– tette hozzá.

„Azt gondolom, hogy nem felkészíteni, hanem inkább meghallgatni kell a gyermekeket. El kell kezdenünk beszélgetni a témáról, és biztosítani gyerekünket arról, hogy szabadon megfogalmazhatják az ezzel kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket” – vélekedett a pszichológus.

Azáltal, hogy a szülő megteremti azt a közeget, ahol erről a gyermek beszélhet, egyszerre biztosít lehetőséget is arra, hogy a diák szembenézzen félelmeivel és kiengedje a gőzt.

Elérhető, jelen lenni

A szakember hozzátette, hogy az előkészítő osztály és a felső évfolyamok váltásai előtt álló diákokban felmerülő esetleges kérdések és félelmek esetén a szülők azzal segítenek, ha rávilágítanak: a jövővel kapcsolatos gondolatok nem biztos, hogy mind bekövetkeznek. Ha a szülő időt szán rá, és meghallgatja a gyermekben felmerülő kérdéseket, azt az üzenetet közvetíti felé, hogy bármikor elérhető számára.

„A beszélgetés elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a gyermek kiengedje a gőzt, kibeszélje magából a feszültséget. Ha megfogalmazza ennek okát, az már egy jó kiindulási alap” – mutatott rá. Kiemelte, hogy ilyenkor nem csupán a száraz tényekről, hanem a történéshez kapcsolódó érzésekről is érdemes beszélni, hiszen fontos, hogy ezek is meghallgatásra találjanak.

Kalóz János úgy tartja, hogy nem érdemes előrevetíteni a lehetséges felállásokat, hiszen ezekkel még több félelmet okozhatunk a gyermekekben. Mint mondta, a saját, múltbéli tapasztalatok átadását is érdemes óvatosan kezelni, hiszen ezek nagyon szubjektívek, és nem biztos, hogy érvényes információkkal bír a jelenre nézve.

Véleménye szerint azokról a helyzetekről érdemes leginkább beszélni – legyen szó konfliktusról, kirekesztésről vagy más jellegű problémákról –, amelyek megtörténtek és adottak. Ilyenkor az a járható út – mint mondta –, ha a szülők közösen keresnek lehetséges megoldásokat, amelyeket a gyerek kipróbálhat majd az iskolában, és megnézheti, mi az, ami működik.

„A beilleszkedés – az, amíg a gyermek megtalálja a helyét az oviban, előkészítőben, ötödikben, majd kilencedikben – egy hosszas folyamat. Mikor egyetemre megy, már fiatal felnőtt, de ott is akadhatnak helyzetek, amelyben a beilleszkedéssel kell megküzdenie, és szülőként ilyenkor is ugyanúgy ott lehetünk mellette, és támogathatjuk az átmeneti folyamatban” – világított rá a szakember.

A pedagógusok szerepére reflektálva a pszichológus csak annyit mondott, hogy a jelen helyzetben inkább az oktatás kerül előtérbe, így a nevelés részét a szülőknek kell korrigálni, kiegyenlíteni.

„Nemegyszer találkozom azzal, hogy a szülő megérkezik, hogy kezdjünk valamit a gyermekét érintő konfliktussal, és hamar kiderül, hogy az éremnek van egy másik oldala is, ami mindjárt megváltoztatja a történetet. Érdemes tehát részt venni azokon az iskolai fórumokon, ahol még több információt gyűjthetünk be a gyerekünkkel kapcsolatosan” – összegzett Kalóz János. Kiemelte, hogy az iskolai rendszer a szülő-gyermek-pedagógus háromszögéből áll, amely közt úgy kell közvetíteni, hogy legyen egy mindenki számára elfogadható, kompromisszumos megoldás.