt, építkezési vállalkozást vezet, és már három panzió is működik a községben – szóval jellemző rájuk, hogy szorgalmasak és próbálnak itt megélni.

„A Dési Református Egyházmegyében 47 anyaegyházközség működik, a hozzájuk tartozó leányegyházakkal és szórványgyülekezetekkel mintegy 100 református közösségről beszélhetünk. Én az elmúlt 10 évben háromszor jártam ezeket végig, és azt láttam, hogy sok helyen jóval szomorúbb a helyzet. A Mezőségnek ezen a részén, Szamosújvár vonzáskörében sok kicsi közösség mellett van egy-két nagyobb sziget, ahol a magyarság és a reformátusság szempontjából kissé biztatóbb a helyzet: ide sorolható Szék, Ördöngösfüzes és Búza is. Mindenütt apadnak a közösségek, de az említett helyeken még jó reménységgel tekintünk a középkorúak, és a fiatalok közül azokra, akik itthon maradnak” – emelte ki a búzai lelkipásztor.

Kovács J. István felhívta a figyelmet, hogy

Azt tapasztaltuk, hogy a gyerekeket együttgondolkodásra készteti, mozgatja, aktiválja. „Harminc éve végeztem el a teológiát, azóta meggyőződésem, hogy a vallásóra elsősorban nem ismeretátadás kell legyen. Nem arról kell szóljon, hogy a pap ledarálja a szöveget, a gyerekek végighallgatják, majd vissza kell mondaniuk azt, hanem

Búzában egyébként négy, a népdalkincset mélyen ismerő, Magyarországra is sok meghívást kapó, díjazott énekes volt, mára csak ketten élnek közülük. A lelkipásztor elmondta, Anna néni szerényen mutatta neki a fényképet, amin Áder János korábbi köztársasági elnökkel látható. „Anna néni azt mondta: nem én kértem, ő kérte, hogy kettőnkről kép készüljön. Piroska néni is gyakran beszél az anyaországi fellépéseiről, gyakran jeles hallgatóság előtt adja elő a szép népdalokat” – mondta el Kovács J. István.

Anna nénit és Piroska nénit is megkérdeztük, miként látják a most induló oktatás lényegét. „Mi úgy gondoljuk, szükségük van a fiataloknak erre a kincsre, hogy ne vesszen el a régi néphagyomány. Nagyon örülünk, hogy 85 évesen is el tudunk ide jönni. Korábban is tanítottuk a gyerekeket, csak nem rendszeresen, jártunk az iskolába is oktatni” – mondta Anna néni. Mindketten felelevenítették, hogy az ő gyerek-és fiatalkorukban természetesen ment a népdaltanulás, nem kellett külön oktatást szervezni, hiszen a sok mulatságban, az öregektől és a fiataloktól is meg lehetett tanulni az énekeket.

„Nincs már itt sajnos, aki bálokat szervezzen. Régen fonók is voltak, sokan éltek itt egy családban, olyan is volt, hogy három-négy meny, ma más a helyzet. De azt, hogy a népdalokat átadjuk a gyerekeknek, fiataloknak, szívügyünknek tartjuk” – mondta Anna néni és Piroska néni.

A konfirmációra készülő lányok közül többen ismerték már az elhangzó népdalokat, de a kisebb gyerekek számára sem voltak azok ismeretlenek. Amint a nagyobb lányoktól megtudjuk, egymástól is tanulták a népdalokat, de az idősebb rokonaiktól is. Vincze Koncz Noémi és Máthé Eliza is azt hangsúlyozta, nagyon szeretik ezeket a népdalokat, és elég sok éneket tudnak. A hetedikes és nyolcadikos lány jelenleg a búzai iskolába jár, nyolcadik osztályt követően a szamosújvári Kemény Zsigmond szórványkollégiumba készülnek.

Anna néni és Piroska néni élő módon átadott népdalkincse iránt a kolozsvári Sigismund Toduța Zeneiskola tizenegyedikes diája, Bogdán Gyopár is érdeklődik, aki zongoraművésznek készül, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szeretné folytatni a tanulmányait. Az oktatáson jelen volt ő is, annál is inkább, mivel a budapesti felvételire negyven népdalt kell megtanulnia, és úgy érzi, úgy a legautentikusabb, ha a „tiszta forrásból” sajátítja el.