Toró Tibor a román nyelvhez való viszonyt vizsgáló kérdések kapcsán elmondta: a szubjektív román nyelvtudásról vannak korábbi adataik is, és az újabb felmérések tükrében „lassú, de biztos csökkenés” mutatható ki.

A mostani felmérés szerint a megkérdezettek 55 százaléka gondolja azt, hogy jól beszéli az ország nyelvét: 22 százalék (saját megítélése szerint) tökéletesen vagy anyanyelvi szinten beszél románul, míg 33 százalék jól, de érezhető akcentussal. 29 százalék mondja azt, hogy az esetek nagy többségében meg tudja értetni magát, míg 16 százalék nehézségekkel, vagy egyáltalán nem beszéli az ország hivatalos nyelvét. Az arányok a Székelyföldön és a Partiumban a legalacsonyabbak, és elgondolkodtató, hogy a fiatalok esetében nagyobb a román nyelvet rosszul beszélők aránya.

Arról a magyarlakta régiókban, a Székelyföldön és a Partiumban is egyetértés van, hogy a magyar gyerekeknek meg kell tanulniuk románul. Holott a román diskurzus szerint a magyarok nem akarják megtanulni az ország nyelvét. Ez nem így van, értelmezték az eredményeket a kutatók, akik szerint a magyarok sincsenek tudatában annak, hogy valójában egyetértenek a román nyelvtudás fontosságát illetően.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 34 százalékuk teljes mértékben és további 13 százalékuk inkább egyetért azzal a kijelentéssel, miszerint „sok magyar nem is akar megtanulni románul”. Ez azt jelenti, hogy a magyarok többsége interiorizált egy, a románok körében széles körben elterjedt (ugyanakkor hamis) sztereotípiát, mutattak rá. A kijelentéssel egyetértők többnyire a románul jól beszélők, illetve a fiatalok köréből kerülnek ki.

A szorongás és az akcentus nélküli romántudás iránti vágy a Székelyföldön és egyéb magyarlakta területeken érhető inkább tetten, és a nagyvárosokra kevésbé jellemző.

A felmérésből az is kitűnik, hogy az erdélyi magyarok egyharmada negatívan vélekedik azon nemzettársairól, akik egyáltalán nem beszélik az állam nyelvét. Az akcentust ellenben már széles körben elfogadják, ami a kutatók szerint azzal is összefügghet, hogy ez az erdélyi magyar politikai elitnél is megvan.

Azzal a kijelentéssel, miszerint a jelentős arányban magyarlakta településeken a román gyermekek számára kötelező magyar nyelvórákat kellene bevezetni, a megkérdezettek többsége nem ért egyet, még a Székelyföldön sem. Ez arra utal, hogy az erdélyi magyarok elfogadják a két nyelv közötti aszimmetriát, mutatott rá Kiss Tamás.

Félelem a peremre szorulástól

Érdekes eredmények születtek az oktatási rendszerrel kapcsolatos attitűdöket vizsgáló kérdések alapján is: a román oktatás minőségéről a magyar válaszadók véleménye lesújtó, a magyar nyelvű oktatást ennél lényegesen pozitívabban értékelik.

Az eredmények szerint ugyanakkor egyre kevesebben értenek egyet a magyar politikai elit által propagált intézményi párhuzamossággal, azaz a magyar oktatási intézmények egyre inkább felgyorsuló önállósodásával.

Több kérdés alapján úgy tűnik, azt a tényt, hogy a román nyelv egyre inkább kiszorul a tantervből, a megkérdezettek jelentős része a marginalizációval asszociálja. Erre utal, hogy

A szociológus szerint az erdélyi magyarok attól tartanak, hogy a román nyelvtudás hiánya a közösség marginalizálódásához vezethet, miközben a politikai elit egyáltalán nem tematizálja ezt a kérdést.

A sajtótájékoztatón a kutatók a telefonos és online adatfelvétel közötti különbségekre is kitértek, rámutatva: az online válaszok sokkal radikálisabbak, így hiába olcsó és gyors a módszer, az így nyert eredményeket veszélyes reprezentatívnak gondolni. Székely István Gergő rámutatott: az is megtörténhet, hogy a számítógép előtt ülő megkérdezett inkább felvállalja véleményét, mintha a lekérdezés szemtől szembe történne.