Daczó Enikő hanginstallációja Budapesten
Fotó: Daczó Enikő személyes archívuma
Egy elsőre sikertelennek tűnő pályázatból lett meghívás, egy elmulasztott határidő ellenére szerencsésen megvalósult rezidensprogram. Daczó Enikő képzőművész persze nemcsak a szerencsének, hanem elsősorban kitartásának, érzékenységének és alkotói világának köszönheti, hogy részt vehetett a kínai Csengdu városában zajló nemzetközi művészeti rezidenciaprogramban. Az élmény nemcsak új műveket, hanem új szemléletet és kapcsolatokat is hozott magával.
2025. május 09., 14:212025. május 09., 14:21
A sepsiszentgyörgyi Daczó Enikő képzőművész évek óta a nemzetközi kortárs művészeti szcéna aktív szereplője. Alkotásai olyan témákat érintenek, mint a fogyasztói társadalom ellentmondásai, az anyaghasználat tudatossága vagy a természethez való viszony, s ezekkel a kérdésekkel nemcsak hazai, hanem külföldi közönséget is megszólít. Budapesti egyéni kiállítása – például a Bethesda-kert különleges terében – vagy a veszprémi kollektív tárlaton való szereplése is azt mutatja, hogy érzékeny és egyben koncepcionálisan is markáns alkotói világot épít.
Legutóbbi szakmai útja Kínába vezetett, ahol egy rangos nemzetközi rezidensprogram meghívottjaként alkotott – ez az élmény nemcsak új műveket, hanem új gondolatokat, szemléletmódot és nemzetközi kapcsolatokat is hozott magával. Az ott átélt kontrasztok, benyomások és felismerések nemcsak az alkotásaira hatottak, hanem egy egész világlátást rajzoltak át benne – olyan folyamatot indítva el, amelynek nyomai a jövőbeli munkáiban is meg fognak jelenni.
A képzőművész pályázott Arte Laguna Díjra, de mivel nem válogatták be a kiállító művészek közé, nem is foglalkozott különösebben az eredménnyel.
Saját kiállítása nyomán érték az első gratulációk, amelyeken megütközve, meglepődve visszakereste a levelezését: ekkor derült ki számára, hogy a határidő ugyan már lejárt, de tényleg Kínába invitálják. Szerencsére a szervezők így is elfogadták a részvételi visszajelzését.
Ez a véletlennek tűnő kezdet lett az, ami teljesen új irányba terelte Daczó Enikő alkotói gondolkodását. A csengdui rezidensprogramban – ahol hetente tizenöt nemzetközi és tizenöt kínai művész dolgozott együtt – a szabadság, a kontraszt és az inspiráció vált a munkáját meghatározó élménnyé.
A sepsiszentgyörgyi alkotó végül 24 napot töltött a programban, egy sajátos helyszínen. A rezidenciaprogram egy nagyméretű, zöldövezeti területen kapott helyet Csengdu külvárosában – elvonulásra, alkotásra kifejezetten ideális környezetben. Már érkezésekor nemzetközi közösség fogadta: német, francia, argentin és spanyol művészek alkották a résztvevők sokszínű csapatát. Enikő szerint nagyon inspiráló volt ez a közeg – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.
Az alkotói munka mellett több kirándulást is szerveztek, ezek közül különösen emlékezetes volt egy közös látogatás Huanglong természetvédelmi területére, amelynek természeti szépsége nagy hatással volt rá. Ezek az utak gyakran közös szervezésűek voltak, az egész csapat együtt utazott. Bár ezek az élmények gazdagították a programot, Enikő megemlítette azt is, hogy néha úgy érezte: a sok utazás az alkotásra szánt idő rovására megy.
Kínában egy kétarcú világ fogadta a székelyföldi alkotót
Fotó: Daczó Enikő személyes archívuma
A program részeként hagyományos kínai mesterségekbe is betekintést nyerhetett: kipróbálták többek között a bambuszfonást, a kétezer éves selyemhímzési technikát, a kerámiafestést, valamint a helyi konyhaművészetet is egy főzőnap során. Ezek az élmények – a természet, a kultúra, a közösség – mély nyomot hagytak Daczó Enikőben, és közvetlenül is hatottak a későbbi munkáira.
A program során Daczó Enikő nemcsak a természeti és kulturális kontrasztokat érzékelte Kínában, hanem erőteljes különbségeket is tapasztalt az alkotói szabadság tekintetében. Kiemelte, hogy
Különösen emlékezetes volt számára egy eset, amikor egy argentin művésznő egy női akt hímzését tervezte, amit a szervezők egyértelműen elutasítottak – azt mondták, ilyen nem lehetséges. Ez a fajta cenzúra és kontroll szinte meglepte Daczó Enikőt, aki ahhoz szokott, hogy a művészet terepe szabad, nyitott és személyes kifejezésformákra épül.
Elmondta, hogy
Erősen érződött az is, hogy a közösségi szemlélet – a kollektivizmus – nemcsak a mindennapokban, hanem a művészetben is meghatározó.
„Volt egy konkrét tervem, de a helyszín annyira erős impulzusokat adott, hogy teljesen elengedtem.
– magyarázta Daczó Enikő.
Így született meg a pálmafaháncsrétegekből készült installáció, amely egyfajta „óriás selyemhernyóbábként” a védelem, a burkolózás, az organikus formák szimbólumává vált. Ezzel párhuzamosan egy másik, újrahasznosított PET-palackokból álló mű is formálódott, bár azt a gyerekek játéknak nézték és szétszedték, mielőtt véglegesíthette volna.
„A műanyagpavilon ötlete most is él bennem, biztosan folytatni fogom – más formában, más anyagból. A túlfogyasztás témája nagyon mélyen megmaradt bennem. Nemcsak alkotói döntés, hanem belső szükségszerűség lett, hogy ebből induljak ki” – magyarázta, hozzátéve, hogy a túlfogyasztás témája már korábban is foglalkoztatta, de ez az érzés Kínában felerősödött.
– szögezte le.
A program másik nagy hozadéka a kapcsolatépítés volt. Közös ebédek, beszélgetések, lehetséges csereprogramok – mindezek hosszú távon is nyomot hagynak.
A legtöbb ilyen lehetőségnek ára is van – anyagilag is. De ha nem lépsz, ha nem próbálkozol, akkor nem történik semmi. És ahhoz bátorság is kell. Sokan szerintem nem az anyagiak miatt nem pályáznak, hanem mert félnek kilépni a komfortzónájukból” – fejtette ki.
Fontosnak tartja, hogy a környezetében élő művészek is merjenek kilépni a megszokott kereteik közül, pályázzanak, próbálkozzanak, építsenek kapcsolatokat – mert ezek nélkül nehéz szakmailag fejlődni vagy kitörni a helyi színtérről. Tapasztalatai szerint Erdélyben sok művész még mindig visszafogottabb, kevésbé mer nemzetközi mezőnybe lépni – ennek egyik oka lehet a bátorság hiánya, nem feltétlenül az anyagi akadály.
Az alkotó és alkotása
Fotó: Daczó Enikő személyes archívuma
Az alkotó arról is beszélt, hogy például a budapesti kiállítása és a csíkszeredai csoportos tárlat élményei is jól tükrözik azt a különbséget, amit általában a befogadó közegek dinamikájában érzékel. Budapesten egy erőteljesen személyes, installációalapú munkával szerepelt – a Bethesda kert különleges miliője és a közönség aktív érdeklődése szinte magával vitte az alkotást is. A látogatók nyitottak, befogadóak és interaktívak voltak, kérdeztek, jelen voltak, és visszajelzéseikkel gazdagították a művész élményét is. Enikő úgy fogalmazott, hogy ebben a közegben sokkal inkább önmaga tudott lenni, mint korábban bármelyik hazai tárlaton.
Ezzel szemben Csíkszeredában festménye szerepelt a kiállításon, ami már önmagában is más jellegű – kevésbé volt jelen az a térbeli, kísérletező megközelítés. A közönség visszafogottabb, távolságtartóbb volt, és a reakciók is kevésbé inspirálták a művészt. Úgy érezte, hogy a helyi közegben még mindig erősebben jelen van egyfajta formai és gondolati merevség – különösen akkor, ha az alkotás szokatlanabb formát vagy környezettudatos, társadalomkritikai témát hordoz.
„A munkáim pont beleillenek ebbe, ezért is hívtak vissza. De nyitott vagyok új projektekre is. A legfontosabb, hogy legyen kapcsolat, mozgás, jelenlét” – mondta.
Daczó Enikő nemcsak önmaga számára nyert szakmai és személyes tapasztalatokat a kínai rezidenciaprogramban való részvételével, hanem saját művészközegének is új lehetőségeket és kapcsolódási pontokat teremtett. Az ott kialakított kapcsolatai, beszélgetései és közös teázásai során konkrét együttműködési ötletek is megfogalmazódtak: szóba került például, hogy erdélyi művészek is csatlakozhatnának a kínai programhoz, vagy éppenséggel, hogy kínai alkotókat lehetne meghívni Székelyföldre egy csereprogram keretében.
Ezzel elindult egy olyan hosszú távú gondolkodás, amely a nemzetközi kapcsolatok és a helyi művészeti élet összekapcsolásán alapul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Minősített lopás vádjával vették őrizetbe a nagyszalontai rendőrök egy 26 éves, helyi illetőségű férfit, aki készpénzt és bankkártyákat lopott.
Egy hónappal azután, hogy az önkormányzat képviselője a Krónika megkeresésére sikeresnek nevezte a tömegközlekedési megállók tetejének „zöldövezetté” alakítására irányuló kísérleti projektet, kiszáradt a varjúháj a kísérleti buszmegállóban.
Három férfit vettek kedden őrizetbe a Marosvásárhelyi Bűnügyi Nyomozóiroda rendőrei egy lakásbetörés nyomán. A Kolozs megyéből származó elkövetők több mint 30 000 eurót loptak el egy marosvásárhelyi idős ember lakásából.
Nagyvárad újabb közlekedési eszközökkel bővítette járműparkját: megérkezett az ötödik villamos a kilencből, amelyeket a PNRR keretében szereztek be.
Az elmúlt hetek megszorító intézkedései számos ágazatot érintenek, így a hegyimentő-szolgálatokat is. A Salvamont Románia közleményben reagált a kialakult helyzetre.
Idén is rengeteg ember volt kíváncsi a Kolozsvári Magyar Napok boros rendezvényeire. A Borutcában esténként hömpölygött a tömeg, sokan kóstolták a finom nedűket. Videós riportunkban pincészetek képviselőit és fogyasztókat szólaltattunk meg.
Három évvel azután, hogy végleg leállították a Déva melletti marosnémeti hőerőművet, az egykor „Maros csillagaként” emlegetett energetikai óriás új életre kel.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült vashídon az útburkolat leaszfaltozásától eltekintve nem végeztek állagmegőrzést az illetékes román hatóságok, így súlyos szerkezeti károsodásokat szenvedett.
Ötállomásos koncertsorozatot tartanak szeptemberben és októberben neves magyar és román zenekarok részvételével a székelyföldi Sóvidéken a térség turizmusának fellendítésére – közölte kedden a Hargita megyei önkormányzat.
Orvhalászat és más bűncselekmények elkövetésével gyanúsított három férfit vettek őrizetbe a Bihar megyei rendőrök hétfőn, augusztus 25-én. Az elkövetők illegálisan behatoltak egy halgazdaságba, ahonnan hálóval halat loptak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!