Az ortopédia melletti például a bő két évtizeddel ezelőtt felszámolt Braseria Universității – Egyetemi sörözőét. Az említett egységnek csak annyi köze van az egyetemhez, hogy mintegy fél kilométerre fekszik az orvosi épületétől; proletár jellege miatt küszöbét sem diákok, sem professzorok nemigen lépték át. Nagyjából ugyanaz a pufajkakabátos kategória látogatta, amely a Trecătorul – Átutazót, amelynek bódéja valamikor az Állomás térrel szemben állt. Ide a város ipari zónájába hajnali 6 óra előtt igyekvő, vagy 14 órakor, a műszakból kijövő munkások tértek be egy féldecire.

A Pandúrok sétányán a polgármesteri hivatal másik két, valamivel újabb, de szintén kétes hírű kocsmát tartott érdemesnek arra, hogy a buszmegálló a nevüket viselje. Az egyik a Mari-Cristi, a másik az egykori Pandurul, amely nevének román változatát már másfél évtizeddel ezelőtt helyesírási hibával tüntették fel a táblákon.

Nagy becsben a szocializmus relikviái

A múlt rendszer iránti nosztalgiahullám más megállók elnevezésében is megmutatkozik. „Emlékoszlopot” kapott a szinte harminc éve Aesculappá alakult Centrofarm, a rég bebukott Corina, a földdel egyenlővé tett Cukorgyár, az ITA, a Chimie, amely a felszámolt vegyipari szakközépiskola román megnevezésére próbál hajazni, vagy a sok-sok évvel ezelőtt lebontott rokkantak szövetkezete, az Összetartozásként fordított Solidaritatea.

Noha az önkormányzat pár éve határozatban fogadta el az utcanevek román, illetve magyar változatát, az alkalmi nyelvújítók Töltésre keresztelték át a Gát (Zăgazului) és Fákra a Gyümölcsfa (Pomilor) utcát. Maga a tömegközlekedési vállalat magyar neve is egészen más jelentőséggel bíró tükörfordítás eredménye. A Béga utcai kapu fölött a Transport Local SA mellett a Közszállítási Vállalat Rt. megnevezés díszeleg, ami egészen mást jelent.

Előbbi egy soha nem létezett helységet jelöl, utóbbi egy benzinkút volna, amelyet valamikor MBO-nak hívtak, de időközben a Mol vásárolta fel és alakította át.

De az illetékesek olyan neveket is adtak, amelyek alapján nemcsak hogy az utazóközönség meg a sofőrök, de még a tömegközlekedési vállalat igazgatója és a város alpolgármestere sem tudja beazonosítani a megállókat. Pedig mindkettő a főtértől alig pár tíz méterre fekszik. Ilyen például a Iuliu Maniu – Primăria. Kérdésünkre, hogy melyik busz áll meg a városháza előtt, vagy esetleg a polgármesteri hivatal mióta költözött a Maniu utcába, Portik Vilmos nem tudott válaszolni. Ez nem a tömegközlekedésért felelős alpolgármester hiányos helyismeretére vall, hanem a „keresztpapák” fura fantáziavilágára. Tatár Bélától, a buszvállalat igazgatójától az Izvor – Forrás megálló hollétéről érdeklődtünk. Eredménytelenül. Nem is csoda, hisz a Hosszú utcai 2-es számú poliklinikával szemben semmiféle forrás nem létezik. Valamikor volt ugyan egy az azóta lebontott házsor mögött, azonban a tömbházak építésével, bő harminc évvel ezelőtt elapadt és lezárták.

Egy másik megálló viszont egy létező forrásról van elnevezve, csak éppen rosszul. Ezért sem a városatyának, sem a cégvezetőnek fogalma sem volt arról, hol lehet az Izvorul Rece – Hidegkút, merthogy a Predeal utcai csorgót időtlen idők óta Királykútnak hívják. A forrás nevét kapta a szemközti kisutca is, amelyet a kommunista rendszerben egy egyszerű betűcserével a rendszert sértő Izvorul Re­geről Izvorul Recere változtattak.

Változik a változtathatatlan

Kérdésünkre, hogy tősgyökeres marosvásárhelyiként elnyerték-e a tetszését a megállónevek, Tatár Béla, a buszvállalat igazgatója és Portik Vilmos alpolgármester egyaránt határozott nemmel válaszolt. Előbbi elmondta, a tömegközlekedési cégnek semmi köze a megállók elhelyezéséhez, sem azok elkereszteléséhez, ezekről kizárólag a városháza dönt.

Vagy más: létezik egy végállomás, ahol a busz alig tud megfordulni. Én is megkérdeztem, hogy miért hívják így a megállókat. Azért, mert így hívják – ez volt a válasz”

– panaszkodott lapunknak Tatár.

Mi azt szerettük volna megtudni: azontúl, hogy a városvezetést is zavarnak bizonyos nevek, létezik-e szándék azok megváltoztatására. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal illetékesei arról tájékoztattak, hogy

– érveltek.

Kíváncsiak voltunk, mekkora valóságalapja lehet ennek a teljesen logikátlan magyarázatnak. A pályázatot lebonyolító fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős minisztériumtól megtudtuk, hogy Marosvásárhely esetében semekkora. „Amennyiben a finanszírozási szerződésben megjelenik a buszmegálló neve, annak változtatása a munkálatok kivitelezése alatt valóban bonyodalmakat okozhat. Csakhogy a szaktárca által, a Regionális Operatív Programon keresztül finanszírozott vásárhelyi beruházás esetében az önkormányzat nem foglalta a finanszírozási kérésbe a buszmegállók nevét, így nincs a névváltoztatásra vonatkozó tiltás” – szögezte le a Cseke Attila vezette tárca sajtósa, Andercó Alíz.

Közben a marosvásárhelyi városházán is kiderítették, hogy szükség esetén valóban megváltoztathatják a megállók nevét, nem okozva semmiféle bonyodalmat. „A leadott pályázatban nem nevek, hanem helymeghatározó koordináták szerepelnek. A régebbi kollégáim utánanéztek: 2000-től errefelé semmiféle tanácsi határozat nem rögzíti a buszmegállók nevét. Így ezeket, ahol szükséges, még idén megváltoztathatjuk” – kaptuk a pontosítást Portik Vilmos alpolgármestertől.