Hasonlított is meg nem is a járványügyi védekezés a 18-19. században a mostanihoz Erdélyben és Magyarországon

Ilyennek látta Jakob Alt 1840 tájt a Vöröstoronyi-szorosban épült vesztegzárat •  Fotó: Gazda Árpád

Ilyennek látta Jakob Alt 1840 tájt a Vöröstoronyi-szorosban épült vesztegzárat

Fotó: Gazda Árpád

A járványövezetekből érkező leveleket lyuggatással és füstöléssel, a pénzérméket ecetes vízzel fertőtlenítették a 18-19. században Erdélyben és Magyarországon, és az országba érkezőknek legkevesebb 21 napot vesztegzárban kellett tölteniük a határállomásokon. A hatóságok ugyanakkor „fokhagymás cibere” és kámforos pálinka fogyasztását is ajánlották a pestis ellen. Többek között ezeket tudhatták meg mindazok, akik meghallgatták Kulcsár Krisztinának, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára főlevéltárosának Kolozsváron tartott előadását.

Gazda Árpád

2024. augusztus 26., 18:432024. augusztus 26., 18:43

2024. augusztus 26., 18:532024. augusztus 26., 18:53

A járvány elleni korabeli védekezéssel kapcsolatos levéltári kutatásai eredményeit foglalta össze Kulcsár Krisztina főlevéltáros „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni.” Pestisjárvány és védekezés a koraújkori Erdélyben és a Magyar Királyságban című előadásában az EME Jakó Zsigmond Kutatóintézete meghívására a Kolozsvári Magyar Napok keretében. A szakértő elmondta: már a 18. században nagyjából ugyanazokat a szabályokat ajánlották a pestis elleni védekezésre, mint a 2020-as koronavírus-járvány idején. A védekezésről szóló 1770-es rendelet ugyanis az elzárást, elszigetelést, a kór terjedésének a megfigyelését, a távolságtartást és a gyakori fertőtlenítést írta elő. Ezekre azonban 250 évvel ezelőtt nagyon más módszereket alkalmaztak, mint manapság.

Kulcsár Krisztina előadásában felidézte: a karantén szó az olasz negyvenes számból alakult ki. A középkorban ugyanis a kikötőkbe érkező hajóknak negyven napig kellett vesztegelniük, míg a tengerészek szárazföldre léphettek.

Akkoriban így próbálták megakadályozni, hogy a hajókkal távoli betegségek is érkezzenek a tengerparti országokba. Úgy vélték: a negyven nap elegendő ahhoz, hogy a lappangó betegségek megmutatkozzanak. A kora-újkorra azonban felismerték, hogy nem elég a hajókat vesztegzárra kényszeríteni. A betegségek szárazföldön is terjedhetnek.

Az Ojtozi-szorosban épült vesztegzár tervrajza 1840 körül az elhatárolt exponált és nem exponált résszel •  Fotó: Gazda Árpád Galéria

Az Ojtozi-szorosban épült vesztegzár tervrajza 1840 körül az elhatárolt exponált és nem exponált résszel

Fotó: Gazda Árpád

Magyarország és Erdély számára a Habsburg Birodalom, a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között 1718-ban kötött pozsáreváci béke hozott új helyzetet, amely után szabadon jöhettek dél felől kereskedők az országba, és bizony, nemcsak az árukat, hanem a pestist is hozták magukkal. Az 1740-es évek elején Erdélyben is pusztító pestisjárványra, és az ettől való szabadulásra emlékeztet például az a Mária-oszlop is, amelyet idén állítottak vissza az eredeti helyére Kolozsváron, a piarista templom előtt.

A hatóságok ekkorra ismerték fel, hogy védekezni kell a járvány ellen. Eleinte a déli határátkelőkön, Zimonyban, Mehádián, Orsován állítottak fel vesztegzár állomásokat, de a hálózatot hamarosan Erdélyre is kiterjesztették. Erdélyben a hágók mentén, a Kárpátok szorosaiban, a Vöröstoronyi-, az Ojtozi-, a Gyimesi-szorosokban, Piricskén, illetve a Borgói-, Radnai-, Borsai-hágókon hoztak létre vesztegzárakat.

Az 1770-ben kibocsátott egészségügyi rendelet szerint minden érkezőnek kivétel nélkül legkevesebb 21 napot kellett a vesztegzárban töltenie. Ha ismert volt a tény, hogy valahol a távolban pestisjárvány dúl, akkor 28 napot kellett vesztegelniük, ha pedig tudták, hogy járványövezetből érkezett az utazó, 42 napra emelkedett a kényszerpihenő időszaka.

A Krónika kérdésére Kulcsár Krisztina elmondta: a vesztegzár idején történt ellátás költségeit az érintettnek kellett fizetnie. Erre azonban fel voltak készülve az utazók. Pontosan tudták, hogy mi vár rájuk, ha be akarnak lépni Erdélybe vagy Magyarországra. A kutató szerint volt rá példa, hogy a kereskedők úgy próbáltak előnyösebb üzleti helyzetet kialakítani maguk számára, hogy járvány hírét terjesztették bizonyos területekről, így az onnan érkező konkurenciának és árunak több ideig kellett a határon vesztegelnie.

Kulcsár Krisztina, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a kolozsvári előadáson •  Fotó: Gazda Árpád Galéria

Kulcsár Krisztina, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a kolozsvári előadáson

Fotó: Gazda Árpád

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa szerint a hatóságok nem tettek kivételt: a szabályt az idegenekre és a hazatérőkre egyaránt vonatkoztatták. Megjegyezte: olyan leveleket is olvasott, amelyben egy-egy hazatérő próbálta elintézni, hogy ne kelljen kivárnia az előírt időszakot. Arra nem talált forrást, hogy sikerrel járt-e.

Azt is szabályozták, hogy miként kell a kereskedők által szállított áruval eljárni. A vesztegzárakat általában folyók mellé építették, az élő állatokat a vízbe terelésükkel próbálták megszabadítani a kórokozóktól. A vízre azonban azért is szükség volt, hogy az állatokat itathassák, míg a tulajdonosuk veszteglésre kényszerült.

A kereskedők tárgyait és az árukat járványhordozókra, illetve nem járványhordozókra osztották.

„Az ragadó mérget magába szívó” (járványhordozó) árut, a lenből, kenderből, pamutból, selyemből készült anyagokat olyan raktárhelyiségekben tárolták, amelyet átjár a levegő. Úgy gondolták, hogy a szellőztetéssel megszűnhet a fertőzés.

A vesztegzár szolgáinak naponta át kellett forgatniuk az anyagokat, hogy minél jobban érhesse a levegő ezeket. Ha egy kereskedő járvány sújtotta térségből érkezett, gyakorta elégették a felső ruházatát. Nem minősült járványhordozónak a fém, az üveg meg a fa. Az ezekből készült tárgyakat ecetes vízzel mosták le. A gabonát sem tartották veszélyesnek.

A Gyimesi szoros vesztegzárállomása •  Fotó: Gazda Árpád Galéria

A Gyimesi szoros vesztegzárállomása

Fotó: Gazda Árpád

Különös gondossággal jártak el a levelek továbbításánál. Ezeket igyekeztek gyorsan továbbítani, hiszen az egyes területek járványhelyzetéről is ezek tájékoztatták a hatóságokat. A határátkelőhelyeken karókat helyeztek el, melynek a végét bevágták. A járványos helyről érkező postás a levelet behelyezte a vágásba, úgy, hogy nem nyúlt a karóhoz. A karóval bevitték a vesztegzár állomásra, ahol átlyuggatták, és/vagy füstölték ezeket. Úgy gondolták, hogy ezzel a módszerrel elpusztíthatják a kórokozókat. A füstöléshez általában búzakorpát, salétromot, kénkövet de fenyőfaforgácsot is használtak, attól függően, hogy mit tudtak erre a célra beszerezni.

A kutató elmondta, ha összelyuggatott, füstölt leveleket látnak a levéltárakban, pontosan tudják, hogy ezek járvány sújtotta területről érkeztek.

A vesztegzáraknak volt exponált és nem exponált részük. Az exponált részben tartották az érkezőket, akik a kór hordozói is lehettek, a nem exponált részben dolgozott a vesztegzár személyzete. Ott volt az igazgató, az orvos és egy-két szolga lakása. Az utazót mintegy két méteres távolságról vesszőkerítésen keresztül kérdezték ki arról, hogy honnan érkezett, út közben érintett-e járvány által sújtott területeket, vannak-e betegségre utaló tünetei.

Nagybányáról küldött, a kórokozók elpusztítása céljával megfüstölt levél •  Fotó: Gazda Árpád Galéria

Nagybányáról küldött, a kórokozók elpusztítása céljával megfüstölt levél

Fotó: Gazda Árpád

Az utazóknak a veszteglés idejére kisebb helyiségekben biztosítottak szállást. Csupán a kút és egy kis kápolna volt a létesítmények közös része. Ezek mind a személyzetet, mind pedig az átutazókat kiszolgálták. A miséket általában a nyitott kápolnában mutatták be úgy, hogy az átutazók a bezárt szobájukban is hallják a liturgiát. Magyarország déli határain olyan vesztegzárak is épültek, amelyekben a vallási hovatartozást is figyelembe vették. Ezekben külön sorban helyezték el a keresztény, a muzulmán és a zsidó kereskedőket.

Kulcsár Krisztina elmondta, a vesztegzárhálózatot a pestisjárvány ellen építették ki, de a létesítményeknek 1810-től a kolerajárvány megfékezésében is fontos szerepük volt.

Megjegyezte: a hatóságok esetenként a határőrizetben, a csempészet elleni harcban, a szökött katonák elfogásában is szerepet szántak nekik. A járványellenes erdélyi körlevelek arra figyelmeztették az embereket, hogy a ruházatot tisztítsák, a lakásokat tartsák tisztán, és gyakran szellőztessenek. Azt javasolták, hogy az emberek a kezüket és az arcukat ecetes vízzel fertőtlenítsék, de még disznóhústól és a szalonnától való tartózkodást is javasolták.

Az 1740-es évek elején Erdélyben is pusztító pestisjárványra emlékeztet a Mária-oszlop, amelyet idén állítottak vissza az eredeti helyére Kolozsváron •  Fotó: MTI/Kiss Gábor Galéria

Az 1740-es évek elején Erdélyben is pusztító pestisjárványra emlékeztet a Mária-oszlop, amelyet idén állítottak vissza az eredeti helyére Kolozsváron

Fotó: MTI/Kiss Gábor

1810-ben is fontosnak tartották a mentális egészség megőrzését. Azt javasolták, hogy mérsékelje az ember a kívánságait és indulatait.

Idézet
Az harag, bánat, szomorúság és félelem igen ártalmas az pestis idején. Ellenben a víg, megelégedett és az isteni gondviselésre bízott természet hathatós oltalmazó eszköz az pestis ellen” – idézett a kutató az egyik hatósági körlevélből.

A javasolt házi praktikák között fokhagymás cibere használatát (fokhagyma, só, víz), a lázra reszelt tormát és tejfölt, fejfájásra mustáros kovászt, a pestises kiütések enyhítésére lestyángyökérből készült langyos ital, illetve kámforos pálinka fogyasztását ajánlották.

Molnár Géza virológus – aki a hallgatóság sorából figyelte a kincses városi előadást – a rendezvény után a Krónikának elmondta: már 250 éve is elkülönítéssel, tisztítással, szellőztetéssel, távolságtartással próbálták megfékezni a járványok terjedését. Hozzátette: a koronavírus-járvány idején ugyanezeket a módszereket javasolták. Megjegyezte: a karantént is érvényesítik olykor ma is hajók esetében. Ha pedig valaki Kongóból érkezik, ahol olyan vérzéses láz terjed, amire nem fejlesztettek még ki oltást, érdekében áll, hogy jelentkezzék egy fertőző kórházban, ahol 3-4 napig megfigyelés alatt tartják. A virológus elmondta: Erdélyben legutóbb 1979-ben jegyeztek kolerajárványt. Ekkor a Maros megyei Dózsa György (Lukailencfalva) településen ütötte fel a fejét a kór a helyi roma közösségben. Az első megfertőzöttek a román tengerparton kukásként dolgoztak.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. szeptember 25., szerda

Háromszoros olimpiai bajnoknak állítanak szobrot Nagyváradon

Szobrot állítanak Kabos Endre nagyváradi születésű kardvívó olimpiai bajnoknak szülővárosában – közölte szerdán a nagyváradi polgármesteri hivatal.

Háromszoros olimpiai bajnoknak állítanak szobrot Nagyváradon
2024. szeptember 25., szerda

Akadályozhatja a természetjárást is a fontos erdélyi vasútvonal elhúzódó felújítása

Elővigyázatosságra intik a természetjárókat, sziklamászókat a Bihar megyei hegyi- és barlangi mentők.

Akadályozhatja a természetjárást is a fontos erdélyi vasútvonal elhúzódó felújítása
2024. szeptember 25., szerda

Megkezdődött a 20. század eleji MARTA-autóbusz hasonmásának a gyártása

A 20. század elején az első magyar autógyár, az aradi MARTA üzemeiben előállított emeletes autóbusz hasonmása jövőre kerül forgalomba Aradon, és városnézésre használhatják majd a helyi lakosok és a turisták.

Megkezdődött a 20. század eleji MARTA-autóbusz hasonmásának a gyártása
2024. szeptember 25., szerda

Erdélyi gépkarabélyt adnának NATO-kézbe (videóval)

NATO-szabványoknak feleltetnek meg egy Erdélyben gyártott gépkarabélyt, amely a hírhedt Kalasnyikovok mintájára készült. A kudzsiri fegyvergyárban 2021 óta dolgoznak egy új gépkarabélyon, jelenleg az ipari prototípust finomhangolják.

Erdélyi gépkarabélyt adnának NATO-kézbe (videóval)
2024. szeptember 25., szerda

Újabb Bihar megyei körgyűrűt nyithatnak meg október közepén

Hamarosan befejeződnek a belényesi körgyűrű kivitelezésének munkálatai. Jelenleg az utolsó útburkolati jeleket festik fel, valamint felszerelik a jelzőtáblákat és a védőkorlátokat – tájékoztatott a Bihar Megyei Tanács sajtóosztálya.

Újabb Bihar megyei körgyűrűt nyithatnak meg október közepén
2024. szeptember 25., szerda

Brassói főgimnázium: a nemi erőszak gyanúja után is normális mederben folyik az élet az iskolában

A brassói Áprily Lajos Főgimnázium vezetőségének nem volt tudomása a nemi erőszak gyanújával augusztusban újraindított nyomozásról, a tavalyi büntetőeljárás kezdetéről és lezárásról sem értesítették őket – állítja a Krónikának a tanintézet igazgatója.

Brassói főgimnázium: a nemi erőszak gyanúja után is normális mederben folyik az élet az iskolában
2024. szeptember 25., szerda

Hetedszer érkezett kisbaba a sokgyermekes erdélyi magyar polgármester családjába

Megszületett Soós Zoltán hetedik gyereke – jelentette be Facebook-oldalán Marosvásárhely polgármestere.

Hetedszer érkezett kisbaba a sokgyermekes erdélyi magyar polgármester családjába
2024. szeptember 25., szerda

Erdélyen át indult Hollandiába a kokainszállítmány, de már nem ér célba

Ecuadori fagyasztott gyümölcsbe rejtett kokaint találtak a nagylaki országúti határátkelőn a hatóságok, egy 33 és egy 36 éves férfit nemzetközi kábítószer-kereskedelem miatt őrizetbe vettek.

Erdélyen át indult Hollandiába a kokainszállítmány, de már nem ér célba
2024. szeptember 24., kedd

Félszáz medve kilövését hagyták jóvá Háromszéken

A Kovászna megyei vadásztársaságok 53 medve kilövésére adtak be kérelmet az idénre megszabott 54-es kvótából, és mindegyik kérelmet jóváhagyták – számolt be keddi sajtótájékoztatóján Ráduly István prefektus. A megyében jelenleg mintegy 2000 medve él.

Félszáz medve kilövését hagyták jóvá Háromszéken
2024. szeptember 24., kedd

Tinédzsert sebesített meg a ragadozó a Transzfogarason

Tizennégy éves fiút támadott meg egy medve kedden Argeș megyében, a Transzfogarasi hegyi út közelében – írta az Argeș megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU) tájékoztatása alapján a News.ro. A Transzfogarason rengeteg a ragadozó.

Tinédzsert sebesített meg a ragadozó a Transzfogarason