Az ukrán húsvéti tojásírás mint a béke záloga – Ünnepükről meséltek a Kolozsvárra menekült asszonyok

A húsvét a keresztény közösségek, így az Ukrajnában élő ortodoxok számára is az egyik legfontosabb ünnep. A háború elől többek között Kolozsvárra menekült ukránok idén rendhagyó módon készülődnek a feltámadás ünnepére.

Négy olyan ukrán hölgyet, anyukát faggattunk szokásaikról, akiknek gyerekeik az unitárius egyház által az ukrán menekült gyerekek számára létrehozott és működtetett óvodába járnak.

Natalija és Diana Kijevből, Ileana Cserkasziból, Natalija pedig Mariupolból érkezett a kincses városba. A kolozsvári unitárius egyház tanácstermében szervezett kávézás közben a Krónikának elmesélték, hogy ukránul a húsvétot velikdennek nevezik, azaz a nagy napnak, és nemcsak a vallásos emberek számára fontos, hanem minden ukrán megünnepli.

A húsvét előtti időszakban sokan tartják a hathetes böjtöt, így ennek lejártával a húsvéti asztalra mindenképp hús kerül – családonként változik, hogy milyen hús, de nem jellemző náluk a bárány, mint nálunk.

A legtöbben disznót esznek, amit kőből rakott kemencében sütnek, illetve sokaknál kerül kolbász az ünnepi asztalra. Az ünnep alkalmából készül egy specifikus desszert, sütemény is, ahogy Natalija említette, édes kenyér, amit pászkának neveznek, és a hagyomány szerint ezt kell először húsvét napján enni.

Húsvétvasárnap ételszentelés is van, a kosárban tojást, kenyeret, kolbászt, sonkát és bort is szoktak vinni a templomba, illetve egy gyertyát is mellétesznek.

Misére hagyományosan szombatról vasárnapra virradó éjszaka mennek, illetve vasárnap reggel is ellátogatnak a templomba. Akárcsak nálunk, Ukrajnában is írnak és festenek tojást. A méhviasszal írott, díszes, kifújt tojásokat piszankinak nevezik, ezeket dekorációként felaggatják a lakásban vagy a fák ágaira, illetve asztaldíszként is használják.

A főtt, általában hagymahéjjal és céklával festett tojást kraszankinak nevezik, ezeket húsvétvasárnap – akárcsak a románok – összekoccantják. Az, hogy mi történik a két tojás összekoccantása nyomán, régiónként változik, van, ahol egyszerűen csak veszít az, akinek összetörik a tojása, van, ahol a vesztesnek meg kell ennie a tojást, illetve van, ahol másnak kell adnia.

Régen mindenki természetes anyagokkal festette a vöröses, néha ciklámenes színű tojásokat, de ma már sokan az üzletek polcain kapható festéket használják a színezéshez.

A tojásfestéshez több legenda is kapcsolódik, az egyik egészen a pogány időkig nyúlik vissza, e szerint egy gonosz szörny készült megtámadni egy falut, ám amikor meglátott ott egy tojásíró embert, letett eredeti szándékáról.

Azóta minden évben elküldi a szolgáit a faluba, hogy ellenőrizzék, az emberek még írnak-e tojást. Így a tojásírás hagyománya tulajdonképpen a béke zálogaként is értelmezhető – jegyezték meg az ukrán asszonyok.

Azt is elmondták, hogy a virágvasárnapot Ukrajnában fűzfavasárnapnak nevezik, mivel náluk nincs pálmafa, ahogy a világ sok országában, ahol szó szerint pálmavasárnap ez az ünnep. Az ukránoknál a nagycsütörtök a megtisztulás napja, ilyenkor végzik a nagytakarítást, illetve az ember magáról is „le kell hogy mossa” az egy év alatt összegyűlt szennyet, bűnt.

Húsvéthétfő munkaszüneti nap Ukrajnában is, ehhez a naphoz nem kapcsolódnak különleges szokások, ellenben a húsvét utáni hét a halottakra való emlékezés hete, ilyenkor a temetőbe is ki szoktak menni elhunyt hozzátartozóik, barátjaik sírjához.

A Kijevből érkező Nataljia elmesélte, idén Kolozsváron is szeretné megsütni a hagyományos húsvéti édes kenyeret,

amihez bár még nem talált még olyan kenyérformát, amelyet ilyenkor használnak, de „majd csak kitalál valamit”. Tojásokat is tervez festeni, de a korábbi évektől eltérően nem hagymával, hanem üzleti festékkel.

Utóbbit mind a négyen tervezik, szerintük fontos, hogy a gyerekeikkel együtt az otthonuktól távol is éltessék hagyományaikat, és vasárnap összekocogtassák a tojásokat. Templomba is terveznek menni, ugyanis amióta Kolozsváron vannak,

egyszer már voltak ortodox templomban, ahova meghívták őket, és húsvétkor is oda terveznek visszatérni.

Sajnálják, hogy a román ortodoxoknál nincs ételszentelés, de elmondták, hogy tudják, hogy itt az a szokás, hogy szentelt kenyeret (ostyát) kapnak a hívek. Nevetve mesélték el, hogy eddigi tapasztalataik alapján az a különbség az ukrajnai és a romániai ortodox mise között, hogy itt nem kell az egész szertartást végigállni – osztozva Krisztus szenvedésében –, hanem le is lehet ülni, ha elfárad az ember.

Azt is kiemelték, hogy a nyugati szokások nem honosodtak meg náluk, nincs nyuszi vagy tojáskeresés, nem kapnak ilyenkor édességeket a gyerekek. Attól függetlenül, hogy valaki vallásos, vagy sem, a húsvét egy fontos ünnep, amikor összegyűl a család, és együtt fogyasztják el az ünnepi ebédet, mások elutaznak vidékre és együtt piknikeznek.

Annak ellenére, hogy a szokásaik megtartásával megteremtik az ünnepi hangulatot Kolozsváron, mindenki számára nehéz az idei húsvét, mivel szeretteiktől távol vannak, és ünnepekkor még jobban kihangsúlyozódik hiányuk.

„Ebben az évben nem olyan lesz a húsvét, mint általában. Épp tegnap este gondolkodtam ezen, és kicsit elszomorodtam”– mondta Ileana hozzátéve, tervezik, hogy a gyerekekkel együtt elutaznak valahova a környékre, hogy „jobbá” tegyék ezt az ünnepet.