„Ugyanúgy, mint ahogy egy focicsapatban van egy kapus, egy hátvéd, akkor is a csapat érdeke áll a legelső helyen. Ez alapján elemezve szülővárosom helyzetét is azt kell mondanom: „fiúk, itt valamit nagyon eljátszottatok”. Ennyi idő alatt ennél jóval többet kellett volna megvalósítaniuk” – állapította meg Bölöni László, hozzátéve: voltak fejlesztések a megyeszékhelyen, de azoknak már 15 éve, azóta semmi sem változott, a városvezetés nem csinált semmit az elmúlt években.

A labdarúgóedző felidézte, annak idején, amikor fogorvosként végeztek, azért imádkoztak, nehogy Focșaniba vagy Vranceába kerüljenek, ma viszont előbbi város előbbre van az életminőség tekintetében összeállított ranglistán, mint Marosvásárhely. Kifogásolta, hogy jelen pillanatban hétvégenként senki nem megy ki a stadionhoz, sem örülni, sem tapsolni, sem mérgelődni. „Hol van a focicsapat? Hol van a bajnokságra játszó kosárlabdacsapat? Hol van a kézilabdacsapat? Kik juttatták ide a vásárhelyi sportéletet?” – tette fel a kérdést Bölöni.

Úgy vélte, miközben a jelenlegi városvezetés „eljátszotta a lapjait”, Soós Zoltán kezében ott vannak a lapok és megoldások a Vásárhelyt érintő problémákra. Emlékeztetett arra is, hogy az ő szerencse száma a 11-es, a Marosvásárhelyi ASA-nál és a bukaresti Steauánál is ezt a számot viselte a mezén, ez a szám volt rajta, amikor megnyerték a Bajnokok Ligáját. „A sors érdekes fintora, hogy újra egy marosvásárhelyi 11-es áll a döntőben és minden erejével tettre kész, hogy Marosvásárhelyt győzelemre vigye. Soós Zoltán a 11. a szavazólapon, nem kérte ezt a számot, hanem kapta. Nagyon remélem, hogy neki is szerencsét hoz a 11-es, mint ahogyan nekem. Én neki drukkolok” – nyilatkozta Bölöni László, arra biztatva minden marosvásárhelyit, hogy szeptember 27-én „ne hagyja ki a 11-est” és így győzhet Vásárhely.