Ilyennek látta Jakob Alt 1840 tájt a Vöröstoronyi-szorosban épült vesztegzárat
Fotó: Gazda Árpád
A járványövezetekből érkező leveleket lyuggatással és füstöléssel, a pénzérméket ecetes vízzel fertőtlenítették a 18-19. században Erdélyben és Magyarországon, és az országba érkezőknek legkevesebb 21 napot vesztegzárban kellett tölteniük a határállomásokon. A hatóságok ugyanakkor „fokhagymás cibere” és kámforos pálinka fogyasztását is ajánlották a pestis ellen. Többek között ezeket tudhatták meg mindazok, akik meghallgatták Kulcsár Krisztinának, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára főlevéltárosának Kolozsváron tartott előadását.
2024. augusztus 26., 18:432024. augusztus 26., 18:43
2024. augusztus 26., 18:532024. augusztus 26., 18:53
A járvány elleni korabeli védekezéssel kapcsolatos levéltári kutatásai eredményeit foglalta össze Kulcsár Krisztina főlevéltáros „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni.” Pestisjárvány és védekezés a koraújkori Erdélyben és a Magyar Királyságban című előadásában az EME Jakó Zsigmond Kutatóintézete meghívására a Kolozsvári Magyar Napok keretében. A szakértő elmondta: már a 18. században nagyjából ugyanazokat a szabályokat ajánlották a pestis elleni védekezésre, mint a 2020-as koronavírus-járvány idején. A védekezésről szóló 1770-es rendelet ugyanis az elzárást, elszigetelést, a kór terjedésének a megfigyelését, a távolságtartást és a gyakori fertőtlenítést írta elő. Ezekre azonban 250 évvel ezelőtt nagyon más módszereket alkalmaztak, mint manapság.
Akkoriban így próbálták megakadályozni, hogy a hajókkal távoli betegségek is érkezzenek a tengerparti országokba. Úgy vélték: a negyven nap elegendő ahhoz, hogy a lappangó betegségek megmutatkozzanak. A kora-újkorra azonban felismerték, hogy nem elég a hajókat vesztegzárra kényszeríteni. A betegségek szárazföldön is terjedhetnek.
Az Ojtozi-szorosban épült vesztegzár tervrajza 1840 körül az elhatárolt exponált és nem exponált résszel
Fotó: Gazda Árpád
Magyarország és Erdély számára a Habsburg Birodalom, a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között 1718-ban kötött pozsáreváci béke hozott új helyzetet, amely után szabadon jöhettek dél felől kereskedők az országba, és bizony, nemcsak az árukat, hanem a pestist is hozták magukkal. Az 1740-es évek elején Erdélyben is pusztító pestisjárványra, és az ettől való szabadulásra emlékeztet például az a Mária-oszlop is, amelyet idén állítottak vissza az eredeti helyére Kolozsváron, a piarista templom előtt.
A hatóságok ekkorra ismerték fel, hogy védekezni kell a járvány ellen. Eleinte a déli határátkelőkön, Zimonyban, Mehádián, Orsován állítottak fel vesztegzár állomásokat, de a hálózatot hamarosan Erdélyre is kiterjesztették. Erdélyben a hágók mentén, a Kárpátok szorosaiban, a Vöröstoronyi-, az Ojtozi-, a Gyimesi-szorosokban, Piricskén, illetve a Borgói-, Radnai-, Borsai-hágókon hoztak létre vesztegzárakat.
A Krónika kérdésére Kulcsár Krisztina elmondta: a vesztegzár idején történt ellátás költségeit az érintettnek kellett fizetnie. Erre azonban fel voltak készülve az utazók. Pontosan tudták, hogy mi vár rájuk, ha be akarnak lépni Erdélybe vagy Magyarországra. A kutató szerint volt rá példa, hogy a kereskedők úgy próbáltak előnyösebb üzleti helyzetet kialakítani maguk számára, hogy járvány hírét terjesztették bizonyos területekről, így az onnan érkező konkurenciának és árunak több ideig kellett a határon vesztegelnie.
Kulcsár Krisztina, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a kolozsvári előadáson
Fotó: Gazda Árpád
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa szerint a hatóságok nem tettek kivételt: a szabályt az idegenekre és a hazatérőkre egyaránt vonatkoztatták. Megjegyezte: olyan leveleket is olvasott, amelyben egy-egy hazatérő próbálta elintézni, hogy ne kelljen kivárnia az előírt időszakot. Arra nem talált forrást, hogy sikerrel járt-e.
Azt is szabályozták, hogy miként kell a kereskedők által szállított áruval eljárni. A vesztegzárakat általában folyók mellé építették, az élő állatokat a vízbe terelésükkel próbálták megszabadítani a kórokozóktól. A vízre azonban azért is szükség volt, hogy az állatokat itathassák, míg a tulajdonosuk veszteglésre kényszerült.
A kereskedők tárgyait és az árukat járványhordozókra, illetve nem járványhordozókra osztották.
A vesztegzár szolgáinak naponta át kellett forgatniuk az anyagokat, hogy minél jobban érhesse a levegő ezeket. Ha egy kereskedő járvány sújtotta térségből érkezett, gyakorta elégették a felső ruházatát. Nem minősült járványhordozónak a fém, az üveg meg a fa. Az ezekből készült tárgyakat ecetes vízzel mosták le. A gabonát sem tartották veszélyesnek.
A Gyimesi szoros vesztegzárállomása
Fotó: Gazda Árpád
Különös gondossággal jártak el a levelek továbbításánál. Ezeket igyekeztek gyorsan továbbítani, hiszen az egyes területek járványhelyzetéről is ezek tájékoztatták a hatóságokat. A határátkelőhelyeken karókat helyeztek el, melynek a végét bevágták. A járványos helyről érkező postás a levelet behelyezte a vágásba, úgy, hogy nem nyúlt a karóhoz. A karóval bevitték a vesztegzár állomásra, ahol átlyuggatták, és/vagy füstölték ezeket. Úgy gondolták, hogy ezzel a módszerrel elpusztíthatják a kórokozókat. A füstöléshez általában búzakorpát, salétromot, kénkövet de fenyőfaforgácsot is használtak, attól függően, hogy mit tudtak erre a célra beszerezni.
A vesztegzáraknak volt exponált és nem exponált részük. Az exponált részben tartották az érkezőket, akik a kór hordozói is lehettek, a nem exponált részben dolgozott a vesztegzár személyzete. Ott volt az igazgató, az orvos és egy-két szolga lakása. Az utazót mintegy két méteres távolságról vesszőkerítésen keresztül kérdezték ki arról, hogy honnan érkezett, út közben érintett-e járvány által sújtott területeket, vannak-e betegségre utaló tünetei.
Nagybányáról küldött, a kórokozók elpusztítása céljával megfüstölt levél
Fotó: Gazda Árpád
Az utazóknak a veszteglés idejére kisebb helyiségekben biztosítottak szállást. Csupán a kút és egy kis kápolna volt a létesítmények közös része. Ezek mind a személyzetet, mind pedig az átutazókat kiszolgálták. A miséket általában a nyitott kápolnában mutatták be úgy, hogy az átutazók a bezárt szobájukban is hallják a liturgiát. Magyarország déli határain olyan vesztegzárak is épültek, amelyekben a vallási hovatartozást is figyelembe vették. Ezekben külön sorban helyezték el a keresztény, a muzulmán és a zsidó kereskedőket.
Megjegyezte: a hatóságok esetenként a határőrizetben, a csempészet elleni harcban, a szökött katonák elfogásában is szerepet szántak nekik. A járványellenes erdélyi körlevelek arra figyelmeztették az embereket, hogy a ruházatot tisztítsák, a lakásokat tartsák tisztán, és gyakran szellőztessenek. Azt javasolták, hogy az emberek a kezüket és az arcukat ecetes vízzel fertőtlenítsék, de még disznóhústól és a szalonnától való tartózkodást is javasolták.
Az 1740-es évek elején Erdélyben is pusztító pestisjárványra emlékeztet a Mária-oszlop, amelyet idén állítottak vissza az eredeti helyére Kolozsváron
Fotó: MTI/Kiss Gábor
1810-ben is fontosnak tartották a mentális egészség megőrzését. Azt javasolták, hogy mérsékelje az ember a kívánságait és indulatait.
A javasolt házi praktikák között fokhagymás cibere használatát (fokhagyma, só, víz), a lázra reszelt tormát és tejfölt, fejfájásra mustáros kovászt, a pestises kiütések enyhítésére lestyángyökérből készült langyos ital, illetve kámforos pálinka fogyasztását ajánlották.
Molnár Géza virológus – aki a hallgatóság sorából figyelte a kincses városi előadást – a rendezvény után a Krónikának elmondta: már 250 éve is elkülönítéssel, tisztítással, szellőztetéssel, távolságtartással próbálták megfékezni a járványok terjedését. Hozzátette: a koronavírus-járvány idején ugyanezeket a módszereket javasolták. Megjegyezte: a karantént is érvényesítik olykor ma is hajók esetében. Ha pedig valaki Kongóból érkezik, ahol olyan vérzéses láz terjed, amire nem fejlesztettek még ki oltást, érdekében áll, hogy jelentkezzék egy fertőző kórházban, ahol 3-4 napig megfigyelés alatt tartják. A virológus elmondta: Erdélyben legutóbb 1979-ben jegyeztek kolerajárványt. Ekkor a Maros megyei Dózsa György (Lukailencfalva) településen ütötte fel a fejét a kór a helyi roma közösségben. Az első megfertőzöttek a román tengerparton kukásként dolgoztak.
Egy orvvadászt előállítottak, és illegálisan behajtó sofőröket bírságolt meg a rendőrség az elmúlt hétvégén a Radnai-havasok Nemzeti Parkban.
Tűz ütött ki hétfőn egy új építésű, tízemeletes tömbházban a nagyváradi Nufărul negyedben – közölte a Bihar megyei katasztrófavédelmi felügyelőség.
Nem bánik kesztyűs kézzel a Fehér megyei rendőr-főkapitányság a családon belüli erőszak elkövetőivel: ha az agresszor viselkedése fizikai bántalmazásig fajul, az elkövetőt rendőrségi fogdába szállítják.
Légköri labilitásra figyelmeztető előrejelzést bocsátott ki hétfőn az Országos Meteorológiai Szolgálat hat megyére.
Az augusztus 18-25. között lezajlott 15. Kolozsvári Magyar Napok programjainak látogatottsága megközelítette a 250 ezer főt – vonták meg a szervezők a vasárnap este véget ért rendezvénysorozat mérlegét.
Kibertámadás érte szombat hajnalban a temesvári polgármesteri hivatal és egyes alárendelt intézményeinek szervereit, több online szolgáltatást emiatt felfüggesztettek – számolt be hétfőn a városháza sajtóosztálya.
A Nagyváradról Gurdakába (Hurghada) utazók poggyászai a törökországi Antalyában, utóbbiaké pedig a népszerű egyiptomi üdülőhelyen kötöttek ki a Körös-parti város repülőtere személyzetének tévedése miatt.
Az előrejelzések szerint hétfőn szinte az egész országban kellemetlen hőérzettel párosuló kánikula lesz, a hőmérséklet helyenként a 38 fokot is elérheti.
Több tucat bogrács alatt ropogott a tűz a Kolozsvári Magyar Napok keretében megrendezett örömfőzésen. Videós összeállításunkban ízelítőt nyújtunk a népes gasztronómiai rendezvényről.
Ha a Főteret a Kolozsvári Magyar Napok szívének tekintjük, a Farkas utcát bátran nevezhetjük az ütőerének, hiszen az esemény teljes ideje alatt lüktet itt az élet. Videóban foglaltuk össze a Farkas utca „arcainak” emlékeit a kincses városi rendezvényről.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!