Dorin Florea arra hivatkozott, hogy az újjászervezõdõ céheknek semmi köze nincs a hajdani ipari társulásokhoz. Szerinte ezek „fantomszervezetek, amelyek a város vagyonát szeretnék megdézsmálni\". A polgármester szerint a vásárhelyi céhek már jó háromszáz évvel ezelõtt megszûntek, holott a két szakmai tömörülést 1949-ben a kommunista rendszer számolta fel. Akkor államosították a Rózsák téri, majdnem egymással szemben fekvõ ingatlanjaikat is.

Jogutódlási vita

A Marosvásárhelyi Csizmadia Czéh Társulatát még 1996-ban újjáalakította, majd 1998-ban a Maros megyei bíróságon be is jegyeztette több helyi nyugdíjas szakember, akik többségükben az 1948-ban megszüntetett jogelõd Csizmakészítõ Társulat tagjai, illetve azok leszármazottai, az újraindított kis szakmûhelyek dolgozói, tulajdonosok és egyéni vállalkozók. Az egykori Mészáros Ipartársulat jogutódjaként jött létre 2004-ben a Hús Céh, amelynek újjáalakításában nagy szerepet játszott Petry Zalán Endre, a város egyik legismertebb húsipari vállalkozója. Dorin Florea szerint Petrynek azonban semmiféle céh elnökeként nem lehet követelése. „Õ egy vállalkozó, akire az apja nem hagyott egyetlen fõtéri házat sem. Most meg az állítólagos Mészárosok Céhe nevére akarja átjátszani a rendõrség épületét\" – kommentálta az ipari szervezet követeléseit a polgármester. Lapunk kérdésére Kincses Elõd ügyvéd, a csizmadiák képviselõje kifejtette, a polgármesteri hivatalnak semmi esélye nincs a két épületet úgy megtartani, hogy a törvényszék elõtt a céhek jogfolytonosságát kérdõjelezi meg. Mindkét szervezet esetében a bíróság még az újrabejegyeztetéskor elismerte, hogy az államosítás elõtti céhnek a jogutódja.

Hivatali okoskodás?

Csegzi Sándor alpolgármester nem osztja felettese álláspontját. Szerinte mindkét céh elõbb-utóbb visszaszerzi jogos tulajdonát. Analógiát vonva az 1990 után létrehozott Ipari, Kereskedelmi és Mezõgazdasági Kamara helyzetével, Csegzi úgy véli: a törvényszék a céhek esetében sem dönthet másként. Mint hangsúlyozta, a román kereskedelmi kamara olyan központi fekvésû ingatlant kapott meg, amelyben valamikor a magyar kamara mûködött. Derûlátóan nyilatkozott Kincses is, aki jelenleg a Maros megyei táblabíróság elõtt képviseli a csizmadiákat. A bukaresti legfelsõbb törvényszék ugyanis 2007-ben elfogadta a céh fellebbezését, és az ügyet visszautalta a Maros megyei táblabíróságra. „A polgármesteri hivatal jogászai hátráltatni próbálják az ügyet. Miután a táblabíróság Pál-Antal Sándor vásárhelyi történészt bízta meg, hogy szakértõi véleményt mondjon a csizmadiacéh múltjáról, a városháza a Román Akadémiához fordult más szakértõ kijelöléséért. Bukarestbõl viszont az a válasz érkezett, hogy az ügyben a legilletékesebb Pál-Antal Sándor. Ekkor a perbe beszálló mozivállalat segédszakértõt igényelt\" – ecsetelte a hivatal hátráltatási kísérleteit Kincses. A jogász nem érti, a mozivállalat vezetõsége miért ragaszkodik annyira az épülethez, amikor évek óta nem vetítenek. Az egykori Select moziban kaszinó mûködik.

Sz. E.

Fél évszázados céhek

A céhek legkorábbi említése és szabályzatuk keltezése körüli szakirodalmi bizonytalanság ellenére nyilvánvaló, hogy a 15-16. században Erdélyben a legnagyobb gazdasági súlya a legtöbb céhet és mesterséget felvonultató Marosvásárhelynek volt. A vásárhelyi céhek termékei Kolozsvártól Szászrégenig és Besztercéig számos országos vásárig eljutottak. A feljegyzések elsõként a mészárosok céhét említik 1493-ban. A csizmadiákról szóló elsõ említés az 1620-as évekre esik. Bizonyos céhek emlékét a mai napig is a Borsos Tamás által épített vár bástyái õrzik. A Marosvásárhelyen folytatott mesterségekre az 1602-es lustra (lat. névjegyzék) vezetéknevei is rávilágítanak: Asztalos, Borbély, Csiszár, Csizmadia, Fazakas, Kádár, Kerekes, Kovács, Köteles, Kõmûves, Lakatos, Mészáros, Molnár, Nyerges, Nyírõ, Ötves, Szabó, Szõcs, Takács, Tímár, Varga; a névsort az 1614–1632 közötti idõbõl a Késes, Kupás, Pattantyús, Süveges, Szappanos, Szíjártó, Téglás, Tölcséres, Tõzsér, Üstgyártó nevekkel egészíthetjük ki.