Asszimiláció elleni „antitestekkel” felvértezve – Az Abrudbányai Magyar Egyesület elnöke a Magyar Örökség Díjról

A magyarság megmaradásáért tett példaértékű küzdelméért az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület Magyar Örökség díjban részesült. A díjat 1995 óta olyan magyar intézményeknek és csoportoknak ítélik, amelyek tevékenységükkel a magyar kultúra, gazdaság, sport, illetve tudomány területeit gazdagították és őrizték meg. A kitüntetésről a Magyar Örökség és Európa Egyesület bírálóbizottsága döntött, a Fehér megyei szervezet munkásságát pedig Szőcs Gyula-Kálmán szülész-nőgyógyász főorvos, az Abrudbányai Magyar Egyesület magyarországi képviselője méltatta a díjátadón.

A díjat Demeter László történész-muzeológus, az egyesülettel régi kapcsolatot ápoló zsűritag adta át – Kopenetz Loránd Márton meghatottan gondol vissza az eseményre. Kettejük ismeretsége a székely-szórvány kapcsolatot is jelenti egyben, a 2015-ös évtől kezdődően ugyanis több gyerektábort is szerveztek, amelyek során első ízben a székely diákok érkeztek Abrudbányára román nyelvet tanulni, majd az abrudbányaiak látogattak Barótra feleleveníteni – vagy éppen elsajátítani – a magyar nyelvet. Tudniillik

a közel négyezres lakosságú Fehér megyei városban 1953 óta nem létezik magyar nyelvű oktatás.

Az egyesület néhány éve délutáni nyelvoktatási programot is indított, mert fontosnak tartják, hogy a magyar anyanyelvű gyerekek hallhassák, gyakorolhassák azt. Kopenetz Loránd Márton elmondta, a fiatal generáció mellett a felnőtteknek legalább ennyire szükségük van a programra, hiszen a többségük vegyes házasságban él, az eltelt évtizedek során pedig lassan-lassan kiszorult a magyar nyelv használata Abrudbányáról, a kisebbség csak a templomi szertartás keretében találkozhat vele. „Legfontosabb célunk, hogy a magyar nyelv valamilyen módon ismét használatba kerüljön” – szögezte le.

A díjátadó gála különben a budapesti Magyar Tudományos Akadémia dísztermében zajlott, amelyen közel harminc abrudbányai lakos, illetve a helyi tanács tagjai is megjelentek. „Számunkra a díj különleges jelentőséggel bír: egyszerre jelenti a munkánk gyümölcsét, amellyel bebizonyítottuk, hogy a szórványban is lehet eredményeket elérni. Sokan »felszámolnák« a szórványt, de ha az elesik, akkor Székelyföld már könnyű préda” – osztotta meg lapunkkal az egyesület elnöke. Viccesen megjegyezte, hogy

a szórványban élők egyfajta asszimiláció elleni antitesttel vannak felvértezve, hiszen évszázadok óta élnek elszórtan, kisebbségben, tudva, hogyan kell túlélni.

Az oklevélen is említett példaértékű munkásság kapcsán az egyesület elnöke kiemelte, hogy az eredmények nem jönnek maguktól: szisztematikusan kell dolgozni, a terveket alaposan át kell gondolni, illetve igazodni a meghatározott ütemtervhez. A magyarság megmaradását szolgáló munka első lépését az egyesület létrehozása jelentette, Kopenetz Loránd szerint ugyanis enélkül nem lehet érdemben tenni egy közösségért. Ugyanakkor a különböző események szervezésébe fektetett energián túl a kivitelezéshez pénzre is szükség van. Az egyesületi forma lehetővé tette a kirándulások és a rendezvények megvalósításához szükséges pályázati keret és a támogatói rendszer kiépítését.

A többséggel való viszonyt illetően fontosnak vélte megjegyezni, hogy az első néhány abrudbányai közösségi napot román vállalkozók anyagi támogatása révén sikerült megvalósítani. Emellett a református templom orgonájának felújítását és a katolikus templom falkutatásait is a helyi tanács pénzéből végezték, amely gesztusokat sokatmondónak talál. Mint mondta, az abrudbányai románság teljes mértékben ki volt békülve a főtéren rendezett közösségi napokkal, mint ahogy a rendezvény miatti forgalomkorlátozás sem okozott részükről ellenvetést.

Ennek kulcsa az volt, hogy a döntési pozícióban levő illetékeseket megkeresve, elmagyarázták ügyük jelentőségét – tapasztalata szerint ez az egyedüli járható út.

„Nagyon lényeges – és ezt mindenkinek üzenem –, hogy meg kell szüntetni a többséggel szembeni háborús állapotot, és meg kell találni azokat, akik szövetségesek lehetnek, hiszen így lényegesen könnyebb” – emelte ki a református és katolikus gondnokként is tevékenykedő Kopenetz Loránd Márton. Egyesületi és gondnoki tisztségein kívül egyébként immár második ciklus óta tagja a helyi tanácsnak, illetve az abrudbányai RMDSZ elnöke is egyben.

Az egyesület elnöke arról is beszámolt, hogy a trianoni békeszerződés idején 400–500 körül volt az Abrudbányán élő magyarság létszáma, 1923-ra azonban már felére csökkent, mivel rengeteg tisztségviselő nem volt hajlandó letenni a hűségesküt az új államnak, inkább kiköltöztek Magyarországra. Mint felidézte, abban az időben volt bányabiztosság, telekkönyvi hivatal és egyéb intézmény, melynek tisztségviselői javarészt a békeszerződés után elköltöztek.

Jelenleg 35 magyar ajkú református él a városban, a katolikusok nagy része pedig Verespatakról költözött Abrudbányára, ők viszont már nem tudnak magyarul.

Hozzátette, az utóbbi évek gazdasági helyzete miatt néhányan külföldön vállalnak munkát, de a közösségi rendezvényekre rendszerint visszajárnak. Azt is megosztotta, hogy a lelkészen kívül mindenki vegyes házasságban él, ezt azonban sokan nem tekintik hátránynak. „A kultúránk ápolása nagyon fontos számunkra, és a magyar egy erős és vonzó kultúra. Volt rá példa, hogy az általunk szervezett magyarórákon román gyerekek is részt vettek” – tette hozzá.

Az Abrudbányai Magyar Egyesület egyébként – egyéves bírósági huzavonát követően – 2007-ben lett bejegyezve, amelynek alapító tagjai Gábor Ferenc egykori lelkész és felesége, Gábor Krisztina, illetve Kopenetz Loránd Márton, az egyesület elnöke. „Fiatalok voltunk, és még mertünk álmodni” – emlékszik vissza. 

Az egyesület évente rendszerint két főrendezvényt szervez, amelyek kivitelezése az elnök elmondása alapján komoly logisztikát igényel.

Ezek közül az egyik a magyar közösség napja, melyet minden évben június utolsó szombatján tartanak, és különböző előadókat, kórusokat, kvartetteket vonultatnak színpadra.

„A rendezvényt négy alkalommal a főtéren rendeztük meg. Ez a megjelenés szükséges volt, hiszen megmutattuk, hogy vagyunk, létezünk és tenni akarunk. Minden évben színvonalasra próbáljuk szervezni a közösségi napot” – tette hozzá. A másik főrendezvény a farsangi bál, amelyre a harmincöt fős magyarság mellett a többség is szép számban megjelenik: rendszerint 200–250 résztvevő fordul meg a bálon. A környék elitje jár a bálra, hiszen nincs más esemény, ahol keringőzni lehet, és ilyen magas színvonalú a kínálat.

Kopenetz Loránd Márton a magyarországi Dabas városával kiépített testvérkapcsolatról is beszámolt, amely rendszeresen lehetővé teszi a gyermekek számára az anyaországba való látogatást.

Ennek a legegyszerűbb módja pedig gyerekek által történik, hiszen ők még nincsenek a politikai ideológiák által beoltva, és még látják, hogy nem a bőrszín vagy a nemzeti hovatartozás, hanem az ember számít” – egészítette ki. Elmondta továbbá, hogy a város bejáratához tervezett többnyelvű tábla is hamarosan elkészül, illetve a jövőben az Abrudbányára látogató magyar turisták igényeinek is eleget akarnak tenni magyar nyelvű turisztikai ismertetők révén.