Gergely Zoltán szobrászművész a szentgyörgyi Petőfi-szobor ügyéről: „erősebb fegyver a kultúra, mint a szablya”

Miután az alkotás kiválasztására felkért szakmai zsűri elfogadta a tervet, az önkormányzat lakossági nyomásra új pályázatot ír ki a köztéri alkotásra. Közben az elmúlt hetekben indulatokat, felháborodást váltott ki, kommenthadjáratokat, sőt gyűlölködő hangnemben folytatott diskurzusokat indított el a közösségi oldalon a Petőfi-szobor ügye.

A költő köztéri szobrát július végén avatná fel a Kovászna megyei és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, valamint a helyi kulturális intézmények által meghirdetett Petőfi-emlékév záróeseményeként. A szentgyörgyi önkormányzat által korábban kiírt pályázatra hat pályamű érkezett, a szakmai zsűri Gergely Zoltán tervét ítélte a legjobbnak. A nyertes pályaművet azonban számos kritika érte a lakosság részéről a közösségi oldalakon, ezért az önkormányzat decemberben bejelentette: új pályázatot ír ki.

Gergely Zoltán megkeresésünkre a kiírásról, a kiíró által tett lépésekről is beszélt, valamint arról is, hogy az ő megközelítésében milyen lenne Petőfi szoborba öntött figurája. A kiírásról szólva elmondta, elvi kérdések, ellentmondások is észlelhetők a dologban. A szobrászművész – akinek számos köztéri szobra áll Erdély-szerte – kifejtette, hogy ha valaki kiír egy pályázatot, akkor leírja, hogy milyen megközelítésben szeretné megmintáztatni a figurát, leírja, hogy mikorra kell beküldeni a munkát, és azt is, hogy vegyes, vagy pedig szakmai bizottság dönt majd.

Ezek mind meg is jelentek a szentgyörgyi pályázatkiírásban, valamint az is, hogy aki a szakmai zsűri döntése alapján megkapja az első helyezést, az megkapja a szobor elkészítésének jogát, valamint hogy a második és harmadik pedig 500 eurós pénzjutalomban részesül. De az is le volt írva, hogy a megrendelő fenntartja a jogot, hogy mégse kössön szerződést.

Azáltal, hogy a megrendelő nyertest hirdet, és Antal Árpád polgármester kiírja Facebook-oldalán, hogy »gratulálok Gergely Zoltánnak, hogy megnyerte a pályázatot, és ezáltal elnyerte a szobor elkészítésének jogát«, utána már rosszul jön ki, hogy visszavonják” – mutatott rá a szobrászművész.

Mint mondta, bár a jogi hátterét nem látja át annyira, de meglátása szerint a megrendelő megtehette volna a következőt: megkapja a szakmai zsűri döntését, és ha később meggondolja magát, eldönti, hogy vállalja-e a zsűri döntését, vagy sem. „Ha nem vállalja, akkor nem hirdet nyertest, és kész. De kihirdette a nyertest, felvállalva, hitelesítve ezzel a zsűri döntését. Ha kihirdeti, akkor nehéz visszatáncolni, mert így felmerül a kérdés: mi értelme a szakmai zsűrinek? A pályázatkiírásban pedig nem volt benne, hogy az emberek véleménye vétójoggal bírhat” – fogalmazta meg Gergely Zoltán.

Kifogásolja a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor kiválasztására felkért zsűri, hogy lakossági nyomásra új pályázatot írnak ki

Kifogásolja a Sepsiszentgyörgyön felállítandó Petőfi-szobor kiválasztására felkért szakmai zsűri, hogy az önkormányzat lakossági nyomásra új pályázatot ír ki a köztéri alkotásra.

Arra is kitért, meglátása szerint lehetséges, hogy a pályázat kiírásánál nem vettek figyelembe olyan szempontokat, amilyeneket utólag az emberek szerettek volna látni a tervben.

„Volt egy ilyen, hogy a következő pályázat kiírásánál az emberek által fontosnak tartott szempontokat is belefoglalják utólag.

– mondta a szobrászművész.

Gergely Zoltán azt is elmondta, ritkán esik szó róla, de a kulturális, művészeti kérdések általában nem demokratikusak – viszont ezt nem lehet elmondani, mert az emberek felháborodnak.

Az embereknek pedig jogos, hogy van egy olyan elgondolásuk, hogy »minek a köztéri szobor, ha őket nem képviseli«” – vélekedett az alkotó. Részletesen kitért arra is, hogy milyen szempontokat részesített és részesítene előnyben Petőfi figurájának megalkotásakor. „Tudjuk, hogy Petőfi-ábrázolásokból rengeteg született az utóbbi 150 évben. Az első mellszobor 1861-ben készült, azóta minden korszak elkészítette a maga gondolatiságával és formavilágával a költő alakját. Van klasszikusabb megközelítés, van modernebb, több mint ezer Petőfi-ábrázolás született az idők folyamán, és mindenik más-más” – mondta a szobrász. Úgy fogalmazott,

Petőfi összetett egyéniség, óriási tiszteletnek, elismerésnek örül a magyar nemzet körében, és olyan Petőfi-figurát készíteni, ami mindenféle szempontból mindenkinek megfeleljen, nem lehet.

Művészettörténész a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor ügyéről: „azt sem a lakosság dönti el, milyen legyen egy épület”

Indulatokat, felháborodást váltott és vált ki, sőt gyűlölködő hangnemben folytatott diskurzusokat indított el a közösségi oldalon a Sepsiszentgyörgyön felállítandó Petőfi-szobor ügye, amelyről Vécsi Nagy Zoltán művészettörténészt kérdeztük.

„Azért is lehetetlen, mert van, akinek elegendő – és ez részemről nem értékítélet – az a fajta heroikus, romantikus megközelítés, ábrázolásmód, amelyet utólag aggattak rá a Petőfi-képre. Vannak, akik ezt tartják érvényesnek, számukra a költőt ez a megfogalmazás képviseli jobban, mások meg úgy érzik, hogy a heroikus ábrázolás utólag ráruházott, így el lehetne térni tőle” – mondta a művész. Kifejtette, senki se tudja megmondani, milyen az igazi Petőfi, de bizonyos interpretációk természetesen lehetségesek.

„Úgy érzem, hogy 2023-ban – de nemcsak most, hanem mindig is – kötelező interpretálni az alakját. Csak legyen az interpretáció tartalmas és érvényes. Olyan megközelítést is lehet keresni, ami újszerű, de azért a költő jelentősége, szellemiségének tartalma nem szorul háttérbe” – fogalmazott Gergely Zoltán.

Leszögezte: a saját megközelítése mellett továbbra is kiáll, és azt akarja elkészíteni, másfajta dologba nem megy bele. „Úgy érzem, az elgondolásom érvényes, miszerint Petőfi kezébe tollat teszek, nem pedig szablyát. A költő alakját úgy is lehet aktualizálni, hogy azt üzenje: erősebb fegyver a kultúra, mint a szablya. Hiszen bárki számára kézenfekvő fegyvernem a kultúra ma is.

Azt elfogadom, hogy azzal, hogy a költőt fegyverrel ábrázolják, nem biztos, hogy a vitézre, a harcban edzett katonára utalnak, hanem a harcias kiállására, lelkületére. Viszont bizonyos testtartással is lehet jelezni a költő meg nem alkuvó lényét” – mondta a művész. Hozzátette, az, hogy előre nyújtott két kezével a költő figurája felajánlja a szellemiségét, a pennát, a tollat a nemzete, a köz javára, mondhatni a haza oltárára, szintén erős jelkép lehet.

„A kultúrával békésen, de legalább olyan tartalmasan, eredményesen lehet harcolni hosszú távon. Ugyanakkor a penna által jelzett kultúra az önazonosságra is utal” – mondta a szobrászművész.

Gergely Zoltán arra is kitért: elismeri, hogy a makett készítésénél nem volt elegendő ideje a kidolgozásra. „A szakmai zsűri valószínűleg a tökéletlen makettben is látott potenciált, ennél messzebbre látott és ismerve az eddigi munkásságomat, el tudta képzelni, hogy jól meg tudom csinálni a szobrot. A nem hozzáértők pedig úgy értelmezték, hogy a figura pontosan ilyen lesz nagyban is. Ami sosem igaz, hiszen a legjobb makettet is lehet javítani és kell is” – mondta az alkotó. arra is kitért, hogy szintén elismeri, amit sokan felróttak: túl vékonyka a figura.

– mondta az alkotó. Egyébként Petőfiről maradt fenn személyleírás, például Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész nemrég idézett egy kevésbé ismert dokumentumot: az Alfred Windisch-Grätz császári-királyi tábornagy által kiadott körözőlevelet. Ebben többek közt az szerepel, hogy

„testalkata kicsi szikár”, „arca vékony, sovány”, „homloka magas”, „álla kissé hegyes”, „megkülönböztető jellemzők: hajlamos csupasz nyakkal járni”.

„Petőfi fizikailag nem volt egy katonás, vitéz alkat, bár harcias természetű volt. Épp ezért akartam a szablya helyett a pennát, mert az ő igazi fegyverneme a költészet volt. Sokkal többet segített a nemzetnek a Talpra, magyar! megírásával, mintha sok ellenséges katonát leszúrt volna. Lehet, hogy tett ilyesmit is, de erről nincs tudomásunk és nem a katona volta miatt maradt fenn a neve” – fejtette ki a szobrász. Arra is felhívta a figyelmet:

a költőről tudjuk, hogy Bem tábornok óvta őt, mindig is háttérbe szorította a csata hevében, és nem véletlenül: értékesebb volt, minthogy egy ellenséges erős katona végezzen vele.

Kifejtette, a haza és a népéért önmagát feláldozni kész eltökéltsége tette azzá Petőfit, ahogyan mi ma látjuk, és tehetséges költői volta az, ami fontos, nem a vívói, harci tudása.

„A figura cingárságához nem ragaszkodom annyira, ezt a vonást árnyalnám, emberesebbé tenném. De azt is vállalom, hogy nem lesz szablyája, kackiás bajusza, és nem lesz túldíszített vitézkötéses öltözéke. A bajuszával kapcsolatban: szerettem volna visszatérni az általunk biztosra vehető dolgokhoz, és nagyrészt a költő 20 éves korában, 1843-ban készített daguerrotípiából indultam ki” – mondta a szobrász. Kifejtette, a daguerrotípián nem látszik, hogy az arcélből kiálló bajusza lenne.

„A heroikus, harcias mozdulat, a szablya, a vitézkötéssel telerakott, pödrött bajuszú Petőfi távolabb áll tőlem. Én másfajta hangsúllyal készíteném el a figurát” – mondta Gergely Zoltán.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajtóban sok helyen úgy jelent meg: »Gergely Zoltán hétköznapi módon ábrázolja Petőfit«, és ez nem helyénvaló megfogalmazás. „Nem tudom, mire gondolt, aki így írta, de ez a szóhasználat félrevezető, hiszen nem az van, hogy mondjuk kocsmában ülve ábrázoltam, vagy másfajta bagatellizáló jelenetben.

„Az én megközelítésemben is van egy bizonyos fajta színpadiasság, de hát tudjuk, hogy Petőfi sokáig vándorszínész volt, és a színpadiasság talán nem idegen a figurájától.

Gergely Zoltán szobrászművésznek számos köztéri alkotása áll Erdélyben. 2008-tól Árpádházi Szent Erzsébet egész alakos szobra Szatmárnémetiben, 2009-től Bakócz Tamás mellszobra Erdődön, Sepsiszentgyörgyön 2010 óta „A három szék” című alkotás, 2013-tól Márton Áron püspök egész alakos szobra a római katolikus érseki palotában Gyulafehérváron, 2013-tól Kós Károly mellszobra a Kolozs megyei Sztánán, 2014-től báró Kemény Zsigmond mellszobra a Kolozs megyei Pusztakamaráson.

2016-ban készült el Gergely Zoltán alkotásaként Márton Áron püspök szarkofágja, amely a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban található. Szintén 2016-tól látható az 5000 elhurcolt magyar civil férfi emlékműve a kolozsvári Házsongárdi temetőben. 2017-től látható szintén a művész munkájaként Szász Domokos református püspök mellszobra a kolozsvári Protestáns Teológián. Dávid Ferencnek, az unitárius egyház alapítójának egész alakos szobrát is Gergely Zoltán készítette: a 2019-ben felavatott szobor a belvárosi unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégium között kialakított kis téren látható.